A fegyverszállítmányok és katonák nyugati kiképzése miatt tud kitartani Ukrajna

A Pentagon múlt decemberi bejelentése szerint 2023-tól havonta 500 ukrán katonai kiképzése fog elkezdődni. A program a már futó brit és az indulási fázisban levő EU-s kiképzési missziókra hajaz.

Miben lesz új ez a kiképzés, hogy külön bejelentésre került, miközben köztudott, hogy 2022-ben is bőven kaptak már kiképzést ukrán katonák a különböző nyugati fegyverrendszerekre? 

Egyes NATO tagországok már a 2014-es krími beavatkozás óta nyújtottak katonai kiképzést az ukrán fegyveres erőknek, ám ez a februári orosz támadás idején félbeszakadt, mivel a külföldi katonáknak el kellett hagyniuk az országot.

Változó haditaktika

A nyugati fegyverek szinte a háború első pillanatától érkeztek segélyként az ukrán katonákhoz, amelyek között a legnagyobb számban egyszerű, vállról indítható légvédelmi rakéták és páncéltörő fegyverek voltak.

Az „egyszerű” persze relatív, de ezek a fegyverek alkalmazása, előkészítés, célzás és indítás viszonylag gyorsan megtanulható volt, nem igényelte a külföldi kiképzők előzetes tanfolyamait vagy a jelenlétüket.

A háború előrehaladtával, ahogy változott az orosz taktika, a nyugat által küldött segélyek is átalakultak. A tüzérség szerepe megnőtt, elkezdtek érkezni az amerikai, francia, német, szlovák tüzérségi eszközök. 

Ezek bonyolult rendszerek, és bár mindegyik ugyanazokon az elveken működik (amelyet az ukrán tüzérek is jól ismernek), az egyes típusokhoz már szükség volt átképzésre, amelyek rendszerint Ukrajnán kívül történtek, de csak és kifejezetten az egyes típusokra kezelőire vonatkoztak.

Ez a trend azóta is megvan, ahogy egy új haditechnikai eszköz segélyként vagy vásárlás eredményeként bemutatkozni készül Ukrajnában, előtte az átképzéseknek – persze gyorsított ütemben, mert óriási szükség van rá otthon – meg kell történnie a gyártó országban, vagy az USA esetében általában valamelyik németországi katonai bázison.

A nyugati tüzérségi eszközök megjelenése óta a karbantartás és a javítás is egyre nagyobb szerepet kap, mivel a harcokban a tarackok gyorsan elhasználódnak a mostani, intenzív igénybevétel mellett.

Decemberi sajtóhírek szerint Ukrajna havi 40.000 darab 155 mm-es gránátot használt, de ennek többszöröse kellett a nyári harcok során. Kevés részletet tudunk, hogy hol és hogyan folyik a nyugati eszközök karbantartása, mert ezeket csak Ukrajnán kívül lehet megtenni.

A német Panzerhaubitze 2000-eseket idáig Litvániába vitték karbantartásra, mert Vilnius 2016 óta rendelkezik ugyanilyen eszközzel, így van ehhez némi kapacitása. Berlin ugyanakkor 2022 novembere óta a szlovákiai Nagymihályban (Mihalovce) egy külön javító állomást telepített annak érdekében, hogy az földrajzilag is közel legyen Ukrajnához.

Átképzés mellé kiképzés

A nyugati sajtó, sőt gyakorlatilag mindenki ezeket a programokat kiképzésként emlegette, holott valójában csak az adott eszközökre történő átképzések történtek.

A kiképzés/átképzés különbsége azért válik igazán fontossá, mert a haditechnikai eszközök bűvöletében egy dologról feledkezünk meg: a katonákról és az önkéntesekről, akik valójában megvívják ezt a háborút és akiknek az élete a legdrágább veszteség.

A háború kezdete óta számos tényező nehezítette az ukrán katonák kiképzésének folytatását. Egyfelől az ukrán katonai bázisok, kiképzőterek is az orosz rakéták és bombázók célpontjai váltak, így megnehezült a szükséges infrastruktúra biztosítása havi több ezer leendő katona kiképzéséhez.

Másfelől a harcok miatt minden katonára a frontokon vagy a hátországban volt szükség.

Ebben a kontextusban jelentett nagy segítséget, hogy elsőként Nagy-Britannia Interflex művelet néven elkezdte ukrán katonák és önkéntesek alapképzését. A brit vállalás 120 naponta 10.000 ukrán kiképzését tartalmazza a szigeteken, azaz a háborútól biztos távolságra.

Több mint 1000 kiképzőtől, a teljes egyéni felszerelést és a legmodernebb nyugati elvek mellett történő, realisztikus szimulációt kapják olyan személyek, akik utána Bahkmutnál vagy Herszonnál fognak szembeszállni az orosz támadókkal.

Persze a nagy számokba, itt is belefér, hogy speciális haditechnikai eszközökre is kapnak átképzést, de a hangsúly azon van, hogy négy hónap megkapják az alapkiképzést és az úgynevezett szakalap felkészítést.

A britek felajánlása jelentős tehermentesítést biztosított Ukrajnának, így nem volt véletlen, hogy 2022 novemberétől az EU is elindította saját kiképző misszióját Európai Unió Katonai Támogató Missziója (European Union Military Assistance Mission, EUMAM) néven.

A tárgyalások Brüsszel és Kijev között már a háború előtt is voltak egy ilyen misszió felállításáról, de háború újragondolásra késztette mindkét felet.

A brit művelet elindulása után aztán felgyorsultak Brüsszelben is a fogaskerekek, az alapitó dokumentum szerint a cél 15000 ukrán katona és területvédelmis kiképzése 120 naponta. A Tanács határozata szerint az EUMAM-nak

egyéni, kollektív és szakkiképzést kell biztosítania az ukrán fegyveres erők részére, kiképzést kell biztosítania az ukrán fegyveres erők területvédelmi erői számára és biztosítania kell a tagállamok azon tevékenységeinek a koordinációját és összehangolását, amelyek az ukrán fegyveres erők kiképzése megvalósításának a támogatására irányulnak.

Ez nagyjából le is írja, hogy az ukrán katonák többsége mit fog kapni, arra fogják őket megtanítani, amire a britek, azaz főként a NATO sztenderdjei alapján miként kell harcolni egyéni, raj, szakasz, század és zászlóalj szinten.

A tervek szerint a teljes létszámból mintegy 12000 fog lövész kiképzést kapni főként Lengyelországban, a maradék 3000 ukrán pedig a különböző átadott haditechnikai eszközök kezelését fogja elsajátítani részben Németországban, részben azokban az országokban, ahol a haditechnikai eszközök vannak.

Ezt már fentebb említettük, korábban is megvolt, most az EU tagok már a EUMAM keretében fogják biztosítani. A költségeket teljes egészében az EU fogja állni.

A két misszió révén Ukrajnának gyakorlatilag sikerül „kiszerveznie” az haderő kiképzésének jelentős részét, ráadásul ezáltal – talán hosszú távon ez a legnagyobb érték – pár éven belül egy teljes mérték NATO kompatibilis hadsereggel fog rendelkezni az ország.

Érdemes megjegyezni, hogy miután a kelet-európai országok 1999 és 2004 után csatlakoztak a NATO-hoz, ez a folyamat évtizedeket vett igénybe.

Mindenhol gyorsan megjelent egy-két dandár vagy zászlóalj szintű egység a felkészülés jegyében, de az igazi, az egész haderőket átható transzformáció csak lassan, lépésenként és a nemzetközi misszióknak (elsősorban Afganisztánnak) köszönhetően valósult meg, és még most sem mindenhol.

Hírszerzési segítség

Az Egyesült Államok az elmúlt év során kulcsfontosságú szerepet játszott az ukrán katonai képességek fenntartásában, részben a haditechnikai eszközök, részben a hírszerzési információk biztosítása révén. 

Ez utóbbiról ritkán esik szó, kevés a részlet érthetően, de áttételesen sok dologból visszakövethető a külföldi titkosszolgálatok támogatása (beleértve a más nyugati országokat is persze).

Az amerikai segítség jól dokumentált, a katonai, humanitárius, és pénzügyi elemek együtt, több mint 60 milliárd dollárt tettek ki 2022-ben, amelyek a védelmi költségvetés 10 százalékát sem tették ki.

Mint azt már többen megírták ez aprópénz azért cserébe, hogy Ukrajna gyakorlatilag leamortizálta az orosz hadsereget, amelynek haditechnikai veszteségei olyan mértékűek, hogy egyrészről évekbe telik pótolni őket, másrészt Moszkvának számos esetben külföldi utánpótlás után kellett folyamodnia.

Az előzetes hírek szerint az amerikai támogatás 2023-ban sem fog lankadni, de ahogy korábban is, úgy most is az aktuális háborús helyzethez fogják majd igazítani a segélyek összetételét.

Egyéni és közösségi katonai kiképzés a Nyugattól

A legutolsó, decemberi támogatási csomagban a leglátványosabb tételt a Patriot légvédelmi rakétarendszer biztosítása jelentette, amelyből egy üteget kap Ukrajna válaszul a nem lankadó orosz rakéta és a dróntámadásokra.

A támogatási csomag egy másik része egy új kiképző misszió indítása, amely havonta 500 ukrán katona kiképzését célozza Németországban.

A szám önmagában keveset mond és jóval alacsonyabb a britek és a EU által vállalt kiképző misszióktól, ám a Pentagon tájékoztatása jelzi, hogy itt nem elsősorban egyéni kiképzést fognak kapni a katonák (ami a másik két misszió elsődleges célja), hanem már meglevő alegységek összekovácsolása, és zászlóalj szintű vezetése lesz a feladat.

A jó vezetés a harcok során épp olyan kulcsfontosságú, mint a modern haditechnikai eszközök megléte.

Az ukrán győzelmek 2022 során részben annak voltak köszönhetőek, hogy a fiatal ukrán tisztek és az altiszti állomány jól vezette az alárendelt katonákat és egységeket. Az amerikai kiképzés a számokból ítélve azt tűzhette ki célul, hogy talán havonta egy ukrán zászlóalj vezetése és manőver elemei kapjanak közös képzést, tovább fokozva hatékonyságukat majd az ukrán harcmezőkön.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.