Nem csitulnak a kedélyek a német kormány harckocsi támogatásának hiánya kapcsán. Egyre több Leopard harckocsit használó európai ország lenne hajlandó átadni saját eszközeiből Kijevnek, ám Olaf Scholz kancellár egyelőre ellenáll, és leginkább az amerikaihoz hasonló támogatáshoz kötné az engedélyt, miközben az amerikaiak is vonakodnak, mivel féltik a technológiájukat. Mindenesetre a német védelmi miniszter lemondott.
Az ukrán-orosz háború az első évfordulójához közeledik és a harckocsik kérdése vissza-visszatérő probléma. Az orosz mennyiségi fölényt Kijev háromféleképpen tudta egyensúlyozni az elmúlt időszakban.
Az orosz offenzívák idején nagyszámú, több ezernyi páncéltörő fegyvert kapott nyugatról, nagy számú orosz harckocsit zsákmányolt, amelyet aztán megjavított és ismét hadrendbe állított, illetve a régen szovjet technikát használó, ma már NATO tagországoktól kapott több száz harckocsit.
A nyugati harckocsik átadása már 2022 nyarán felmerült, de akkor még kevés támogatója volt az ötletnek. A nyugati országok az Egyesült Államokkal az élen ebben az időben még azon az állásponton voltak, hogy Ukrajnának „védekező” fegyvereket szabad csak átadni, azért, hogy ezzel ne „provokálják” az orosz felet.
A katonai támogatások jellege végül úgy változott az elmúlt év során, ahogy az orosz fenyegetés változott.
Amikor az oroszok áttértek anyagháborúra, a tüzérségi eszközök átadása élvezett prioritást, amikor a rakéta és dróntámadások jöttek, akkor a légvédelmi rendszerek küldése vált fontossá.
A nyugati harckocsik kérdése valamikor ősszel kezdett visszatérni a napirendre. Szeptemberben már éles viták folytak a Bundestagban arról, hogy kapjon-e Ukrajna német harckocsikat vagy sem.
A parlamenti pártok között az az érdekes helyzet alakult ki, hogy a korábban az oroszokkal igen együttműködő viszonyt kialakító, az országot 16 éven kormányzó kereszténydemokrata/keresztényszocialista párt követelte a támogatást, sőt a korábban minden kérdésben békepárt, most kormányon levő Zöldek is.
A másik kisebbik koalíciós partner szintén támogatná az indítványt, csak a Scholz vezette szociáldemokraták állnak egyelőre ellen, illetve a szélsőjobbos AfD és a baloldali Die Linke.
Belpolitikai megosztottság Németországban
A parlamenti frakciók álláspontja csak az egyik dolog a német kormány álláspontjában, ugyanis több felmérés szerint is a német lakosság többsége – ha csak a kicsivel is – de a harckocsik átadása ellen van.
Az INSA-Consulere/IDEA felmérése szerint
a válaszadók 44 százaléka ellenzi a Leopardok átadását Ukrajnának, 38 százalék támogatja, 15 százalék nem tudja, 3 százalék nem válaszolt.
Az egykori Kelet-Németországban a megkérdezettek 54/31, az egykori Nyugat-Németországban 41/40 százalék az elutasítók/támogatók aránya. A női megkérdezetteknél 48/30 az elutasítók/támogatók aránya, de a férfiaknál épp fordítva van, ott 47/40 százalék az arány.
Érdekes módon a korosztályok esetében is jelentős eltérés van, a fiatalok inkább ellenzik, míg az idősebbek támogatják a Leopardok átadását (relatív többsége a támogatóknak csak 60 év felett van).
A párttagok esetében csak a Zöldeknél vannak a legnagyobb többségben a támogatók (64/19 százalék), a kormánykoalíció másik két tagjánál 45/34 (szociáldemokraták) és a 38/46 a támogatók/elutasítók aránya. Azaz az utóbbi párt vezetésének álláspontja szembenáll a tagságéval.
A szállítást egyöntetűen támogató legnagyobb ellenzéki párt, a CDU/CSU tagsága is nagyon megosztott, 47/41 százalék a támogatók/elutasítók aránya. A már két említett szélső párt esetében pedig egyértelmű az elutasítás, a AfD esetében a legmagasabb, 77 százalék.
Az ARD-GermanyTrend felmérése más szempontból vizsgálta a közvélemény attitűdjét a kérdésben. Itt a szavazók 41 százaléka mondta azt, hogy a szállítások jelenlegi állása (beleértve a Marder páncélozott harcjárművek és az IRIS-T légvédelmi rakétarendszerek már bejelentett átadását) épp elég, 25 százalék gondolta azt, hogy többre lenne szükség, és 26 százalék volt azon a véleményen, hogy már az eddigi szállítások is túlzóak voltak.
A Forsa közvéleménykutató cég kifejezetten a Leopard harckocsik átadásáról kérdezte a lakosság véleményét. Az ő felmérésük szerint a többség, 58 százalék elutasítja a harckocsik átadását, és csak 38 százalék támogatja azt.
A kutatásuk szerint a lakosság alig harmada bízik az ukránok győzelmében, míg 57 százalék kételkedik az esetleges sikerben.
A vezető szerep hiánya és a külső nyomás szerepe
Olaf Scholz kancellár tehát két tűz között van, amíg a parlamenti pártok többsége ellenzékben és kormányon támogatja az átadást, addig a lakosság végletekig megosztott, és inkább ellenzi. Itt lenne most szükség az önbizalomra, és mint Europa vezető politikai és gazdasági hatalmából fakadó vezetőszerep felismerésére. A német külpolitika partnerei felé rengeteg tőkét „elégetett” már az elmúlt hónapokban, mert sosem akart a kezdeményezések élére állni, de végül behódolt a nyomásnak.
Mint azt Kuleba ukrán külügyminiszter lényegre törően megfogalmazta:
Mindig ugyanaz a trend: először nemet mondanak, aztán keményen megvédik a döntésüket, csak azért, hogy a végén igent mondjanak.
Christina Lambrecht védelmi miniszter, Scholz párttársa, 2022 nyarán még kategorikusan nemmel válaszolt arra az eshetőségre, hogy Marder harcjárműveket szállíthatna Németország Ukrajnának. Egy héttel ezelőtt végül ráállt a dologra Berlin, miután Washingtonnal megegyeztek abban, hogy az USA szállít hasonló képességű M2 Bradley harcjárműveket.
Néhány szakértő ezek után azzal viccelődött a Twitteren, Washingtonnak kellene néhány Abrams harckocsit küldeni, akkor a német vezetés megnyugodhatna, hogy nem ők teszik meg az első lépés. A britek múlt héten felajánlottak 12 Challenger2 harckocsit Ukrajnának, de erre mindjárt közölte a német vezetés, hogy ezt nem tekinti precedensnek.
Január 20-án minden eldől
Az erősödő európai kampány a Leopardok átadása mellett részben annak is köszönhető, hogy január 20-án lesz a következő találkozója azoknak az országoknak, amelyek részt vesznek Ukrajna fegyverekkel történő támogatásában.
Az amerikai vezetésű csoport a helyi légibázison találkozik, és minden korábbi találkozó nagyobb bejelentésekkel zárult (a britek már jelezték: a Challenger2 harckocsik hivatalos bejelentése ott lesz).
Németországra nemcsak azért nehezedik nyomás, hogy maga is szállítson a harckocsikból Ukrajnának, hanem azért is, mert 13 másik európai ország is a Leopardok különböző verzióit tartja hadrendben.
Finnország, Svédország, Spanyolország és Lengyelország már jelezte, hogy ők átadnának a saját készleteikből, de a németek jóváhagyása nélkül nem tehetik meg.
Így Berlin úgy is nagy szívességet tehetne az ukránoknak, ha csak jóváhagyását adná a többi országnak a transzferre.
A harckocsik átadása kapcsán még Franciaország (Leclerc), Olaszország (C1 Ariete), és az Egyesült Államok kerülhetne szóba, de igazából csak az USA-nak vannak olyan érdemi tartalékai, amelyekből gyorsan biztosítható lenne egy jelentősebb segély.
Washington azonban maga ódzkodik attól, amit a németektől elvár mindenki.
A Pentagon érvei arra, hogy ők miért nem szándékoznak harckocsikat átadni, meglehetősen nevetségesek, arra hivatkoznak, hogy a járművek fogyasztása igen magas, magas karbantartási igényekkel rendelkeznek és a járművet alkotó technológiák export kontroll alá esnek.
Bár a Leopardok fogyasztása állítólag fele az amerikai harckocsiknak, de a bonyolult karbantartási igények és export kontroll alá eső technológiák a német fegyverre is ugyanúgy igazak. Ezeket az érveket azonban a Leopardok kapcsán senki sem hozza fel, miközben Washington joggal takarózhat azzal is, hogy ők adják pénzben és fegyverben messze a legtöbb támogatást Ukrajnának.
