Az innováció nemcsak pénz kérdése

MAG2022. szept. 16.Csath Magdolna

A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében (Dobó István)

A 2020 évi Eurostat adatok alapján a GDP arányos kutatás-fejlesztési ráfordítások tekintetében Magyarország az EU-ban az 1,6 százalékos értékével az előkelő 12. helyen van. Ebből 0,21 százalékos ráfordítás valósult meg a felsőoktatásban, 1,23 százalék az üzleti szektorban és 0,16 százalék az állami szektorban. Ezek az adatok a behozni kívánt Ausztriában a következők: a teljes ráfordítás GDP arányosan 3,2 százalék, aminek megoszlása: felsőoktatás 0,73 százalék, üzleti szektor 2,22 százalék, állami szektor 0,23 százalék. A legnagyobb eltérést a felsőoktatásnál látunk: az osztrák arány a magyar 3,5 szöröse.

A ráfordításokat azonban az általuk elért eredményekkel együtt kell elemeznünk. A ráfordításokat és az eredményeket/hatásokat az Európai Innovációs Teljesítménytábla foglalja össze.

A 2021 évi elemzés szerint Magyarország a 22., Ausztria viszont a 8. helyen van az innovációs teljesítménytáblán.

Az MNB 2022. júliusi Termelékenységi Jelentése így fogalmaz:

A magyar innovációs ráfordítások folyamatosan emelkednek, azonban az innovációs rendszer hatékonysága nemzetközi összehasonlításban továbbra is alacsony.

Ez az értékelés is arra mutat rá, hogy bár a pénz – összeségében  - egyre inkább rendelkezésre áll, az innovációs eredmények mégsem javulnak. Az okot tehát nem feltétlenül az összeg nagyságában, hanem esetleg a megoszlási arányokban, illetve a felhasználás hatékonyságában kereshetjük.

Az Európai Innovációs Teljesítménytábla elemzés Magyarország esetén a következőkre hívja fel a figyelmet: a magyar innovációs teljesítmény 2014 óra romlott. Még 2014-ben az akkori EU-s átlag 70 százalékát érte el, 2021-re ez az érték 68 százalékra csökkent, annak ellenére, hogy az EU átlaghoz képest a magyar kormány 51 százalékkal többet költ a vállalatok innovációjának támogatására. Viszont ebből a támogatásból az EU átlaghoz viszonyítva 51,9 százalékkal kevesebb eredmény, például szellemi tulajdon születik.

Különösen alacsony a szabadalmi bejegyzések száma, a 100-as EU-s átlaghoz mérve csupán 37,3 az értéke.

Ausztria innovációs teljesítménye 2021-ben ugyanakkor az EU átlag 119 százaléka. A kormány az EU átlagnál 60,8 százalékkal költ többet a vállalatok innovációjának támogatására, amiből az EU átlagnál 57,5 százalékkal több szellemi tulajdon születik.

Meg kell említeni azonban, hogy amikor a magyar állam kutatás-fejlesztési támogatást ad egy külföldi cégnek, amelyből megszületik egy szabadalom, az a külföldi cég szabadalma lesz, vagyis az állami ráfordításnak nem lesz „magyar szabadalom” eredménye.

Érdemes arra is felfigyelni, hogy a jelentős állami innovációs ráfordításokhoz képest Magyarországon a cégek az EU-s átlag csupán 75,2 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre, és a cégek egy foglalkoztatottra jutó innovációs ráfordítása csupán az EU-s átlag 42,2 százalékát teszi ki. Ausztria esetén viszont a cégek saját kutatási-fejlesztési ráfordítása 54,6 százalékkal magasabbak, mint az EU-s átlag, és az egy foglalkoztatottra jutó innovációs ráfordításaik elérik az EU-s átlag 92,5 százalékát. Ehhez kapcsolódóan egy másik, az innovációs ráfordításokhoz képest meglepően gyenge eredmény az innovatív munkát végzők aránya, ami a cégek alacsony innovációs ráfordításaival is összefügghet.

Az Európai Innovációs Teljesítménytábla szerint Magyarországon a tudásintenzív tevékenységet végzők aránya, az EU átlagot 100-nak tekintve, 79,3 és az innovatív cégekben foglalkoztatottak aránya pedig csupán 19,2 százalék.

A megfelelő osztrák értékek: 112,2 és 142 százalék, ami  - hozzánk képest -  jelentősen jobb eredmény. Az utóbbi, az innovatív cégekben lévő alacsony foglalkoztatási adat nyilvánvalóan az innovatív cégek alacsony arányával függ össze. Ez Magyarországon 28,7, Ausztriában pedig 62,6 százalék. (Eurostat, Community Innovation Survey 2021)

Foglaljuk össze az említett adatokat!

Az adatokat vizsgálva azt kell megállapítanunk, hogy az osztráknál lényegesen gyengébb innovációs teljesítmény okát nem lehet egyedül az alacsonyabb ráfordításokban keresni.

Hiszen valójában Magyarország nem fordít keveset K+F-re. Sokkal inkább – amint arra az MNB tanulmány is rámutat – hatékonysági problémák lehetnek a háttérben. Ennek megállapítása azért fontos, mert ez arra figyelmeztet, hogy hiába fordítanánk sokkal többet innovációra, akkor sem biztos, hogy jelentős eredményjavulást érnénk el.

Érdemes ezért a gyenge hatékonyság okait, közöttük a megoszlási arányok hatásait is feltárni.

Azzal kell kezdenünk, hogy az innováció nemcsak pénz, hanem sokkal inkább ember, tudás, elkötelezettség és bizalom kérdése. Vagyis az innovációnak szellemi, megbecsültségi és együttműködési feltételei is vannak.

Szent-Györgyi Albert így fogalmazott:

A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom is, amelyik ezt méltányolni tudja.

De az is fontos, hogy mi jellemzi a nemzeti kultúrát: az mennyire teljesítményorientált, vagyis a siker mennyiben függ az elért eredményektől, például az innovációtól és mennyire például a kapcsolatoktól.

A nemzeti kultúra jellemzője az is, hogy mekkora a tudás, a vállalkozószellem, becsülete, mennyire elfogadott a meglévő gyakorlatok megkérdőjelezhetősége, a jobbítási szándék nem ellenséges megnyilvánulásként való kezelése. Az innovációhoz ugyanis nyitott gondolkodásra, a probléma megoldást és ezért a változtatást kezdeményező szándékot támogató környezetre, légkörre van szükség. Ez egyben alacsony bürokrácia- és korrupciós szintet is feltételez. Ha ez hiányzik, akkor hiába fordít egyre többet egy ország innovációra áttörést, igazi változást jelentő eredmények nem fognak megszületni. Magyarország a nemzeti kultúra elemzők (például Hofstede és Trompenaars) szerint nagy hatalmi távolságú – a főnöknek mindig igaza van – a változtatást nem ösztönző és inkább kapcsolati, mint teljesítményorientált ország.

A legutóbbi kutatások (pl. IMD Versenyképességi tanulmány 2022) arra is felhívják a figyelmet, hogy alacsony a bizalmi szint is. Bizalom nélkül pedig nincs együttműködés, ami nélkül sikeres innováció korunkban már nem képzelhető el.

Összefoglalva a felvetetteket arra kell figyelnünk, hogy a pénz fontos, de nem minden. Csak pénzzel nem lehet innovációs szellemiséget, kreativitást teremteni. Ahhoz innováció- és tudásbarát környezetre, nyitottságra, a problémák felvethetőségére, és általában az alkotó-gondolkodó ember megbecsülésére van szükség.

Az innováció ugyanis nem munka, hanem alkotás, értékteremtés, amelynek segítségével fejlett, tudásalapú gazdaságot lehet teremteni.

Vagy ahogyan Stephen Covey üzletember és oktatási szakértő fogalmaz: „az alkalmazkodás nem ösztönzi az innovációt, a bizalom igen. Ezért innováció tartósan nem létezhet bizalmatlansági légkörben”.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár.