Hány éves kortól engedjük tőzsdézni gyermekünk? - befektetési bankárokat kérdeztünk

A megkérdezett szakemberek szerint a tőzsdézés nem életkorfüggő, ugyanakkor fontos, hogy

rendelkezzünk olyan megtakarítással, amit hosszú távon nélkülözni tudunk és nem okoz komoly lelki törést annak akár teljes elvesztése.

Emellett kellő mennyiségű időt kell fordítani a piacok és részvénytársaságok megfelelő elemzésére.

Rendkívül fontos a diverzifikáció, azaz több részvényből és kötvényből álló portfólió felépítése a cél, melyek adott kockázati szint mellett magasabb hozamot biztosíthatnak. Lehetőség szerint ne csak egy vagy néhány részvénybe fektessünk, mivel akkor óriási egyedi kockázatot futunk.

A leggyakoribb hibák között lehet említeni a befektetési stratégia hiányát, a túl magas kockázatvállalást, a türelmetlenséget és a túl gyakori kereskedést.

Ha nincs elég megtakarítása vagy ideje egy fiatal tőzsdésnek, akkor a befektetési alapok rendszeres kis összegű megvásárlása is lehetőséget biztosít a tőzsdei jelenlétre.

Nagyon fontos továbbá a hosszú távú szemlélet. Egy általános gazdasági visszaesésben a részvénybefektetésünk lehet, hogy több mint egy évtized alatt térül meg. Még akkor is, ha egyébként nem választottunk rossz vállalatokat.

Egy fiatal befektetőnek jó 40 éve lehet nyugdíjig, így könnyebben ki tud ülni egy-egy nehezebb időszakot. Ennél fogva több részvényt tarthat a portfóliójában, melyek hosszú távon jellemzően felülteljesítik a kötvénybefektetéseket.

A tőzsdézés, vagyis az egyedi részvények vásárlása és az azokkal való kereskedés nem életkorfüggő. Hajósi Péter, a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója szerint annak, aki a tőzsdei kereskedésbe szeretne belevágni két dolgot kell mindenféleképpen mérlegelni.

Rendelkezik-e olyan megtakarítással, amit hosszú távon nélkülözni tud és annak akár teljes elvesztése nem okoz gondot az életvitelében, tervei megvalósulásában.

Másrészről rendelkezik-e olyan tudással, tapasztalattal, ami alkalmassá teszi őt a megvásárolt részvénytársaságok valamint részvénypiacok működésének megértésére és képes kellő mennyiségű időt fordítani a piacok és részvénytársaságok megfelelő elemzésére - véli a befektetési igazgató.

Aki megfelel a fenti két szempontnak, és érzelmileg is jól tudja kezelni az esetleges veszteség élményét, az óvatosan, egy több részvényből álló diverzifikált portfolióval elkezdheti a „tőzsdézést”.

Arra Hajósi Péter felhívja a figyelmet, hogy a nyugdíjcélú megtakarítást érdemes már a pályakezdéskor elindítani. Ekkor 40 év állhat rendelkezésre arra, hogy megfelelő „nyugdíjalap” gyűljön össze. A 40 év nagyon hosszú befektetési időhorizont, ezért bátrabban, több kockázatot vállalva fektethetik be a megtakarításait a fiatalok.

Azaz a nyugdíjcélú megtakarítási portfolión belül elfogadható egy magasabb részvényarány. Arra ügyelni kell, hogy ne egyetlen részvénybe fektessünk pénzt, mert ezzel kimagasló egyedi részvénykockázatot vállalnánk. Egy részvény befektetési alap, ami akár 50-100 egyedi részvénybefektetést tartalmaz, már képes kiküszöbölni az egyedi részvénybefektetések kockázatát.

A korai életszakaszban elkezdett takarékoskodás és a megfelelő kockázatvállalás egy komoly nyugdíjtartalékot eredményezhet a majdani nyugdíjaskor elejére.

Hajósi Péter tapasztalata szerint a kevésbé képzett befektetők által leggyakrabban elkövetett hibák a következők. Az első ilyen hiba jellemzően a befektetési stratégia hiánya. A legfontosabb, hogy befektetési döntéseink soha ne esetlegesek legyenek, hanem legyen egy szilárd, de mégis egyszerű keretrendszer, ami mentén világosan haladhatunk.

Olyan dolgok meghatározására kell gondolni, mint a befektetési időtáv, a saját kockázatvállalási hajlandóságunk, a hosszabb távon is nélkülözhető összeg meghatározása és természetesen a világos befektetési célok lefektetése.

A másik gyakori hiba a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója szerint, hogy nem ismerjük a saját kockázatvállalási képességünket.

A legnagyobb hiba, amit befektetőként elkövethetünk, ha nem jól mérjük fel kockázatviselő képességünket.

Kockázatmentes befektetés nem létezik, és minél nagyobb hozamot szeretnénk elérni, annál nagyobb kockázatot kell vállalnunk, ezzel együtt pedig nagyobb árfolyam-ingadozást kell elviselnünk. A legfontosabb, hogy hozamelvárásainkat a személyes kockázati étvágyunkhoz igazítsuk, ehhez válasszunk egy megfelelő portfóliót. Mindig hosszú távon gondolkodjunk befektetéseinkről, és tartsuk magunkat az előre definiált befektetési stratégiánkhoz.

Gondot okoz az is, ha nem reálisak az elvárásaink. Befektetőként sokszor hajlamosak vagyunk a türelmetlenségre, és átgondolatlanul túl nagy kockázatot vállalunk a túl magas hozamelvárásaink üldözése közben.

Mindig vegyük figyelembe az adott hozamkörnyezetet, a kis kockázattal elérhető hozamszinteket, és ehhez igazítsuk elvárásainkat. A jelenlegi, rekord-alacsony kamatkörnyezetben a 10-20 százalékos éves hozam üldözése komoly hibákba kényszeríthet minket.

A legfontosabb itt is az, hogy mindig hosszú távon gondolkodjunk befektetéseinkről, és ne engedjük, hogy a türelmetlenségünk és az irreális hozamelvárásaink hatására eltérjünk befektetési stratégiánktól.

Hiba, ha nem mérjük fel reálisan a tudásunkat és tapasztalatainkat, ami szükséges ahhoz, hogy egy részvénytársaság működését és kockázatait megfelelően tudjuk követni és ezzel kapcsolatban megfelelő befektetési döntéseket tudjunk hozni. Ezenfelül nem fordítunk elegendő időt a befektetésünk helyzetének nyomon követésére, az alkalmazott stratégia felülvizsgálatára.

Akinek nincs elegendő tudása és ideje foglalkozni a befektetésével, az egyedi részvénybefektetések helyett választhatja a kényelmesebb részvénybefektetési alapokat is.

Problematikus az is, ha nem portfólióban, hanem egyedi eszközökben gondolkodunk. Ha egyedi részvényekbe fektetünk, sokkal nagyobb kockázatot vállalunk, mintha egy jól diverzifikált, többféle eszközből összeállított befektetési alapba vagy indexbe tennénk a pénzünket. Megfelelő diverzifikáció nélkül túlzottan ki vagyunk szolgáltatva az egyedi vállalatokat vagy szektorokat érintő kockázatoknak – mutatott rá a K&H Alapkezelő befektetési igazgatója. Egy jól összeállított, hatékony portfóliónak abban áll a legnagyobb ereje, hogy adott kockázati szinthez a lehető legmagasabb várható hozamot biztosítja.

Itt is az arany középutat érdemes választani, hiszen egy kisebb méretű portfólió esetében a túl sokféle eszköz jelentősen megnövelheti költségeinket.

Nagy hangsúly van a befektetések időzítésén is. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a piaci hangulat vezérelje a döntéseinket. Akkor veszünk szívesen amikor mindenki más is vásárol, és akkor adunk el amikor mindenki szabadulni akar a részvényeitől. Ezek persze nem mindig optimális be- és kiszállási pontokat eredményeznek.

A rendszeres befektetés, az időről időre hasonló összegek befektetése csökkenteni tudja a piaci időzítés kockázatát.

Nem szabad hagyni továbbá, hogy a divat mondja meg, mibe fektessünk. Az egyik leggyakoribb hiba, hogy befektetési döntéseinket a napi hírek, szalagcímek, rövid távú piaci mozgások alapján hozzuk meg. Hajlamosak vagyunk azokat a részvényeket, szektorokat vásárolni, amelyek a legdivatosabbak, a legtöbbet hallunk róluk a médiában. Érdemes azonban figyelembe venni, hogy az egyes befektetések akkor kerülnek a legjobban a figyelem középpontjába, amikor az adott trend tetején járunk, és innen jellemzően már csak lefelé vezet az út.

Szintén baj, ha azt feltételezzük, hogy csak mi kaptuk meg a „tuti tippet”. Jellemző hiba, hogy azt hisszük, ha hallunk valamilyen érdekes információt, az mindenki másnak is újdonság, esetleg még senki nem hallott róla rajtunk kívül. Az igazság viszont az, hogy ha hallunk valamiről, azt már a piac nagy része is tudja, mi több, az adott információ már be is épült az árfolyamokba.

Ha túl gyakran kereskedünk, azaz ha túl sokszor adunk-veszünk a portfóliónkon belül és mindig meg akarjuk lovagolni a napi árfolyammozgásokat, duplán rosszul járhatunk.

Egyrészt általában nem találjuk el a jó ki- és beszálló pontokat, másrészt a gyakori kereskedés jelentős költségeket emészt fel, ami hosszabb távon még egy szép hozamot is teljesen eltüntethet. A megoldás itt is a hosszú távú szemlélet, és egy jól kialakított portfólió stabil tartása lehet.

A hazai és nemzetközi részvénypiacoknak eléggé komoly együttmozgása van, de persze mindig lesznek különbségek az egyes részvénypiacok között – véli Hajósi Péter. Az igazán komoly kapitalizációjú, méretű cégek hazai kínálata eléggé szűkös. Nem találunk sok ilyen részvénytársaságot, ezért nehezebb a hazai piacon több, megfelelő kapitalizációjú részvényből álló diverzifikált részvényportfoliót kialakítani. Ugyanakkor a hazai híreket információkat könnyebben tudjuk feldolgozni és a brókeri díjak is jellemzően alacsonyabbak a hazai piacon.

A fejlett nemzetközi részvénypiacokon nagy mennyiségű, megfelelő méretű részvény, úgynevezett blue chip-ek érhetőek el, jellemzően magasabb brókeri díjak mellett. A nemzetközi piacokról szóló hírek  és releváns információk feldolgozása időigényes és nyelvi problémákat vethet fel.

Ezt úgy tudjuk kiküszöbölni, ha a nemzetközi részvénykitettségünket egy önmagában is nagyon színes portfóliót adó részvényalapon vagy tőzsdén kereskedett alapokon (ETF) keresztül valósítjuk meg. Ezáltal megspóroljuk az egyedi részvények kiválasztásának hosszadalmas, bonyolult és költséges folyamatát.

Demeter Gábor, a CIB Alapkezelő értékesítési vezetője szerint annak a kérdésnek, hogy milyen részvénybe fektessünk, számos értelmezése lehet, így a válaszok is sokfélék.

Alapvetően akkor érdemes részvényeket vásárolni, amikor alacsonyan vannak az árak és emelkedés várható, illetve amikor a gazdasági környezet kedvező a vállalatok növekedése szempontjából.

Természetesen fontos, hogy legyen hozzá elég pénzünk és az sem árt, ha betöltjük a 18-at. Fontos, hogy legyen a megtakarításainknak egy olyan része, amit az elkövetkezendő bő 5 évben nem szeretnénk fogyasztásra költeni. A részvénybefektetésekkel előtakarékoskodhatunk a nyugdíjas éveinkre is - mutatott rá a CIB Alapkezelő értékesítési vezetője.

Demeter Gábor elmondása alapján fontos tisztázni magunkban, hogy mikor és mit akarunk kezdeni a befektetésre szánt pénzünkkel. A részvénybefektetések hosszú távon többnyire felülteljesítik az alacsonyabb kockázatú befektetési formákat, például az állampapírokat, de az értékük nagyobb ingadozást mutathat, és egy válságra is érzékenyebben reagálnak, mint a kötvények.

Egy általános gazdasági visszaesésben a részvénybefektetésünk lehet, hogy csak egy-két évtized alatt térül meg, akkor is, ha egyébként nem választottunk rossz vállalatokat.

Ide kapcsolódik, hogy ismerjük meg a saját lelki és anyagi teherbíró képességünket. Mekkora esést és mennyi ideig vagyunk képesek tolerálni a hosszú távú siker érdekében? Egy rosszul sikerült döntés veszteségét mennyi idő alatt tudjuk kiheverni, például hány havi fizetésünkből tudjuk a pénztárcánkon keletkezett lyukat befoltozni?

Miért veszünk részvényeket? Többnyire azért, hogy tulajdonosok legyünk a vállalatokban, és részesedjünk a profitjukból – mondta el Demeter Gábor. Ahhoz, hogy jövedelemre tegyünk szert, a vállalatoknak jól kell működniük. Ez nem törvényszerűen van mindig így, hiszen a vállalatok életében vannak jobb és rosszabb időszakok. Ráadásul ezzel a részvények árfolyamai nem mozognak feltétlenül együtt.

A globális pénzügyi válság vagy a pandémia kitörése először szinte minden eszközre negatív hatással volt, de vannak olyan esetek, amikor csak egy ország, egy szektor, egy vállalat érintett. A befektetéseink kockázatának kezelésében hasznos segítség a diverzifikáció, vagyis a kockázatok megosztása.

Ez azt jelenti, hogy a megtakarításainkat nem egy részvénybe fektetjük, sőt nem is fektetjük az egészet részvényekbe, hanem szétosztjuk a különböző eszközosztályokban, úgymint részvényekbe, kötvényekbe, nyersanyagokba vagy nemesfémekbe. Ezen belül is többféle kötvényt, többféle részvényt teszünk a portfólióba.

Befektetési alapok vásárlása esetén, például egy globális részvényalap, kötvényalap kiválasztásával akár több ezer elemű részvény- vagy kötvényportfólióhoz is hozzájuthatunk egyetlen vételi tranzakción keresztül.

Akkor sem kell elvetnünk a befektetés gondolatát a CIB Alapkezelő értékesítési vezetője szerint, ha nincs jelentősebb összeg a bankszámlánkon. Ez nem azt jelenti, hogy ha hallunk valakitől egy szuperbiztos tippet, akkor kérjük kölcsön a család nehezen összekuporgatott megtakarításait, vagy vegyünk fel személyi kölcsönt, és „all in”.

Számos olyan lehetőség áll a rendelkezésünkre, ahol kisebb havi összegeket tudunk folyamatosan félre tenni. Erre jó példák a befektetési alapok, az önkéntes nyugdíjpénztárak, illetve a NYESZ számlára vagy Tartós Befektetési Számlára vásárolt kötvények, részvények.

Felmerülhet, hogy nincs értelme elaprózni a befektetésünket, és havi 10-20 ezer forintokat betenni, de ha észrevesszük, hogy ezzel automatikusan megint egy kockázatkezelési technikát alkalmazunk, és időbeli diverzifikációval csökkenteni tudjuk a piacra lépés időzítési kockázatát, akkor még jól is járhatunk vele.

Vegyük azt a lehetőséget, hogy havonta meg tudunk spórolni 20 ezer forintot. Ebből 10 ezret minden hónapban elhelyezünk kötvényalapba, 8 ezret részvényalapba, 2 ezret nyersanyagba vagy nemesfémbe fektető alapba.

Ha ezt 10 éven át megtesszük, akkor 120 különböző időpontban lépünk be a piacra. Lesz, amikor nagyon kedvező, lesz, amikor átlagos, és lesz, amikor magas áron vásárolunk, így kiküszöböljük, hogy a „lehető legrosszabbkor” vegyünk meg egy eszközt.

Tíz év alatt így 1,2 millió forintot teszünk kötvénybefektetésbe, 960 ezret részvénybefektetésbe és 240 ezret árupiaci eszközökbe, ami már egy értelmezhető nagyságrend – összegezte Demeter Gábor.

Ha a gondolatmenet szimpatikus, de nem akarunk azzal bajlódni, hogy havonta rakosgatunk párezer forintot különféle alapokba, akkor a jó hír, hogy számos hazai pénzintézet kínál valamilyen rendszeres megtakarítási szolgáltatást. Azaz csak egyszer adjuk meg a megbízást, és ezt követően, amíg le nem állítjuk, automatikusan „befektetődik” az általunk előre meghatározott összeg az általunk kiválasztott befektetési alapba, az általunk választott rendszerességgel. Kicsit hasonlóan, mint ahogy a közműszámlákat fizetjük.

Ha évtizedes időtávban gondolkodunk, akkor főleg nem mindegy, hogy évente hány százalékát fizetjük ki a hozamunknak költségként, viszont az sem mindegy, hogy mit kapunk érte – fejtette ki Demeter Gábor.

Szerencsére a hazai befektetési szoláltatásokat nyújtó pénzintézetek részletes tájékoztatást adnak kondíciós listáikban és hirdetményeikben a kereskedéshez, számlavezetéshez és egyéb kiegészítő szolgáltatásokhoz tartozó költségekről, ahogy egy befektetési alap költségeinek is utána tudunk nézni a hivatalos dokumentációban.

Az átláthatóság az egyik legfontosabb dolog a befektetések világában is. Olyan szolgáltatást vegyünk igénybe, ahol korrekten leírják, mit kaphatunk és mennyiért.

Emellett tartsuk szem előtt Adam Smith 18. századi közgazdász szállóigévé vált mondatát: „Nincs ingyen ebéd”, vagyis ha valami díjmentes, akkor annak a költségét valahol máshol fizetjük ki.

Hogy kezdjünk hozzá? Kérdezzük meg a számlavezető bankunkat, hogy mit és mennyiért kínál. Az ott dolgozó bankár örömmel fog segíteni, örül, ha nála fektetünk be, ahogy más pénzintézeteknél is örülnek a pénzünknek. Mivel az ügyfelek sem egyformák, a kínált szolgáltatáscsomagok sem azok. Ki fog derülni, hogy melyik lesz a mi konkrét igényeinknek a legkedvezőbb.