Az adatok időállapota: késletetett. | Jogi nyilatkozat

Beköszönt a technológiai munkanélküliség kora Európában?

MAG2023. aug. 18.Szűcs Petra

A gyors technológiai fejlődés által uralt korszakban a globális munkaerőpiac átalakuláson megy keresztül. A technológia, miközben forradalmasítja az iparágakat és javítja a hatékonyságot, előtérbe helyezte a technológiai munkanélküliség növekvő aggodalmát is.

Mivel a mesterséges intelligencia, az automatizálás és a robotika továbbra is felforgatja a hagyományos munkaköröket, elengedhetetlenül fontos, hogy megértsük a jelenség okozta kihívásokat, és feltárjuk a probléma kezelésének lehetséges útjait.

Amikor új technológiákat alkalmaznak, amelyek lehetővé teszik az emberi munkát igénylő feladatok automatizálását, valóban technológiai munkanélküliség léphet fel.

Az ilyen technológiák lehetővé teszik, hogy az előzőleg emberi munkaerővel ellátott feladatokat gépek és szoftverek végezzék el, aminek következtében csökkentik az emberi munkaerő iránti igényt.

Ez a folyamat általában azon munkakörökben jelentkezik, amelyek ismétlődő feladatokat vagy alacsony szintű döntéshozatalt igényelnek, és amelyeket a gépek, valamint a mesterséges intelligencia hatékonyan elvégezhetnek. Az ilyen munkakörök általában az ipar, az adminisztráció, a szállítás, a banki és pénzügyi szolgáltatások, a kiskereskedelem, az élelmiszeripar, valamint más területek is széles körében megtalálhatók.

Az ilyen technológiai fejlődés hatására bizonyos munkakörök feleslegessé válhatnak és az ilyen tevékenységeket végző munkavállalók munkanélkülivé válhatnak. Ez különösen akkor jelenthet problémát, ha nincsenek más lehetőségeik a munkaerőpiacon, vagy ha nincsenek megfelelő képesítéseik az új munkakörök betöltéséhez.

Az ilyen folyamatokhoz való alkalmazkodás és a megoldások megtalálása érdekében a kormányok, az ipar és más szervezetek általában olyan programokat hoznak létre, amelyek segítik a munkavállalók átképzését és új munkalehetőségek megteremtését. Ez lehetővé teszi, hogy a munkavállalók alkalmazkodjanak az új technológiákhoz és megőrizzék munkájukat, vagy új munkaköröket találjanak az új gazdasági környezetben.

Az automatizálás és a technológia fejlődése valóban jelentős hatást gyakorol a gazdaságra és a munkaerőpiacra. A modern technológiák segítségével, sokkal hatékonyabban és gyorsabban lehet termékeket és szolgáltatásokat előállítani, ami javíthatja a termelékenységet és ösztönözheti a gazdasági bővülést. Azonban a technológiai fejlődésnek negatív hatásai is lehetnek.

Az automatizálás és az egyéb technológiai fejlesztések által okozott hatások függnek az adott ágazat jellemzőitől és a munkafolyamatok jellegétől.

Az automatizálás például olyan munkafolyamatokat tud megoldani, amelyeket emberi erővel nehezebb vagy veszélyesebb végezni. Az ilyen munkák általában az ismétlődő, monoton feladatok, amelyek elvégzéséhez nem szükséges a nagyobb szintű személyes interakció.

A folyamatok automatizálása azonban azt is jelenti, hogy az emberek számára kevesebb munkalehetőség áll rendelkezésre azokban az ágazatokban, ahol korábban nagyobb számban dolgoztak. Ez különösen igaz azokra a munkafolyamatokra, amelyek egyszerűek, gyakran ismétlődnek.

A gyártóiparban például a robotok és az egyéb automatizált gépek jelentős kézi munkát végeztek el, ami jelentős hatást gyakorolt a munkaerőpiacra.

Fontos megemlíteni, hogy a technológiai fejlődés nem csak munkahelyeket szűntet meg illetve új munkalehetőségeket hoz létre, hanem teljes mértékben átformálja őket.

Az innováció által létrejövő új termékek és szolgáltatások új piacokat hozhatnak létre és ezzel új munkahelyeket is teremthetnek. Az informatikai ágazat például a munkahelyek jelentős növekedését hozta az elmúlt évtizedekben és ezt a trendet valószínűleg folytatni fogja a jövőben is. Az emberek képzésének és átképzésének lehetőségei is fontosak a munkahelyekhez való alkalmazkodás szempontjából.

A munkavállalók számára fontos, hogy új készségeket tanuljanak és alkalmazkodjanak a változó munkaerőpiachoz, hogy megtalálják a megfelelő munkalehetőségeket.

Az oktatási és átképzési programokba való befektetés, a vállalkozói szellem és a kisvállalkozások növekedésének ösztönzése, valamint a technológia által kiszorított munkavállalók számára biztonsági háló biztosítása mind olyan intézkedések, amelyek csökkenthetik a technológiai munkanélküliség negatív hatásait.

Az oktatási és átképzési programok segíthetnek az embereknek új készségek megszerzésében és azoknak az új technológiákhoz való alkalmazkodásában, amelyek megváltoztatják a munkaerőpiacot.

A vállalkozói szellem és a kisvállalkozások növekedésének ösztönzése pedig lehetőséget teremthet az embereknek, hogy saját vállalkozásukat indítsák el és így saját maguk befolyásolják a jövedelmüket.

A biztonsági háló biztosítása szintén fontos, mivel az embereknek szükségük van a megfelelő támogatásra, ha munkanélkülivé válnak, különösen akkor, ha a munkanélküliség hosszabb ideig tart. A biztonsági hálók lehetővé teszik az egyének számára, hogy biztonságosabban érezzék magukat a munkaerőpiacon és segítenek abban, hogy ne essenek ki a társadalomból.

Azonban fontos megjegyezni, hogy ezek az intézkedések nem garantálják a technológiai munkanélküliség teljes megakadályozását. A technológia továbbra is alakítani fogja a munkaerőpiacot és vannak olyan munkakörök, amelyeket a robotizáció vagy az automatizálás el fog tüntetni. Az ilyen változásokra való felkészülés azonban csökkentheti azok hatásait és segíthet az embereknek új lehetőségeket találni a munkaerőpiacon.

A technológiai munkanélküliség egy összetett kihívás, amely sokoldalú megközelítést igényel. Miközben a technológia tovább fejlődik és átformálja világunkat, elengedhetetlen, hogy proaktívan foglalkozzunk az automatizálás és a mesterséges intelligencia munkaerőre gyakorolt hatásaival.

Az egész életen át tartó tanulás kultúrájának előmozdításával, az innováció felkarolásával és felelős politikák végrehajtásával át tudunk navigálni a technológiai munkanélküliség korában, és olyan jövőt alakíthatunk ki, amelyben a technológia kiegészíti, nem pedig helyettesíti az emberi potenciált.

A szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa.