Az agrárfinanszírozás nagy játékosai

A mezőgazdaság fontos ágazat, de a nemzetgazdasági súlya ingadozó. Nincsen egyértelmű trend, a termés és a világpiaci árak hatására hol egy kicsit nő, hol egy kicsit visszaszorul a részaránya a magyar GDP-ben.

Az elmúlt két évtizedben ez az intervallum nagyjából azt jelentette, hogy a magyar GDP 3-4 százalékát állította elő a mezgazdaság, és ehhez 2 százalékot tett még hozzá az élelmiszeripar.

A foglalkoztatásban viszont mindig nagyobb volt a szektor súlya, jellemzőbb volt az 5 százalékos mezőgazdasági és a 2-3 százalékos élelmiszeripari foglalkoztatás.

Magyarország az Európai Unió mezőgazdasági termelésének 2 százalékát adja, de költségvetési szempontból az fontos, hogy a 2700 milliárd forintos kibocsátáshoz mintegy 800 milliárd forint külkereskedelmi aktívum párosul, vagyis több élelmiszert termelünk, mint amennyit megeszünk.

A hitelállomány stabilan nőtt

Az elmúlt öt évben ugyanakkor folyamatosan nő az agrárágazat hitelállománya. A szektor két nagy részterülete közül a mezőgazdasági hitelezés és az élelmiszeripari hitelezés jellemzően 3:2 arányban viszonyul egymáshoz, vagyis 100 milliárd forint hitelből 60 milliárd mezőgazdasági, 40 milliárd pedig élelmiszeripari.

2015-ben még csak 880 milliárd forint körül volt a piac, az idén már 1300 milliárd forintot is meghaladta, és bár az összes hitelállományon belül nem nőtt az agrárhitelek állománya, de mégis mintha felértékelődött volna a bankok hozzáállásában az ágazat.

Egyrészt a hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat kibocsátása nőtt, a járvány sem akasztotta meg ezt a növekedést, másrészt elég széles támogatási rendszer alakult ki, ami tervezhetőbbé teszi a gazdák életét, és természetesen az utóbbi öt év alacsony kamatkörnyezete is segítette az ágazatot.

Mintha könnyű lenne

Ha a fővárosból, kellően felszínesen rátekintünk az agrárhitelek piacára, azt is gondolhatnánk, hogy ez az egyik legkedvezőbb helyzetben levő ágazat. Az uniós források, de a magyar állami programok is gyakran finanszíroznak ugyanis olyan üzleti elképzeléseket, amelyek a GDP-termelésben elmaradottabb térségekben valósulnak meg, relatív nagy foglalkoztatók, hazai vállalkozások üzletét segítik. Márpedig a mezőgazdaság jellemzően megfelel ezeknek a kritériumoknak.

Ez nagyrészt igaz is, éppen ezért a bankok az elmúlt években határozottan az agrárhitelezés felé fordultak, sokféle terméket hirdetnek meg, és igyekeznek ütőképesebb csapatokat kinevelni, felvenni a gazdák és az agrárcégek kiszolgálására.

Állami és magán

Ha a különböző operatív programok, vagy a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Nemzeti Bank, az Agrár Széchenyi Kártya állami programjait nézzük, kínálat tényleg bőven van. Jellemzően ezen állami programokban is a kereskedelmi bankok működnek közre.

Emellett ott vannak maguk a nagyobb magánpiaci banki agrárfinanszírozók is, az OTP, a K&H az Erste, illetve a Takarékbank (a nagy négyes), illetve kisebb portfólióval a Budapest Bank.

Sőt, mivel az üzletből senki nem szeretne kimaradni, de az inkább városi, illetve inkább vállalati ügyfelekkel rendelkező pénzintézetek, az MKB, a Raiffeisen, az UniCredit és a CIB is tart fenn érdemi agrárrészleget.

Mitől jó egy agrárhitel?

Mivel tudnak ezek a bankok versenyezni? Mitől jó az ügyfélnek egy agrárhitel? Nagyjából attól, amitől ügyfélszempontból minden hitel attraktív tud lenni.

Vagyis, ha

• a bank vállal velünk kockázatot (ha kell, magas a finanszírozási hányad),
• de mégis kedvező (azaz alacsony) a kamatozás,
• a hitelbírálat gyors, egyszerűsített,
• de azért nem teljesen sztenderdizált és személytelen, figyelembe vesz egyedi karakterisztikákat is,
• például az alap, hogy az ügyfél életéhez igazított a devizanem és a bank rugalmasan enged bevonni egyéb biztosítékokat is.

Az integrátorok

Az agrárfinanszírozásban láttuk, hogy mely bankok rendelkeznek nagyobb tortaszelettel, és ez pontosan egybeesik azzal, hogy mely bankok vannak erősebben jelen vidéken, kinek van több helyismerete, szélesebb fiókhálózata.

Az agrárhiteleknél emellett figyelembe kell venni egy nagyon fontos szereplőt, az agrárintegrátort, vagy csúnyább elnevezéssel, a termeltetőt. Ezek a hatalmas vállalatok alapvetően maguk is finanszírozók, mert ellátják a gazdákat géppel, maggal, műtrágyával, növényvédőszerrel.

Majd a ciklus végén integráltan begyűjtik a terményt, azt együtt eladják, levonják azt, ami nekik jár és a maradék megy a gazdáknak. Ebbe a nagyon egyszerű modellbe természetesen a pénzügyi megoldások is beléphetnek, a legnagyobb integrátorok nemcsak a nagy mezőgépgyártókkal, vagy a műtrágyacégekkel, de biztosítókkal, lízingcégekkel és a bankokkal is kooperálhatnak.

A piac

Az agrárhitelek piacán két nagy alágazat van, az ágazatra jellemző szezonális ciklikusságot erősen mutató mezőgazdasági hitelezés (7-800 milliárd forintos állomány) és az egyenletesebb élelmiszeripari hitelek (550 milliárd forintos állomány).

Vagyis akinek az együttesen 1300 milliárdos piacon már van úgy 100-150 milliárdos állománya (mint a négy nagynak), az már kétszámjegyű részesedéssel is bír. Az elmúlt évek amúgy jól sikerültek mindenkinek, nem volt ritka a 20 százalék feletti állománybővülés az egyedi bankoknál.

Vírusálló

Az ágazat valójában 2020-ban sincsen rossz helyzetben. A koronavírus mindent megkavart, fél év elteltével az a remény is szertefoszlott, hogy a lokális felértékelődik, hiszen alapvetően zavartalan a nemzetközi áruforgalom, nem lett védettebb a piacunk. Ugyanakkor az ágazat termékeire van kereslet, nem jelentkezett csődhullám.

Ez egy olyan üzem, ahol a lokálisabb bajok, egy aszály, egy betegség (legyen az sertéspestis, madárinfluenza, vagy kergemarhakór) sokkal nagyobb érvágást jelentenek, mint a Covid-19 okozta globális lefagyás.

Ám az üzemméret, a tőke itt is megtalálja a maga érdekeit, bármennyire is szeretnénk védeni a háztájit, a hazait, a jóízűt, a kézművest, az idő nem a kicsiknek dolgozik. A gépesítés miatt a mezőgazdaságban egyre kevesebben dolgoznak, ami a hiteligényt ugyan nem csökkenti, de az ágazat súlyát egy kicsit mégis.

Banki megközelítéssel

Finanszírozni van mit. Ebben a szektorban is drágulnak a beruházások, itt is van digitalizáció, egyre több és több hitel kell a fejlesztésekre, a lépéstartásra. Szerencsére jó hitelek vannak is, ráadásul nem is olyan drágán.

Az agrárhiteleknél azonban nagyon sokszor (és ez is egy érdekes egyedi sajátosság) nem is az árazás a legfontosabb, hanem olyan személyesség és rugalmasság kell, amivel egy adott vállalkozás komfortosan érzi magát.

Ahogy banki oldalról mondják, egy ilyen üzletág sikere az ügyfelek elő- és utógondozásán is múlik, mert itt a bankár általában nem egy agyonképzett, csak a számok nyelvén értő CFO-val ül szembe, hanem sokszor tényleg egy farmerrel.

Ez sokszor könnyebb, de olykor még sokkal nehezebb, több empátiát igényel, és gyakrabban kell rendkívüli helyzeteket megoldani. Egy idevágó mondás szerint, az agrárhitelező banki és agrárszakember is egyszerre, ha az előbbiben nem olyan penge, az megoldható, de ha az utóbbihoz süket, akkor biztos, hogy nem lesz sikeres.