Siker ostyalapok között

A Benei édességekből minden harapás egy falatnyi történelem; a nápolyik és aprósütemények ma is pontosan ugyanúgy készülnek, mint a család XX. század elején megnyitott, első cukrászdájában.

A Berettyóújfaluból mára modern, jelentős részben automatizált budapesti üzembe költöző családi vállalkozás napjainkban már közel 20 tonnát állít elő a védjegyévé váló, roppanós, mégis krémesen puha ostyalapból, míg süteményeiből nagyjából 6-7 tonna a napi adag. 

Bár a magyar piac erősen árérzékeny, mi nem az alacsony árak, hanem a minőség felé köteleződtünk el. A lekvárunk például magyar barackból készül, de egy osztrák cég csinálja, mert egyedül ők tudták pont olyanra elkészíteni, amilyen az elvárásunk volt. Nagyon fontos, hogy az alapanyagok a legmagasabb minőséget képviseljék, de használhatóak legyenek üzemi körülmények és nagyfokú gépesítettség mellett is

– mondja a cég kereskedelmi és pénzügyi igazgatója, a tulajdonos veje, Fajván Péter. Az alapanyagokkal kapcsolatos másik fontos elvárás, hogy illeszkedniük kell a vállalatra jellemző ízprofilhoz, így még a legmagasabb minőségű hozzávalókkal is előfordul, hogy kicsit módosítják, „beneisre szabják” őket.

Noha az ízvilág változatlan maradt, a Benei „székhelye” több alkalommal megváltozott az elmúlt évtizedekben. A családi édességmanufaktúra a századelős, berettyóújfalui cukrászdából először Debrecenbe, majd Budakeszire költözött – a jelenleg is működő cég itt indult el, még 1983-ban. A folyamatos fejlődésnek köszönhetően a Benei az ezredfordulóra olyan erőssé vált, hogy meg tudta vásárolni a ma is használt rákospalotai üzemet, melyben nagyjából száz alkalmazottal kezdték meg a munkát. A következő nagy lépésre 2012 és 2013 között került sor, mikor a cég egy jelentős uniós támogatás révén, összesen kétmilliárd forintos technológiai és üzembővítést hajtott végre.

A jelenlegi uniós ciklusban már korántsem vagyunk ennyire szerencsések, hiszen a fejlesztési források zömét vidéki beruházások kapják

– mutat rá a vezető. 

Az EU-s támogatások elapadása mellett nehézséget jelent a cég számára a 2011-ben bevezetett népegészségügyi termékadó is, mely kifejezetten nehéz helyzet elé állítja a kézműves méreten túlnövő vállalatokat.

A Benei számára elsősorban a külföldi piacok jelentenek támasztékot, hiszen exportjuk már a teljes árbevétel közel 40 százalékát teszi ki – és folyamatosan növekszik.

A külpiacok közül érdekes módon épp Ausztria a legerősebb, pedig az osztrák vásárlók édességek terén híresen lokálpatriótának számítanak. A tíz-tizenkét, főleg régiónkba tartozó célország közül erősen kilóg Kína és azon belül is Sanghaj, ahová a Benei egyre nagyobb mennyiségben szállít nápolyit.

A helyi igények még hatékonyabb kiszolgálása érdekében a társaság tervezi, hogy a közeljövőben a meglévő 4-5 nápolyi ízesítés mellé bevezetik a sajtosat is, mivel ez az édes variációknál közelebb áll a kínai ízlésvilághoz.

Bár a Benei minden tekintetben a hagyományos értékek megőrzésére törekszik, a cég napjainkban több ponton is modernizálja működését. A középpontban továbbra is a klasszikus termékek maradnak majd, de ezek mellett, a változó fogyasztói igények miatt a társaság egyre nagyobb hangsúlyt helyez új, kevesebb cukorral készülő termékek előállítására. Jól tükrözi a megújuláshoz fűződő viszonyt a csomagolások felfrissítése is, melynek során a nápolyik új, modernebb hatású, ugyanakkor mégis a család tagjait ábrázoló csomagolást kaptak.

A legnagyobb változást talán a menedzsment átalakítása jelenti, mely egyben a sikeres működés bizonyítéka is: a társaság ugyanis túlnőtt azon a szinten, hogy minden vállalati funkciót a családtagok felügyeljenek, ezért a jövőben fokozatosan bevonnak majd profi vezetőket a cég irányításába.

A Benei és Társa Kft. 2018-ben közel 2,2 milliárd forintos árbevételt ért el, míg üzemi eredménye 3 millió forint volt.