Négy érdekesség a pont 75 éves forintról
PénzügyÜnnepli 75. születésnapját a forint, melyet a II.világháborút követő magyarországi hiperinfláció megállítására vezettek be 1946. augusztus 1-én. A forint a pengőt váltotta le, amely napról-napra gyorsuló mértékben értéktelenedett el. A forint a stabilizáció egyik fontos eleme volt: a bevezetést követően a fizetőeszközbe vetett bizalom visszatért, megszületett a stabil nemzeti pénz, ami hazánk újjáépítésének egyik alappillérét jelentette.
15 óránként feleződött a pengő értéke
A forint elképesztő körülmények között, az 1945/46-os hiperinflációt követően született meg. A világháborút követően olyan mértékben értéktelenedett el az akkori fizetőeszköz, a pengő, hogy 15 óránként duplázódtak az árak. Akinek korán reggel még 10 pengő volt a pénztárcájában, estére már csak 5 pengőt ért a pénze. Megalapozottan nevezik történészek ezt az időszakot egyfajta monetáris katasztrófának.
A pengő értékvesztésének hátterében számos tényező állt: a háborúval kapcsolatos kiadások elszabadultak, a költségvetés kontroll nélkül maradt, a Vörös Hadsereg pedig fedezet nélküli hadipénzt bocsájtott ki. Ehhez járult hozzá a háborút követő áruhiány, amelyet még mesterségesen is gerjesztettek. A magyar állam bevétel nélkül maradt, a forgalomban lévő pengő mögül hiányzott a fedezet, a magyar gazdaság működésképtelen állapotba került.
Fotó: Mizerák István; Utcaseprő takarítja össze az elértéktelenedett és eldobott pengőket Budapest utcáin 1946 júliusában. Az elhíresült fotó a világsajtót is bejárta.
Inflációs világrekord szűnt meg a forint bevezetésével
Bár a világ számos országában zajlott le korábban hiperinfláció, a magyar pénz 1945/46-os elértéktelenedése egészen 2007-ig világrekordernek számított. A forint születésekor egy forint 400 ezer kvadrillió pengőt ért, amely 200 millió adópengővel volt egyenértékű. Ilyen gyors pénzromlási ütemet korábban soha semmilyen országban nem mértek. Az első helyezést végül Zimbabwe vette el hazánktól 14 évvel ezelőtt, az afrikai ország statisztikai hivatala ugyanis nem kevesebb mint 100 000 százalékos inflációt mért 2007.év egészére: egy amerikai dollárért 20 kilónyi helyi pénzt kellett fizetni.
Aranybányászati nagyhatalom voltunk a középkorban
A forint a középkor egyik legismertebb aranyérméje volt. Az aranyforint Károly Róbert nevéhez fűződik, aki Európában elsőként saját országában vezette be az aranypénzt. Károly Róbert 1325-től firenzei mintára veretett aranyforintot, innen ered a forint neve is: a pénz latin neve florentinus, azaz firenzei. Az aranyforintot Körmöcbányán készítették, amely akkoriban az aranytermelés központjának számított. A XIII.században a magyar aranytermelés már a teljes európai előállítás öthatodát tette ki, ami a teljes világtermelés mintegy harmada volt. Évente - a 10 ezer kilónyi ezüst mellett - ezer kiló aranyat bányásztak ki magyar bányákból. A kitermelés fellegvárainak Körmöcbánya és Nagybánya számítottak.
Az aranyforint nagyon magas, 3,5 grammos aranytartalommal rendelkezett, vagyis csaknem színtiszta aranyból készült. Zsigmond és Mátyás korában a kitermelt arany mennyisége tovább nőtt, elérve az évi 1500 majd 2500 kilogrammot. A világnagyhatalmi pozícióját Magyarország egészen a XV.század végéig megtartotta, ekkor kezdett el csökkenni a termelés, a kitermelt arany mennyiségével párhuzamosan.
Károly Róbert Körmöcbányán vert aranyforintja; Forrás: numismatics.hu
Háromszor volt 25 százalék felett az infláció az elmúlt 75 év alatt
A forint 75 éves fennállása óta három alkalommal mértek drasztikus pénzromlást Magyarországon. 1952-ben – a hatósági árintézkedések nyomán - a drágulás mértéke meghaladta a 40 százalékot, ekkor termékenként tervezték és állapították meg az árakat. A következő mélypontot a rendszerváltás jelentette: ekkor 35 százalékot vesztett értékéből a forint.
A piacgazdaságra való átállás jelentős mértékű pénzromlást eredményezett a többi térségi országban is. Az okok mindenhol ugyanazok voltak: megszűntek az adminisztratív árrendszer korábbi torzulásai, az adók és támogatások árképző szerepe pedig gyökeresen megváltozott,. Az infláció 1990 és 1994 között olyan mértékben nőtt, mit az azt megelőző 16 évben összesen.
A forint harmadik mélypontját az úgynevezett csúszó leértékelés bevezetése jelentette: ekkor az infláció megközelítette a 30 százalékot. A csúszó leértékelés előzménye, hogy az 1990-es évek közepére hazánk pénzügyi erőforrásai a gazdasági átalakulás nyomán kimerültek, az államadósság folyamatosan nőtt.
A helyzetet a Bokros-csomag bevezetésével kívánták orvosolni, e csomag része volt az árfolyamrendszer megváltoztatása. A csúszó leértékelés a forintnak a várható infláció mértékéhez igazított, előre bejelentett leértékelése volt. A megszorítások bevezetésekor, 1995. március 13-án egyszeri lépésként 9 százalékkal lett leértékelve a forint. A Bokros-csomag megszorító intézkedései 30 százalék közelébe repítették az inflációt. A pénzromlás üteme csak fokozatosan, jelentős erőfeszítések nyomán, 1999-re csökkent le 10 százalékos szintre.