Végleg megtapossa a fejlett világ a kínai részvényeket, vagy van esélyük a feltámadásra?

Évtizedek óta visszatérő részvénypiaci gondolat, hogy érdemes a fejlődő piacokba is befektetni, hiszen ott nagyobb a növekedés. Ázsia és azon belül is Kína valóban hihetetlen gyorsasággal keres pozíciókat magának a világban.

Mindez megkérdőjelezhetetlenül így van, de az elmúlt időszakban mást mutat a két legmeghatározóbb nemzetközileg elfogadott kínai index, az S&P China 500 és az MSCI China. Az eredeti névadók, a Standard and Poor’s és a Morgan Stanley Capitel International (MSCI) itthon is jól ismert cégek. Az utóbbi hetekben, hónapokban az indexek már nagyjából stagnáltak, de az idei év egészét tekintve enyhén estek, ha pedig 2021 óta nézzük őket akkor a csúcshoz képest szinte megfeleződtek.

A Covid után volt gond

A jól diverzifikált nemzetközi portfólió természetesen továbbra is érték maradhat, de a járvány utáni globális gazdasági fellendülés során Kína ütemet tévesztett. Sokáig maradtak a lezárások, a zéró-Covid politika, és miközben a globális piacok szárnyaltak, Kína vergődött.

A növekedési korlátok mellett ráadásul csőstül jött a baj. Egyre sikeresebb lett a Kína izolációjára irányuló amerikai politika. Az Egyesült Államok külpolitikájának Henry Kissinger legendás külügyminiszter által is megfogalmazott törekvése, hogy mivel az erőszakosan lokális hegemóniára törekvő államok jelentik a legnagyobb fenyegetést az USA-ra, azok ellen preventíven is fel kell lépni.

Részben akkor, ha ezek katonailag is fellépnek (erre mindig a Szovjetunió, vagy most Oroszország a példa), de részben akkor is, ha gazdasági eszközökkel teszik rá a kezüket a világ stratégiai helyszíneire, erőforrásaira. Ez utóbbiban Kína kifejezetten ellenség lett, hiszen Kína látványosan uralt le nyersanyagforrásokat, iparágakat, illetve az Egy út, egy övezet elképzelés során infrastruktúrát is. Épített autópályákat, vasutat, megszerzett kikötőket.

A kereskedelmi háború során aztán az Egyesült Államok elkezdte büntetni Kínát, a kínai cégeket, de lassan már azokat is, akik az USA partnerei, de Kínával erős kapcsolatokat tartanak fenn.

Kína már vesztett?

Ha így van, akkor mindez nem sok jót ígér a kínai részvénybefektetésekre nézve.

Ez valóban így van, csak éppen Kína a világ második legnagyobb gazdasága lett a bruttó hazai termék (GDP) alapján, és az ereje nem csak abban mutatkozik meg, hogy egymaga akkora gazdasági övezet, mint az Európai Unió, de nagyon sok, kifejezetten fejlett iparágban is erős pozíciót szerzett magának az állam.

Ilyen mindenekelőtt az elektromos autózás a hozzá tartozó akkumulátorokkal, a megújuló energia, például a nappanelekkel, de a távközlés is (okostelefongyártás) és bár az USA viszonylag sikeres volt abban, hogy elzárja a tudást Kína innovációs ipara elől, valójában Kína mindenben ott van, ami modern.

Kik Kína barátai?

A fejlett világ (mindenekelőtt az Egyesült Államok, Németország, Egyesült Királyság, Kanada, Japán és Ausztrália) nagyjából egységes Kína negatív megítélésében, miközben természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne kereskednének Kínával. Az ausztrál nyersanyagoknak például határozottan Kína a fő felvevőpiaca.

A feltörekvő világ (elsősorban, a BRICS többi tagállama, Brazília, Oroszország, India és Dél-Afrika, de Mexikó is) már megengedőbb, ám közöttük is van olyan állam (például India), amely egyéb sérelmek miatt nem kedveli Kínát.

Kína az erőszakos otthoni kapacitásfejlesztése, ipartelepítése helyett egyre inkább a külhoni terjeszkedésben érdekelt. Eközben úgy kellene menedzselne az ingatlanlufiját, hogy a mentőöv ne igényeljen túl sok állami pénzt, de ne is boruljon rá a gazdaságra az összeomló kínai piac.

Alapkezelői szemmel

A világ nagy befektetői szívesen fedik le az egész világot olykor egyetlen alappal, de a részvényportfóliók összeállításánál az látszik, hogy a Fidelity International, a Vanguard, a Blackrock egyrészt kínai alapokat is működtetnek, de a világportfólióikban a kínai papírok súlya jellemzően kisebb, mint a kínai gazdaság súlya a világban.

Ezt a tőkepiacok kockázatai (állami beleszólás) és a mostani rossz trend is indokolhatja.

Nézzünk meg belülről is egy kínai alapot! A BlackRock Global Fund kínai alapját a következő 10 részvény a leghangsúlyosabbak.

Alibaba, Tencent, Meituan, NetEase, China Construction Bank, Trip.com, Ping An Insurance, PDD Holding, Baidu, Byd.

Vannak közöttük olyanok, amelyek már Magyarországon is megjelentek, mint a CCB Bank, amelynek van budapesti fióktelepe, vagy a Byd, amely Fóton épít akkumulátorgyárat.

Néhány informatikai nagyágyút, az Alibabát, a Tencentet, vagy a Baidut is ismerhetjük. De azért az túlzás lenne, hogy a Meituan vásárlási platform, a NetEase játékfejlesztő, a Trip.Com utazási cég, Ping An biztosító, vagy a rengeteg üzletbe befektető, részben a Tencentet is birtokló PDD Holding olyan nagyon ismertek lennének egy magyar befektető számára.

A felülteljesítő kínai részvények

Ugyanakkor ezek valóban nagyon nagy és sikere cégek.

Jól látszik, hogy a portfólió-menedzserek azért válogatnak is, nemcsak a legnagyobb kínai cégekkel fedik le a portfóliót, mert a legnagyobb tíz kínai vállalat közül jó pár nem annyira perspektivikus. A PetroChina, China Mobile, vagy a további nagy bankok, ICBC, Bank of Cgina, Agriculture Bank of China hiányoznak.

A felsoroltak közül egyébként a NetEase valóban remekül is teljesített mostanában. És bár természetesen minden piacról ki lehet válogatni amolyan aktuális üdvöskéket, de bármennyire is acsarkodik egymásra az Egyesült Államok és Kína, még az amerikai részvénypiacon is volt több kínai papír, amely az idén elképesztően kilőtt.

Ilyen volt a hologramos technológiákat fejlesztő MicroCloud Hologram Inc. az oktatásban aktív New Oriental Education and Technology Group, illetve a lakossági hitelezéssel foglalkozó Yirendai Ltd.

Kína megállíthatatlan és a részvények is

Tagadhatatlan, hogy most nem Kínának áll a zászló. A nemzetközi portálokat olyan hírek járják be, hogy Kína hadakozik Tajvannal, és egy potenciális agresszió az orosz-ukrán háború fényében most még rosszabb optikát kap, Kína is biztosan kétszer is meggondolja, hogy merjen-e lépni, vagy féljen a nemzetközi következményektől.

Kína továbbra is szenved az ingatlanválsággal.

Morálisan is mindig lehet kritizálni az államot, mert szabadalmakat „szerez”, bántja az ujgurokat, vagy éppen az államot kritizáló vállalkozók eltűnnek, majd önkritikát gyakorolva, visszatérnek.

Felemás siker a devizaháború is, Kína hiába próbálná a jüant a nemzetközi kereskedelem fontos elszámoló-eszközévé tenni, valljuk be teljesen esélytelen, hogy Kínán kívül, mondjuk egy japán-szaúdi elszámolásban bárki ezt használná.

Ugyanakkor a kínai cégek mégis megállíthatatlanok.

Nem tűnik reálisnak, hogy megverhetők lennének az egyre nagyobb fogyasztási értéket jelentő saját piacukon, vagyis a kínai kereskedelmi, fizetési, távközlési szájtok erősek. Szinte kizárt, hogy bármely védővám és adminisztratív intézkedés megállítaná a kínai elektromos autógyártást, vagy visszaszorítaná a nappanelek, az akkuk piacán szerzett hatalmas piaci részesedést.

Összességében az Egyesült Államok most elég erősnek tűnik ahhoz, hogy meggátolja azt, hogy Kína hamarosan lehagyja, de már nem tudja, talán nem is akarja azt elérni, hogy Kína teljesen kiszoruljon az ellátási láncokból, a sikeres cégek világából. Márpedig amíg lesznek jó kínai cégek, addig marad kínai részvénysztori is.