Két nagy botrányhullám alakítja át a lengyel belpolitikát - Zeöld Zsombor írása

Lengyelországban az idei nyár nem pusztán a vuhani koronavírus újbóli fellángolása miatt lett „forró”, hanem a bel- és külpolitikai csatározások miatt. Mindezeket egyfelől az idén június 28-án lezajlott elnökválasztás „vezette fel” (a kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) jelöltje, Andrzej Duda végül újrázni tudott), másfelől Lengyelország sikeresen lobbizott a júliusi EU-csúcson, így nominálértéken óriási pénzügyi forrásokhoz, összesen 159 milliárd euróhoz tud majd hozzáférni a következő években.

Az elnökválasztás után felmerült a PiS által vezetett kormányzat átalakításának lehetősége. Ezek Jarosław Kaczyński PiS-pártelnök augusztus eleji bejelentése után váltak biztosabbá:

a 2020. szeptemberre vagy október elejére tervezett kormányátalakítás során a lengyel minisztériumok számát radikálisan, 20-ról tizenkettőre vagy tizenegyre tervezik csökkenteni. Mateusz Morawiecki kormányfő személye azonban változatlan marad.

A „kis állam” hívei mindenképpen örülhetnek a tervezett változtatásoknak, azonban a tervek mögött valószínűsíthetően hideg politikai számítás húzódik meg, melynek a belpolitikai okokon kívül külpolitikai vonatkozásai is lehetnek.

Ezen belpolitikai okok kiindulópontja a mostani kormány koalíciós volta: ugyan a PiS jelölte a miniszterelnökön kívül a miniszterek és tárca nélküli miniszterek többségét (Morawieckivel együtt 16 főről beszélünk), a jobboldali Porozumienie(Megállapodás) két miniszteri tárcát, míg a Solidarna Polska (Szolidáris Lengyelország) szintén jobboldali formáció egy tárca vezetését kapta meg – rajtuk kívül több minisztériumot (pl. a 2019-ben felállított klímaügyit) párton kívüliek vezetnek.

Az elmúlt hónapokban két nagyobb belpolitikai botrány hullámai keltettek zavart a kormányzat soraiban.

Łukasz Szumowski egészségügyi miniszter a COVID-19-járvány védőeszközeinek beszerzésével összefüggésben került kellemetlen helyzetbe, s nem csak a túlárazott termékek miatt: sajtóinformációk szerint a miniszter saját baráti körébe tartozók úgy kaptak a minisztériumtól megrendeléseket, hogy egészségügyi beszerzésekkel nem foglalkoznak.

Ezt megelőzően Jarosław Gowin akkori miniszterelnök-helyettes döntött úgy, hogy nem támogatja a köztársasági elnökválasztás lebonyolítását az eredeti, koronavírus elterjedése előtt megállapított menetrend szerint. Mindezek mellett, gyakorlatilag szokásos módon, felmerült Morawiecki miniszterelnök megbuktatásának ügye – a pletykák egy része a PiS idősebb és fiatalabb vezető politikusai között meglévő nemzedéki konfliktusokra vezethetők vissza.

A Kaczyński által lényegében megerősített átalakítás célja innentől kezdve nagy valószínűséggel kettős: a két kisebb kormánypárt (főleg a Gowin-féle Megállapodás) „szárnyainak” visszavágása, illetve a potenciálisan további botrányt okozó tárcavezetők lecserélése (a koronavírus-számok újbóli növekedése a beszerzések kérdését a belpolitikai napirenden tarthatja). A már ismertté vált tervek egy szupertárca létrehozásában, illetve a környezetvédelmi és klímatárcák munkájának összehangolásában merültek ki, az igazság-, bel- és külügyi tárcák önállóságának meghagyása mellett.

A külügyi tárca sorsa több szempontból is érdekes, ugyanis a lengyel alkotmány szerint a köztársasági elnöki hivatalnak is beleszólása van a külpolitika alakításába.

Az elnök és a kormányzat közötti összehangolt szakterületi együttműködést 2015 óta Varsóban úgy oldották meg, hogy „végrehajtó” külügyminisztereket (Witold Waszczykowski, Jacek Czaputowicz) tettek pozícióba, az EU-s kérdéseket idővel leválasztották a tárcavezetőtől (felelőse Konrad Szymański lett), illetve a külpolitikai tervezést gyakorlatilag teljes egészében Duda elnök külpolitikai főtanácsadója, Krzysztof Szczerski kezébe tették.

A 2020-as elnökválasztás után Czaputowicz egy interjúban bevallotta: korábban már jelezte a miniszterelnöknek, hogy 2020 nyara „jó pillanat a távozására”. Szczerskit Duda elengedné – újságírói kérdésre válaszolva az elnök elmondta: „amennyiben [Szczerski] ilyen felkérést kap és elfogadja, akkor miniszter lesz”.

Amennyiben ez megtörténik, egyfelől markánsabb és kezdeményezőbb lengyel külpolitikára lehet felkészülni, másfelől az elnöki hivatal a törvényalkotási folyamatban válhat aktívabbá. Szczerski profilozása az elmúlt hetekben is tovább folytatódott: a belorusz elnökválasztás kapcsán is aktívan nyilatkozott a helyzetről és Duda terveiről, illetve – természetszerűen – gratulált a kormánynak a sikeres brüsszeli forrás-tárgyalásokhoz.

A kabinetfőnök-főtanácsadó új pozícióba kerülésével Morawiecki egy olyan külügyminiszternek szavazna bizalmat, aki korábbi pozíciójában egyfelől sokat tett a lengyel–német kapcsolatok normalizálásáért, másfelől nem „használódott el” az egyes esetekben éles lengyel–EU-s szembenállásban.

Az EU várhatóan októberre hoz végleges döntést a számokról. Azzal együtt, hogy az Európai Parlament még alakíthat ezeken, Lengyelország számára siker az EU többéves pénzügyi keretéből, illetve az újjáépítési alapból előirányzott 125+34 milliárd euró – s annak ellenére lehet erre így nézni, hogy a második összeg nem támogatás, hanem kölcsön, melynek felhasználhatóságával kapcsolatban egyelőre még akad kérdés.

Lengyelország számára jó hír, hogy a jelenlegi állapot szerint a különböző válságkezelő EU-s sémákból GNI szerint körülbelül annyi forrást kap vissza, amennyivel a lengyel GDP az előzetes becslések szerint a világjárvány miatt csökken:

(forrás)

Lengyelország több kérdésre kell megoldást találjon. A végső összeg nagyságán kívül kérdésként merül fel, hogy a belengetett kormányátalakítás miatt milyen adminisztratív hátteret, felelősségi és pályázási rendszert fognak kialakítani pl. azt a klímavédelmi területet illetően, mely az EU-s tervek szerint megnövelt pénzügyi támogatást kap a következő többéves pénzügyi keretben.

A 34 milliárd eurós újjáépítési hitel nélkül azonban a kohéziós és agrárforrásokat tekintve az ország kevesebbet kapott volna, mint az előző hétéves ciklusban (sajtóhírek szerint a kohéziós források 50-ről 47 milliárd euróra, az agrártámogatások 15-ről hét milliárdra csökkentek).

Lengyelország jelen pillanatban ötmilliárd euróra számíthat a zöld átállás támogatására, mely egy szénkitermelő és –felhasználó országban alacsonynak tekinthető.

A kulcskérdés személyekre lebontva, hogy az energetikai-, klíma-, gazdasági- és fejlesztési tárcák vezetői közül ki marad pozícióban (és mi felett fog diszponálni) úgy, hogy köztük PiS- és Megállapodás-párttag is van. (Lukasz Szumowski egészségügyi miniszter 2020. augusztus 18-án, kedden lemondott.)

A szerző Lengyelország szakértő.