A héten megérkezett a régen várt amerikai jóváhagyás, Ukrajna hozzájuthat a jövőben F-16-os vadászbombázókhoz. Az amerikai vezetők és a szakértők is egyetértenek abban, hogy az amerikai gépek nem fognak hamar megjelenni az ukrán égbolton, és a gépek alkalmazási profilja sem egyértelmű. Egyvalami biztosnak tűnik: forradalmi változást nem fognak hozni a háború kimenetelében.
Hosszú hónapok lobbizása után Kijev végül ismét cél ért.
Hasonlóan több más haditechnikai eszközért folytatott tárgyalás után a nyugati országok, de mindenekelőtt az Egyesült Államok, újabb „vörös vonalat” lépett át, amikor Joe Biden elnök végül jóbáhagyását adta arra a kérésre, hogy Ukrajna F-16-os vadászbombázókra tehessen szert.
Legutóbb a harckocsikkal kapcsolatban láttunk hasonlóan és emlékezete ukrán nyomásgyakorlást. Ami még a háború első évében elképzelhetetlennek tűnt, mivel a nyugati országok Oroszország provokálásától és a nyugati közvélemény érzékenységétől tartottak, az 2023-ban már magától értetődő tény lett és Kijev több tucat német gyártmányú Leopard és amerikai M1 Abrams harckocsira kapott ígéretet.
Az elavult és a konfliktusban megtizedelt ukrán légierő lecserélésére a Zelenszkij adminisztráció hasonlóan következetes és elszánt lobbiba kezdett nyugaton. Az első reakciók hasonlóan elzárkózóak voltak, a kormányok képviselői és a szakértők ismét csak a politikai kockázatokat és a technikai problémákat ismételgették.
A kiképzés éveket vehet igénybe, a repülőgépek fenntartása drága, Oroszország további eszkalációnak fogja tekinteni a lépéseket, satöbbi, satöbbi. Érvek és ellenérvek ide vagy oda, a nyomásgyakorlás végül is célba ért, Washington elvi jóváhagyását adta végül az elmúlt hetekben, hogy a nyugati légierő gerincét adó típus végül eljusson Ukrajnába.
Miért az F-16-os?
Az amerikai vadászgépet még az 1970-es évek legelején kezdték fejleszteni azzal a céllal, hogy a F-15-ös, kéthajtóműves elfogóvadász mellé egy könnyű, egyhajtóműves típust is rendszerbe állítson az Egyesült Államok.
Az amerikai program mellett – és ennek van jelentősége az ukrajnai háborúban – Washington az európai NATO partnerei számára is szerette volna eladni a típust, amelynek eredményeképp egy évvel a rendszeresítés után Belgium, Hollandia, Dánia és Norvégia majd 400 gépet rendelt a típusból, oly módon a gyártás a négy ország gyáraiban valósult meg. Az 1980-as években Törökországban mintegy 270 darabot rendelt, részben helyi gyártásban, majd Görögország és Portugália is csatlakozott a vásárlókhoz a hidegháború utolsó éveiben. Az európai NATO tagországok által üzemeltett hatalmas mennyiségű F-16-os az elmúlt 40-50 év alatt jelentősen elavultak a folyamatos modernizáció ellenére is, és az elmúlt években a legtöbb említett ország generációváltásra határozta el magát.
Az új típus az ötödik generációs, „lopakodó” képességekkel is rendelkező F-35-ös lett, ám ennek eredményként jelentős túlkínálat alakult ki az eladósorba került F-16-os gépek között.
A Biden-adminisztráció minapi jelentése nem arról szólt, hogy az USA kíván átadni saját készleteiből ilyen típust, ennek lehetőségét egyelőre kizárják Washingtonban. A jóváhagyás arra vonatkozik, hogy azok az országok, amelyek az amerikai típust használják vagy használták, most már megtehetik, hogy odaadják saját gépeiket, ha akarják.
Az elvi lehetőség így már megvan, hiszen Hollandia, Dánia, Belgium és Norvégia már megkezdte a F-35-ösök rendszerbeállítását és jelenleg van, ahol már nem, vagy ahol még vegyesen üzemeltetik a két típust. Törökországnak és Görögországnak nincs ilyen szándéka a kettejük közöttin erőegyensúly fenntartása miatt, Portugáliának pedig az elmúlt években sikerült eladnia a saját gépet Romániának (a volt Varsói Szerződés országai közül az elmúlt két évtizedben Lengyelország, Szlovákia és Bulgária vásárolt a típusból).
Az Ukrajnát támogató országok kedden Ramsteinben gyűltek össze immár 12-ik alkalommal, hogy a katonai együttműködés következő lépéseiről számoljanak be ismét. Míg korábban ezeket a találkozókat a haditechnikai felajánlások dominálták, a legutóbbin a vezető hír az ukrán pilóták F-16-osra történő átképzése volt. Arról nem érkeztek hírek, hogy bármelyik NATO tagország konkrét gépeket ajánlott fel volna máris Kijevnek, aminek számos oka van.
Az első, hogy mint említettük, a pilóták kiképzése még csak mostanság kezdődött el. Az amerikai tapasztalatok szerint az első ukrán pilóták átképzése néhány hónap alatt megtörtént. Bár a konkrét hír lehet, hogy igaz, egy átlagos pilóta kiképzése a nulláról több évet vesz igénybe, az átképzésnél fontos kérdés, hogy ilyen rövid idő alatt egy ilyen komplex fegyverrendszer mely képességeit sikerült elsajátítani.
Az F-16-osok ma már jóval többet tudnak, mint elfogó vadászként felvenni a harcot egy másik repülővel légiharcban. A típus képes több fajta bomba (lézeres, GPS vezérelt stb) bomba célba juttatására, az ellenséges légvédelem radarjainak lefogására, légiutántöltésre vagy csak felderítésre, mindezeket nappal és éjszaka. Néhány hónap csak arra elég, hogy egy már tapasztalt pilóta ezek egyikét vagy másikát sajátítsa el.
Szemben a szovjet/orosz technikával, a gép – akárcsak a többi nyugati típus – jóval több és drágább fenntartásra tart igényt. Mark Milley tábornok szerint tíz F-16-os átadása és fenntartása kétmilliárd dollárba került, és Ukrajnának több tucatra lenne szüksége.
Az első hírek szerint a kiképzések már nyáron elindulhatnak, valószínűleg minden európai F-16-os felhasználó (aki csatlakozik a programhoz) a saját országában fog ukrán pilótákat képezni, míg az Egyesült Államok az olaszországi vagy német bázisait fogja használni. A pilóták mellett karbantartókat is kell majd képezni, ami szintén időigényes folyamat.
Mire használják majd az amerikai gépeket az ukránok?
Az már a hírekből látszik, hogy az F-16-osok átadása (ha egyszer tényleg bekövetkezik) nem a közeljövőben fog történni. A nyári képzésekkel számolva 2024 eleje előtt nem lehet számítani ukrajnai megjelenésükre. Azt az amerikai vezetés is hangsúlyozta, hogy az átadás lehetőségének megnyitásával Kijev hosszútávú igényeit kívánják segíteni, nem pedig arra kell gondolni, hogy hamarosan ukrán pilóták amerikai gépekkel szálnak harcba az orosz vadászgépekkel, vagy bombáznak orosz állásokat valahol a megszállt területeken, vagy Oroszországban.
A mostani háborúban mindkét fél nagyon óvatosan használja a légierejét. Az orosz jelentős mennyiségi fölényben vannak a gépek tekintetében, és rendkívül fejlett és erős légvédelemmel rendelkeznek hagyományosan, ami megakadályozza és még az modern amerikai típusok számára is kockázatossá tenné berepülni ezeknek a rendszereknek az elfogási zónájába berepülni.
Az ukrán légierő egyébként is elavult volt, de 2022 óta számos gépet is elveszített a háborúban. A légvédelem jól vészelte át a kezdeti inváziót és azóta a nyugati támogatásnak hála számos nyugati légvédelmi rendszerrel gyarapodott, ami miatt az orosz légierő is, ha lehet kerüli az ukrán légtér mélységeit.
A valószínűleg majd egyszer átadásra kerülő európai NATO tagországok gépei - mindenekelőtt a holland és dán, esetleg a norvég F-16osokra lehet számítani – egyébként is sok tekintetben már elavultak ahhoz, hogy felvegyék a harcot az orosz gépekkel.
Egy egykori amerikai F-16-os pilóta szerint mind az első generációs radarjaik, mind az elfogó rakétáik tekintetében hátrányban lehetnek az orosz típusokkal szemben, főleg mivel nincs mögöttük az a háttértámogatás, mindenekelőtt korai előrejelző és légi irányító (AWACS) repülőgépek, amelyek a siker kulcsát jelenthetik.
Mint említettük, az F-16-osok üzemeltetési is költséges a szovjet típusokhoz képest, egy repült óra 8000 dollár közül mozog, egy AIM-120 AMRAAM rakéta darabja egy millió dollár felett van, amelyek további költséges nyugati támogatást feltételeznek majd.
A szerző a Károli Gáspár Egyetem tanára, a Külgazdasági és Külügyi Intézet munkatársa.
