Vissza a jövőbe - Baráth Etele írása

A jövőnk olyan lesz, amilyennek mi formáljuk. Nem egyedül, hanem együtt. Barátainkkal és ellenfeleinkkel.

Értve, hogy most azonnal cselekedni kell - gazdasági válságkezelő program, új költségvetés, rugalmas fiskális és monetáris politika, társadalom- és munkaerő-politikai tűzoltás, egészségügyi rendkívüli helyzet, stb. – úgy gondolom, hogy mindezen intézkedések hatékonysága érdekében egyúttal korrigálni kell irányokat, tendenciákat, esetleg elhibázott politikai döntéseket. Nem csak átmenetet kell tervezni, hanem a jövőt is.

Sok véleményben, intézkedési javaslat hátterében, egyes fontos területekre vonatkozóan már megfogalmazódott a középtávra szóló tervezés fontossága.

Többen leírták, hogy ez a válság példa nélküli. Eredete nem pénzügyi, elhibázott gazdaság vagy társadalom-politikai alapú, hanem a kialakult biológiai, természeti környezeti és a humán ökológiai kényszerhelyzet elsődlegesen emberi, szociális viszonyainkat támadta meg és terjed tovább a gazdaságra.

Mindez a „köz-szféra” nagy rendszereinek, mint az egészségügy, oktatás, kultúra valamint egyéb társadalmi mozgásformák, viszonyok felbomlásához illetve átalakulásához vezetett és fog vezetni.

A válság megoldása hosszabb távon csak akkor lehet sikeres, hogy ha a most elhatározott kényszer-intézkedések, koncentrált hatalmi eszközök, „természetellenes” hatalmi, pénzügyi, gazdasági, szociális beavatkozások mellett, és azokat követően, a feltörő, spontán – elsősorban - szociális mozgalmak, a családi és közösségi gondoskodás, a digitális tudás terjedése, a luxusfogyasztás korlátozása, a környezet-tudatosság, az egyéni és közösségi élet fenntarthatósága fontosságának elképesztő erejű felismerése értékekként, „hivatalosan” is megfogalmazódik.

Az anyagi, szervezeti döntéseknek - a tűzoltást követően – szelektíven támogatnia kellene a spontánnak is nevezhető társadalmi-szociális immun rendszerek felerősödését, mint pl. a szociális gazdaság, szolidaritás, míg a gazdasági-pénzügyi döntéseknek új stratégiai alapú célrendszer elérését kellene támogatni, például a fenntarthatóság egyik fontos elemét, a körkörös gazdaság szervezését vagy a digitalizáció felgyorsítását, stb. Bár kényszerű az „újra-gombolás”, de nagy esélyeket is rejt magában.

A következő években bizonyosan meg kell növelni a „GDP-n túli” tényezők számba vételét az ország előrehaladásának vizsgálatakor. A jövőben, a stratégiai szempontból elengedhetetlen rendszerszemléletű tervezéssel kellene a gazdasági, társadalmi és környezetpolitikai folyamatokat támogatni.

A feltétel az elmúlt két évtized, a rendelkezésre álló, többnyire egymásra épülő, de eddig ki nem teljesített stratégiák beélesítése. Az európai csatlakozásunkat megelőző, majd azt követő roppant értékű demokratikus elkötelezettségek megerősítése, az állam és közigazgatás decentralizációja, az előttünk álló 2021-27 időszak európai támogatás-politikájának ismeretében a hazai felhasználási arányok újra fogalmazása.

Javítva, de elfogadva, erősíteni kell a nemzetközi integrációban rejlő előnyöket, a tudomány, az innováció, a kultúra területén a globális gondolkodást, a biztonság érdekében a globális együttműködést.

Mindez konszenzuális elhatározásokkal teremthető meg. A források – politikai, emberi, közösségi, termelő-gazdasági, pénzügyi, stb. – átcsoportosítása, illetve természetes folyamatainak befolyásolása az európai új trendeknek mértékkel történő befogadása mellett szükséges. A hazai fenntartható újrakezdés, fejlődés érdekében a felzárkózás lényegi elemeit kellene támogatni, olyanokat, mint;

az aktív, összetartó, tudásvezérelt, egészséges társadalom erősítése,

az innováció, a K+F, oktatás, egészségügy rendszereinek egymásra-épülő fejlesztése,

a digitalizáció, az informatikai ipar, körkörös gazdaság, a szociális ipar, a KKV-k integratív jellegű támogatása, alkalmazkodás az egységes európai piachoz, stb.,

a fenntartható környezet és az azt figyelembe-vevő infrastruktúra fejlesztése,

az élhető vidék, az okos városok kialakításának szervezése.

Annak érdekében, hogy előzőek ne közhelyszerű ismétlésnek tűnjenek, azok, az egyes elemek közötti „horizontális”, iparág jellegű, és az innovációs láncok ”vertikális” összefüggései alapján tervezhetőek hatékonyan.

Újfajta „üzemmódba” kellene kapcsolni a magyar politikai-igazgatási gépezetet. Megteremteni az irányítás érték – érdek - mérték alapú rendjét, és általa a közjó irányába történő fordulat eszközrendszerét.

Hangsúlyozom a társadalmi egyeztetés elfogadását, informális rendszereinek befogadását, - amire most jó példa a kormányzati információ gyűjtés - a fejlesztéspolitika intézményrendszerének ismételt beélesítését, a nagyrendszerek belső kapcsolat-rendszerének fejlesztését, jogi-pénzügyi eszközökkel történő befolyásolását.

Végezetül; véleményem szerint, különösen ebben a válságos helyzetben, a részvételi demokrácia erősítése érdekében valamennyi információalkotó és hordozó eszközünk azonnali harcba vezénylése rendkívül jelentőségű lenne.

A szerző a Magyar Közgazdasági Társaság Fejlesztéspolitikai szakosztályának elnöke