Állami segítség nélkül ma a Samsung nem lenne a világ egyik vezető elektronikai vállalata

Űrhajókinézetű pláza, műszemeket nyomtató kórház és egy több mint fél kilométer nagyságú felhőkarcoló is található Szöulban. Dél-Korea mára a modernitás jelképe lett.

Pedig nem is olyan régen, az ázsiai állam még agrárországnak számított, ahol az ipar alig tudott szárba szökkenni. Ebben a korban indult el a Samsung története is.

A vállalat napokban elhunyt elnökének Lee Kun-hee-nak az apja 1938-ban alapította meg a céget.

Mivel gazdag földbirtokos családból származott ezért az első milliók összekalapozása nem jelentett problémát. A céget az örökségéből hozta létre.

Viszont a kezdetek így is szerénynek tűnnek, hisz a Samsung eredetileg egy 40 fős kereskedő társaságnak indult, amely a tészta és a zöldség mellett többek közt szárított halat is árult.

Gyakran mondják a cégvezetők, hogy a sikerhez nem árt némi szerencse.

Fortuna pedig kedvezett a Samsungnak az alapítás után. A világháború végével a japánok kivonultak Dél-Koreából így az ország több évtized után elnyerte a függetlenségét. Ami egyben azt is jelentette, hogy többé nem a japán vállalatok uralták az üzleti életet. A helyi társaságoknak végre volt tér a bővülésre. Ezután 1961-ben egy olyan katonai diktatúra jött létre, amely az iparosodást és a helyi cégek, illetve az export támogatását tűzte ki az egyik fő céljának.

Közvetve azt is pártolták, amikor a Samsung az elektronika felé fordult. 

A ’60-as években ugyanis még minden dél-koreai televízió külföldi gyártmány volt.

A politikai vezetés azonban úgy döntött, hogy változtatni fog ezen a felálláson.

Ezért kikötötték: csak azok a társaságok árulhatják a TV-iket az országban, akik a gyártási eljárásaikat is napvilágra hozzák és a technológiát átadják a helyi cégeknek. A törvényeknek hála Dél-Korea előtt többé nem volt titok, hogy miként kell televíziót készíteni.

A Samsung élt is a megszerzett tudással és 1970-ben előálltak az első fekete-fehér TV-jükkel.

A fejlődésüket segítette, hogy rengeteg támogatást kaptak a politikai vezetéstől, például kedvező hitelkonstrukciók vagy adókedvezmények képében.

Ekkoriban jöttek létre Dél-Koreában azok a hatalmas családi vállalatok, vagyis a csebolok, amelyek a mai napig uralják az ország gazdaságát. Ezek közül pedig a Samsung nőtt a legnagyobbra.

A vállalat-csoport növekedése a diktatúra bukása után se állt le, sőt ekkor kapott csak igazán erőre. Ehhez kellett az is, hogy nyitottak legyenek az újításokra.

Az első személyi-számítógépüket például már 1983-ban legyártották, öt évvel később pedig az első mobiltelefonjukkal is előrukkoltak.

A siker azonban nem mindig hullott rögtön az ölükbe. A 90-es években hiába próbálták megvetni a lábukat az autóiparban a Samsung Motort végül el kellett adják a Renaultnak.

A mobilok terén eleinte pedig komoly problémát okozott, hogy a termékeik minősége túl alacsony volt. Egy híres anekdota szerint 1993-ban az elnök Lee Kun-hee azt mondta az alkalmazottainak: „Cseréljenek le mindent a feleségeiken és a gyerekeiken kívül”.

Majd a szavait azzal nyomatékosította, hogy elégette a készletükön lévő 150 ezer telefont.

Ezután a társaságnál nagyobb teret kapott az innováció. Lassan, lépésről lépésre kerültek az élvonalba.

Ma már a Samsung a világ legnagyobb mobilgyártójának számít.

Az előrejelzések szerint csak idén 265 millió okostelefont fognak értékesíteni. Több mint 70 millióval előzhetik meg a második helyen álló Huaweit.

A Samsung-csoport cégei a chipgyártás, az építőipar és a hajógyártás területén is a legjobbak közé tartoznak. Az Interbrand tanácsadócég friss "Best Global Brands 2020" nevű listája alapján a vállalat márkaértéke eléri a 62,3 milliárd dollárt. Ezzel világszinten a Samsung benne van a legjobb öt között.