Versenyfutás a román gázmezőkért - számunkra is fontos geopolitikai játszma zajlik

Talán az enyhe magyarországi télre is tekintettel a 2019–2020-as évek fordulója körüli, a közép-európai gázellátással kapcsolatos fejlemények ritkábban jelentek meg a magyarországi elektronikus sajtóban. Ugyan a fókusz elsősorban az Amerikai Egyesült Államok európai orosz energetikai projekteket (az Északi Áramlat 2 és a Török Áramlat vezetéket egyaránt) érintő szankcionálására irányult, térségünk ellátásbiztonságát más események is érintették.

Az amerikai-orosz egymásnak feszülést romániai történések árnyalják

2020. január eleji hír, hogy a Fekete-tenger román területén fekvő, 42–84 milliárd köbméteresre becsült Neptun Deep gázmezőből kivonulni készülő amerikai ExxonMobil helyére az orosz Lukoil is bejelentkezett a lengyel állami PGNiG és a román állam többség tulajdonában lévő Romgaz mellett.

A hírek alapján a tárgyalások az amerikai és orosz fél között “előrehaladott állapotban vannak”. Ha az ExxonMobil 50 százalékos, 250 millió dollárra taksált részesedése orosz kézre kerül, az kihatással lesz térségünk energiabiztonsági kilátásaira. (A mező másik fele felett az OMV Petrom rendelkezik – a cég osztrák anyavállalata a közép-európai gáztárolás egyik központjának és a régióba irányuló orosz gázexport egyik végpontjának számító baumgarteni gázelosztó többségi tulajdonosa.)

Hogyan jutott idáig az ExxonMobil?

A vállalat 2019 novemberében jelentette be, hogy 25 milliárd dollár értékben tervez eladni gázmezőket világszerte. A romániai szál felgombolyításáig 2018-ig kell visszamennünk, amikor a román kormánykoalíció törvényileg limitálta a tengeri gázmezőkből származó kitermelés külföldi piacokon való eladását, s tervbe vette az energetikai cégek további megadóztatását is.

A döntésre – mely a magyar–román gázinterkonnektor fejlesztésére és a BRUA-vezetékre is negatív kihatással volt – az ExxonMobil (és az OMV) már abban az évben negatívan reagált a végső beruházási döntés elhalasztásával. A 2019 közepén bejelentett kivonulást tekintve az amerikai vállalat valószínűsíthetően nem változtatta meg véleményét a romániai beruházási és jogi környezetről.

A BRUA-vezeték
forrás: European Comission

Nem kizárható, hogy Lukoil érdeklődése mögött meghúzódó legerősebb faktor az EU-s gázkitermelési piacra való belépés szándéka. Ennek bekövetkezése esetén a közép-európai térség országainak eddigi diverzifikálási törekvései mindenképpen megnehezülnek.

A másik érdeklődő lengyel PGNiG nézőpontjából külön visszás, hogy az esetleges orosz akvizíció a térség leginkább Amerika-barát országának terveit fektetheti hasra, megnehezítve a vállalat és a lengyel politika átfogó, regionális terveinek végrehajtását.

Az orosz cég kopogtatásának amerikai fogadtatása szembe megy azzal a diskurzussal, amellyel az Egyesült Államokban az európai energiafüggetlenségre az elmúlt fél-egy évben elkezdtek tekinteni.

Washington számára ugyanis egyre fontosabbá válik az energiahordozók közép-európai tárolásának kérdése is.

Ebből a szempontból a mező maga egy természetes tároló), illetve természetszerűleg érdekükben áll az amerikai energetikai cégek közép-európai szerepvállalásának növekedése.

Amennyiben az ExxonMobil a Lukoillal lép frigyre, az Budapestet – a körülmények fényében megalapozott és – egyszerű(bb) kommunikációs helyzetbe hozhatja. Az eddigi tengerentúli kritikák az orosz energiaforrások magyarországi jelenlétét és relatív súlyát érintették. A magyar érvelés alapja, hogy

alternatív, amerikai eredetű földgáz a szükséges infrastruktúra hiánya miatt még elméletileg sem tudott eljutni Magyarországra.

Amerikai LNG, mint megbízható gázforrás?

Azzal együtt, hogy az Európába irányuló amerikai LNG-szállítások nőnek, a közép-európai  energetikai infrastruktúra még mindig nem teljesen kiépített nem orosz eredetű gáz fogadására. Ugyan a 2019-ben felállt új Európai Bizottság már közzétette azt a dokumentumot, mely a következő években az EU által támogatandó, összeurópai energetikai projekteket tartalmazza, abban brit kötődésű projektek is szerepelnek.

A dokumentumot politikai síkon nem "kellően" klímasemleges volta miatt támadják, az 2020. január közepén még nem kapott politikai jóváhagyást, illetve a támogatandó projektek szárba szökkenéséhez  évekre van szükség.  A listán szereplő projektek a közép-európai térség, benne Magyarország diverzifikációját is szolgálják.

A fennmaradó nagy kérdés, hogy ebben a helyzetben a közép-európai, tengerparttal nem rendelkező országok milyen más megbízható gázforrást tudnak találni, mint az orosz.

Amennyiben a Neptun Deep-ben lévő amerikai tulajdon az ügylet legvégén több befektető között kerül felosztásra (a Romgaz eleve 15–20 százalékos részesedés megszerzéséről beszélt), az annak az OMV-csoportnak is kedvező lenne, mely az elmúlt években oroszországi gázmezőben szerzett tulajdont.

A szerző Andrássy kutatói ösztöndíjas Washington D.C-ben.