Egy nem elegáns, de vagyont hozó szakma végnapjai

Siker2019. máj 17.Fellegi Tamás

Néhány évtizede eljött a lesifotósok, elterjedt olasz nevükön paparazzók aranykora: egy-egy híres, nagy érdeklődést keltő emberről készült fotó, különösen, ha intim élethelyzetet ábrázolt, kisebb vagyont hozott készítőjének. A technikai fejlődés azonban megszüntette ezt az anomáliát.

Az internet előtt

Az internetkorszak előtt, amikor a TV, rádió és az újságok révén már könnyen világhíressé válhatott valaki, legyen színész, popsztár, politikus vagy királyi család tagja, nagy érték volt egy fénykép. A hírességekről, ahogy ma mondjuk az angol kifejezés rövidítésével, celebekről akkor láthatott képet a nagyközönség, ha megvásárolt egy színes újságot vagy hetilapot.

Ez volt az a korszak, amikor a tinédzserek szobáit popsztárok újságokból kivágott képei árasztották el (ma ez ritkaság: lehet őket bámulni a telefonon vagy a monitoron). A nagyközönség viszont fogékony volt a celebekről szóló pletykákra, és különösen sokakat érdekelt egy-egy kép, amely leleplez valamit egy hírességgel kapcsolatban (ez ma is így van, de az interneten bárki ingyen elolvashatja ezeket: kattintós cikkeknek nevezzük őket, mivel nagy a látogatottságuk).

Szörnyeteggé váltak

Akkoriban azonban egy-egy színes napi-, vagy hetilapért szép összeget adtak ki az emberek, és ha sokan, netán sok millióan vettek meg egy újságot, akkor már érdemes is volt sokat adni egy olyan információért, de különösen képért, ami motiválta a több millió vásárlót. Így aztán a fotósok ráálltak, hogy a celebeket minden élethelyzetben megpróbálják lefényképezni, szinte üldözték őket, autóval, motoron, lehetőleg mindenhová, a világ végére is.

Természetesen nem tették volna ezt, ha egy-egy különleges fotóért nem fizettek volna egyre többet a lapok, egymással versenyezve. A fotósok így szörnyeteggé váltak, akik megkeserítették a celebek életét, hisz nem lehetett őket lerázni, nem volt egy perc nyugtuk, nem tudhatták, mikor van egy olyan pillanat, amikor nincsenek egy fényképezőgép célkeresztjében.

A csúcs

A folyamat kicsúcsosodása az volt, amikor a brit királyi ház tagjait, különösen Diana hercegnőt, a trónörökös nejét övezte maximális érdeklődés: a nagyközönség élt-halt a rossz házassága miatt kalandokba menekülő ifjú hercegnő képeiért. Végül még halálát is részben az immár olasz szóval paparazzónak, többes számban paparazzinak nevezett lesifotósok okozták, akik autókkal, motorokkal üldözték Párizsban, ezért sofőrjét végzetes száguldásra biztatta, hogy lerázzák őket.

Könnyű pénz

A lesifotósoknak persze ismerniük kellett a követni kívánt személy lakhelyét, az üzleteket és az éttermeket, ahol előfordulnak, és szép kenőpénzt adtak azok alkalmazottainak, hogy szóljanak, ha felbukkan az áldozat. Volt azonban miből költeni: egy-egy igen népszerű személyiségről készült fotósorozatért, különösen, ha az illető egy új szerelmi kapcsolatát tárta fel, akár dollárban vagy fontban hatszámjegyű összeget is lehetett kapni (forintban ez ma 30 millió fölötti összeg).

Ilyet általában ritkán sikerült összehozni, de még a 2000-es évek elején is 5-15 ezer dollárt lehetett kapni, ha valaki lefotózta, hogyan kávézik, vagy éppen tankolja autóját Paris Hilton vagy Britney Spears. A könnyű pénz persze egyre több próbálkozót hozott, a harc egyre nagyobb lett, a legelszántabbak már kifejezetten zaklatták a celebeket, sőt, akár azok gyerekeit is.

Fordulat

Az aranybánya aztán egyszer csak kimerült: nagyjából egyszerre következett be a 2008-as válság és a színes magazinok végső hanyatlása, köszönhetően az internetnek. A digitális médiának is kellettek a celebekről készült fotók, csakhogy már nem volt érdemes értük sokat fizetni. Az internetes tartalom nagyrészt ingyenes, ha van egy pikáns felvétel egy celebről, legfeljebb több millióan vagy tízmillióan kattintanak a cikkre vagy képre, de már nem jön be a több millió vagy tízmillió font vagy dollár, ami egy újság eladásakor korábban bejött.

Elapadt a bevétel

Most már a reklámokból kell megélni, az pedig sokkal soványabb, mint az egykor nagy példányban eladott lapok árbevétele, de ha véletlenül jól is megy egy online portálnak: egy vagy néhány kép messze nem befolyásolja úgy a reklámbevételeket, mint régen az újságeladások számát. Így aztán a fotók értéke is leesett, mégpedig nem akárhogy: ami korábban 5-15 ezer dollárt ért, az most mindössze 5-10 dollárt.

A jelenség mögött az is meghúzódik, hogy a közönség számára egy-egy kép sokkal kisebb újdonságértékkel bír, hisz míg régen csak akkor volt képünk, ha megvettük a magazint (meg persze, ha őrizgettük a korábbiakat), most egyetlen kereséssel korlátlan számú kép található bármely ismertebb emberről, mindenki korlátlanul nézegetheti őket, így egy újabb darab már nem kelt olyan nagy érdeklődést.

Maguk posztolják

Persze egy-egy egészen különleges képnek még lehet komolyabb értéke, de ezek már nagyon ritkák, nagyon különlegeseknek kell lenniük. A paparazzik így tömegesen hagyják el a szakmát: a celebeket pedig már nem üldözik falkák, nyugtuk van a fotósoktól. Sőt: saját maguk tesznek fel képeket a Facebookra, Instagramra vagy más oldalra, ugyanúgy, mint bármelyikünk teheti, ezzel ők maguk elégítik ki a képeik iránt mutatkozó igényt.