Csak egy válsággal lehet megfosztani a dollárt a pénzügyi tróntól!
PénzügyA globális növekvő politikai és intézményi aggályok ellenére miért nem történik meg a dollár trónfosztása? - erre a kérdésre keresték a választ a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Monetáris Politikai Szakosztálya és a Hitelintézeti Szemle által szervezett fórumon és kerekasztal-beszélgetésen közgazdasági szaktekintélyek.
Erről szól a cikk:
A Magyar Közgazdasági Társaság és a Hitelintézeti Szemle által szervezett fórumon és kerekasztal-beszélgetésen a szakértők megállapították, hogy a dollár dominanciáját a mély piaci likviditás és a strukturális tényezők védik, így a globális aggályok ellenére a trónfosztás nem várható. A Massimiliano Castelli tanulmányára épülő szakmai fórumon elhangzott, hogy érdemi változást csak egy rendszerszintű válság idézhet elő, mivel a hálózati hatások és a magas tranzakciós költségek gátolják a váltást.
Az esemény apropóját az adta, hogy Dollárdominancia a globális pénzügyi rendszerben: elégedetlenség elmozdulás nélkül címmel jelent meg Massimiliano Castellinek, az UBS Asset Management, ügyvezető igazgatójának és a Szuverén Intézmények stratégiai és tanácsadási vezetőjének tanulmánya a Hitelintézeti Szemle 2026. júniusi számában. Ezen cikkhez kapcsolódóan a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) Monetáris Politikai Szakosztálya és a Hitelintézeti Szemle szervezett szakmai összejövetelt, és kerekasztal-beszélgetést.
Virág Barnabás , az MNB elnökének főtanácsadója, a Hitelintézeti Szemle Szerkesztőbizottságának elnöke, az MKT Versenyképességi szakosztályának elnökségi tagja köszöntőjében kiemelte, hogy ebben a rendkívüli világgazdasági helyzetben, mikor is olyan kihívások adódnak, mint a növekvő globális adósság kezelése, a demográfiai problémák rendezése, a digitalizáció terjedése, vagy éppen a kereskedelmi és finanszírozási gondok menedzselése, a közgazdászoknak együttesen kell a hangjukat hallatni.
Massimiliano Castelli a Hitelintézeti Szemlében megjelent tanulmányának legfontosabb megállapításait ismertette. Az UBS Asset Management ügyvezető igazgatója kifejtette, hogy a devizatartalék-kezelők növekvő politikai és intézményi aggályai ellenére miért nem történik meg a dollár trónfosztása. A dollár dominanciáját a mély piaci likviditás és a strukturális tényezők védik, így érdemi változást csak egy rendszerszintű válság idézhet elő. Kitért arra is, hogy a dollár pozícióját nem az USA aktuális gazdaságpolitikai megítélése, hanem mélyen beágyazott piaci mechanizmusok védik. Mivel a dollár használatából adódó méretgazdaságossági előnyök és hálózati hatások túl erősek, a piaci szereplőknek önmagában nem áll érdekükben elsőként váltani, hiszen az hatalmas tranzakciós költséggel járna.
A bevezető prezentációt követő panelbeszélgetés résztvevői voltak: Massimiliano Castelli; Rékási Róbert, az MNB főosztályvezetője, valamint Heinz Frigyes Ferdinánd, az OTP Alapkezelő globális makroelemzési és stratégiai vezetője. A panelbeszélgetést Banai Ádám, az MNB ügyvezető igazgatója, a Hitelintézeti Szemle főszerkesztője, az MKT Monetáris politikai szakosztályának társelnöke moderálta.
A cikk és a kapcsolódó kerekasztal-beszélgetés legfontosabb megállapításai a következő pilléreken nyugszanak:
- Csökkenő bizalom: a globális jegybankok és tartalékkezelők körében nő a strukturális elégedetlenség az amerikai költségvetési fenntarthatóság, az intézményi hitelesség és a pénzügyi szankciók túlzott alkalmazása (a dollár „fegyverré tétele”) miatt.
- Tehetetlenség a gyakorlatban: bár a retorika szintjén sok ország szabadulna a dollárfüggőségtől, a portfóliók tényleges átrendezése rendkívül lassú és fokozatos. A felmérések szerint a tartalékkezelők elsöprő többsége arra számít, hogy a következő évtizedben is a dollár marad a domináns valuta.
A dollár pozícióját nem az USA aktuális gazdaságpolitikai megítélése, hanem mélyen beágyazott piaci mechanizmusok védik:
- Likviditás és piacméret: az amerikai államkötvénypiac mélysége és likviditása páratlan. Egyszerűen nincs más olyan piac, amely képes lenne befogadni és likviden tartani a globális jegybankok ezermilliárdos nagyságrendű tartalékait.
- Biztonságos eszközök kínálata: a globális pénzügyi rendszerben állandó hiány van magas minősítésű, likvid eszközökből. Az USA képes a legnagyobb mennyiségben ilyen „biztonságos menedéket” (safe assets) nyújtani a befektetőknek.
- Infrastruktúra és elszámolás: a nemzetközi kereskedelmi számlázások, a határokon átnyúló hitelek és a pénzügyi szerződések többsége továbbra is dolláralapú, ami hatalmas koordinációs előnyt biztosít az inkumbens valutának.
A dollár és a lehetséges alternatívák összehasonlítása
| Szempont | Amerikai dollár (USD) | Euró (EUR) | Kínai renminbi (RMB) | Arany és digitális eszközök |
|---|---|---|---|---|
| Piaci mélység és likviditás | Kimagasló – A világ leglikvidebb államkötvénypiaca. | Közepes-magas – Fragmentált nemzeti kötvénypiacok az eurózónán belül. | Korlátozott – Szigorú tőkekorlátozások és zárt tőkeszámla. | Alacsony – Nem generál hozamot, fizikai mozgatása és tárolása nehézkes. |
| Infrastruktúra és hálózati hatás | Globálisan domináns – A nemzetközi tranzakciók alapértelmezett eszköze. | Regionálisan erős – Elsősorban Európában és a szomszédos térségekben elterjedt. | Növekvő, de korlátozott – Fejlődő saját elszámolási rendszerek (CIPS). | Alternatív – Decentralizált, de a mindennapi kereskedelmi elszámolásra alkalmatlan. |
| Tartalékkezelői attitűd | Kényszerű stabilitás – „Elégedetlenség elmozdulás nélkül”. | Stagnáló részesedés | Óvatos kísérletezés – Kis lépésekben növekvő allokáció. | Növekvő vonzerő – A geopolitikai kockázatok ellen véd, a jegybankok keresik. |
Miért csak egy válság hozhat változást?
A tanulmány forgatókönyv-elemzése (scenario analysis) és a kerekasztal-beszélgetés arra a következtetésre jutott, hogy a globális monetáris rendszer többpólusúvá válása nem egy békés folyamat lesz.
Mivel a dollár használatából adódó méretgazdaságossági előnyök és hálózati hatások túl erősek, a piaci szereplőknek önmagában nem áll érdekükben elsőként váltani, hiszen az hatalmas tranzakciós költséggel járna. A jelenlegi egyensúlyi állapotot csak egy rendszerszintű válság vagy egy jelentős globális geopolitikai sokk képes megbontani, amely hirtelen és visszafordíthatatlanul rombolná le az amerikai pénzügyi intézményekbe vetett maradék bizalmat is.A jegybankok jelenleg nem drasztikus leépítéssel, hanem mikro-diverzifikációval védekeznek: kismértékben növelik az aranytartalékaikat, minimálisan kísérleteznek a renminbivel, vagy megnyújtják a meglévő dollárportfólióik futamidejét, hogy magasabb hozamot érjenek el.
