Karrierépítés fiatal nőként: búcsúzzunk el az “így szoktuk”-tól!

Arról, hogy “mi egy húszas vagy harmincas nő feladata” mintha mindenkinek meglenne az egészen határozott véleménye. Van, akit ez jobban, van, akit ez kevésbé ingat meg saját útján.

Én húszas éveim legelején kezdtem pályámat pszichológusként tréning és szervezetfejlesztés területén, és bizony - annak ellenére, hogy meglehetősen öntudatosan fogtam neki - többször megéltem, hogy a padlón vagyok. Padlón vagyok, mert nem tudom, mit is tegyek. Mire fókuszáljak? A munkára? De ott mégis milyen irányba specializálódjak? Vagy inkább a magánéletre, a családalapításra? Mi van, ha én még nem akarok gyerekeket, pedig a párom már egy ideje nagyon is? Miről maradok le, ha az egyiket, és miről, ha a másikat választom? Egyáltalán tényleg lecsúszok valamiről? Ki és mit fog szólni, ha elmegyek szülni? És mégis hogyan veszi ki magát, ha egy 1 éves gyerek mellett már nagyon is akarok dolgozni? És akkor az egy lehetőség az újrakezdésre? Vagy épp egy lehetőség a szakmai irányváltásra? Ha tovább képezném magam, az megoldható egy kisbaba mellett? És egyáltalán hogyan látom önmagam ezen az úton? Ráadásul mindezen belső hangok mellett ott van az a tény is, hogy nagyon sokan egyértelműen állást foglalnak. Hollandiában élve még a társasházban élő nyugdíjas néni is határozottan fejtette ki véleményét.

Hát azért egy 9 hónapos gyerek mellett már igazán fontos lenne, hogy a saját karrieredet is építsd.

Számomra az elmúlt 13 évben ezek a kérdések meghatározóak voltak, az általuk vert hullámokat pedig igyekeztem minél inkább magamnak megtartani, hogy a “jó szakember”, a “jó feleség”, a “jó beosztott” vagy a “jó anya” képeket fenntartsam. Tanácsadóként is gyakran találkozok ezekkel a dilemmákkal női munkavállalók részéről a ranglétra minden szintjéről. Általában ez a téma sosem nagycsoportban, hanem kisebb csoportokban vagy négyszemközti beszélgetésekben merül fel.

Mintha a “fiatal dolgozó nő” körül még mindig lenne egyfajta tabu, mintha olykor munkáltatók és munkavállalók is tojáshéjakon lépdelnének, amikor fiatal nőkkel találkoznak.

“Mit gondol, ha megkérdezem, hogy hogyan látja a következő 5 évét?” “Mit gondol, ha elmondom, hogy azért benne van a pakliban a családalapítás?” “Nem tartok ott az életemben, hogy a családalapítás legyen a fő téma. Tényleg megadja nekem a lehetőségeket?” “Nekem fontosabb a magánéletem, mint a munkám. Kitehetem ezt az asztalra?”

Hogyan építsen karriert egy fiatal nő? Mi kell ahhoz, hogy fiatal nőként önazonosan és környezetünkkel összhangban éljük életünket?

Ne menjünk az “így szoktunk”-kal!

Alig több mint 100 év telt el azóta, hogy nők is szavazhatnak Magyarországon. Megkérdőjelezi-e bárki, hogy ez így a helyes? Remélem, hogy nem. Ugyanakkor ebből is látszik, hogy milyen rövid idő alatt megváltozhat a felfogásunk akár tömegesen egy-egy jelenségről, lehetőségekről, milyen viszonylag rövid idő alatt változhat meg a véleményünk arról, mi is normális egy nő életében. Ehhez azonban egyéni és rendszer szintű változásokra van szükség!

Tudattalan előítéletek

A tudattalan előítéletek olyan automatikus reakciók, amelyek egy-egy csoporttal kapcsolatban tudattalanul is bekapcsolnak bennünk, meghatározva ezzel döntéseinket, reakcióinkat. A miénktől eltérő csoportoktól hajlamosak vagyunk távolodni (agyunk könnyen küldi az “üss vagy fuss” üzenetet), ezzel együtt pedig előnyben részesítjük a társadalmi normának, a többségnek megfelelő csoportokat, reakciókat és viselkedéseket.

Az evolúció folyamán fontos szerepe volt az ilyen az automatizmusoknak, hiszen ezeknek az egyszerűsítéseknek köszönhetően csökken agyunk terheltsége. Ma azonban, amikor már nem kell ellenséges hordáktól, ismeretlen ragadozóktól tartanunk, a tudattalan előítéletek megakadályozhatják az egyenlő bánásmódot vagy akár erősíthetik az ismeretlen kultúrákkal, vallásokkal vagy nemzetiségekkel kapcsolatos bizonytalanságot.

A tudattalan előítéletek a munkában is számos helyen felbukkannak, így kiválasztásnál, feladatok kiosztásánál, visszajelzésekben (vagy azok hiányában) is tetten érhetőek, és ma még nagy eséllyel érintik a nőket.

Társadalmi lenyomat

Néhány adat: Az Eurostat legfrissebb (2019-es) adatai szerint a nők átlagfizetése hazánkban 18,2%-kal alacsonyabb a férfiakénál (az Európai Uniós átlag 14,1%). Míg az EU-ban a férfiak 79%-a, addig a nőknek csupán 67,3%-a volt alkalmazásban. Az EU tagországok parlamenti képviselőinek csupán 33%-a nő, Magyarországon ez az arány 13%.

Mindezek fényében a női karrier külön figyelmet érdemel. Mégis hogyan lehetne a női karriert, a fiatal nők karrierútját támogatni? A jelenség nem egyszerű, és semmiképpen sem egy félen múlik a változtatás.

A tudatos építkezés alapja az önismeret

Ha fiatal nő vagy, azért, ha vezető, akkor pedig azért van szükség rá, hogy tudj a tudattalan előítéleteidről, és felismerd őket, amikor bekapcsolnak. Amikor a gondolataink között megjelenik az “Ő mindig….”, “Ők tipikusan….”, “Nem lep meg, hiszen ő….”, “A férfiak / nők mindig…”, “Mi nők/mi férfiak…” gondolat, gyanakodnunk kell, hogy tudattalan előítélettel (vagy akár már tudatos és jól ismert sztereotípiával) van dolgunk.

A tudattalan előítéletek mellett a társadalmi normák, a társadalom által nők számára kínált lehetőségek, a kimondott vagy kimondatlan társadalmi, családi elvárások és az önmagunkról alkotott, rögzült képek (pl. “Én úgysem….”-ek, “Én mindig….”-ek) is felelősek a fent látható egyenlőtlenségekért.

Ugyanakkor közös, társadalmi és egyéni is a felelősség abban, hogy mindezen változtassunk. Ha fiatal nőként szánunk arra időt és energiát, hogy önismeretünket erősítsük, akkor képesek leszünk célokat kitűzni, azokat elérni, vagy azoktól rugalmasan eltérni. Ha önismeretünket erősítjük, akkor igényeinket úgy tudjuk kommunikálni környezetünknek, hogy arra figyeljenek, azt képessé váljanak befogadni és reagáljanak is rá. Ha az önmagunkról alkotott képet időről időre aktualizáljuk, azaz régi, önmagunkról alkotott ítéleteinket, a családunkból hozott mintákat felülvizsgáljuk, akkor sokkal nagyobb esélyünk van a kiegyensúlyozottságra, a valós döntések meghozatalára és arra, hogy a saját életünket éljük másoké helyett.

A női karrier irányai

Nőként háromféle karrierről beszélhetünk attól függetlenül, hogy ez tudatos választásunk volt vagy sem. Koncz Katalin egy írásában ezeket a következőképpen jellemzi:

• családi karrier, ami a kereső tevékenység hiányát és gyermekvállalás jelenlétét;

• munkaerőpiaci karrier, ami a kereső tevékenység középpontba helyezését jelenti;

• kettős kötődésű karrier, ami mind a két életterület meglétét jelenti.

Mindhárom karrier nagyszerű lehet, ehhez azonban kulcsfontosságú a tudatosság. Fontos lenne, hogy a döntés a nőkben családjukkal, szeretteikkel párbeszédben szülessen meg (akkor is, ha kényszermegoldásról van szó).

Ég veled “így szoktuk”!

Bármelyik karriert is választjuk, érdemes feltenni magunknak az alábbi kérdéseket. Ezt a listát bátran bővítsük továbbiakkal.

• Tudatos döntésem-e, hogy ezt a karriert választom (családi/munkaerőpiaci/kettős kötődésű)?

• Van-e, akinek én ezzel szeretnék megfelelni?

• Rendszeresen át szoktam-e gondolni a sikereimet?

• Mire vagyok büszke?

• Kudarcaimról, rossz élményeimről szoktam-e beszélni? Kivel?

• Kik a támogatóim, és hogyan támogatnak?

• Kik felé és hogyan kommunikálom a saját igényeimet?

• Hogyan töltekezek, honnan merítem az energiámat?

• Milyen gyakran élem meg, hogy szeretem azt, amit csinálok?

• Szeretteim mennyire ismerik el azt, amit csinálok?

• Milyen távlati célomhoz visz közelebb a jelenlegi tevékenységem?

• Hogyan, kikkel és hol képzelem el magam 5, 10, 20 év múlva?

Időről időre érdemes ezeket a kérdéseket magunknak feltenni, majd a karrierünkben érintettekkel is beszélgetni róluk, ugyanis akármelyik karriert is választjuk, érdemes mindig tudnunk: Egyedül nem megy. Nem azért, mert gyengék, hanem azért, mert emberek vagyunk, és arra vagyunk programozva, hogy közösségben éljünk. Kérdőjelezzük hát meg automatizmusainkat, beszélgessünk erről másokkal és válasszunk tudatosan.

A szerző a Valueteam Szervezetfejlesztő Kft. szakmai vezetője