Megtaláltunk egy tökéletes úticélt őszi kikapcsolódáshoz 

Voltaképpen a Balatonra készültünk, de megcsúsztunk a szálláskereséssel, június végén pedig már szinte mindenhol teltház volt. Újratervezés közben vetődtünk el Eger környékére. A Thermal Park Egerszalók még foglalható volt augusztusra, négy csillagja, és kiváló Google-értékelése meggyőzött arról, hogy egy hosszú hétvégére pótolni tudja majd a magyar tengert.

A kis, alig kétezer fős település évtizedek óta közismert több mint négyszáz méter mélyről feltörő 65-68 Celsius-fokos meleg vizű hőforrásáról, és az Európa-szerte egyedülálló sódombról, amelyet a feltörő gyógyvízből kicsapódó ásványi anyagok hoztak létre. Ehhez hasonló csak a törökországi  Pamukkaléban, és a tengerentúlon, a Yellowstone Nemzeti Parkban található.

Nagyon sok év választ még el minket a nyugdíjaskortól, így az egész napos termálvízben üldögélés eleve nem volt opció, a túrát úgy terveztük meg, hogy legalább egy napot Egerben töltünk városnézéssel. Végül a hely annyira felülmúlta a várakozásainkat, hogy szívesen hosszabbítottunk volna, ha nem vár itthon a munka, de erről később…

Mivel augusztus közepén a nyár helyét átvette az ősz, a húsz fokban és szitáló esőben egy csapásra vonzóbbnak tűnt a termálfürdő a balatoni strandoknál. A hotelhez saját fürdő is tartozik, így érkezés után nem kellett sokat várni a testet-lelket átmelegítő csobbanással. De lássuk, miért is volt érdemes a kellemes szalóki vízen kívül idelátogatni.

Nagy múltú fürdőhelyeken gyakran nyomát sem találni az évek óta futó gasztroforradalomnak. Persze lehet a csárdákban, fogadókban jót enni-inni, ám a választék alapvetően unalmas, és bár a munkás hétköznapokon semmi baj nincs a kockás abroszos helyekkel, azért nyaralás közben az ember szívesen mozdulna ki a hagyományos gulyásleves-rántotthús- marhapörkölt- univerzumból, ha étkezésre kerül a sor.

Szerencsére Egerszalókon erre van lehetőség. Az értékelésekre hagyatkozva a Piroska Étteremben kötöttünk ki, és nem bántuk meg, annyira, hogy amikor csak tehettük, visszatértünk ide. A séf mesterien bánik az alapanyagokkal, ez már az első ebédnél kiderült, amikor a kiváló, egészben sült sertés szűz szeletek mellé bazsalikomos sajtmártást és fóliás édesburgonyát kaptam, és a tányéron minden a helyén volt.

Ez nem Budapest, vagy a Balaton, ami az árakon is látszik, a kétszemélyes ebéd bőven tízezer forint alatt maradt, pedig előétellel is kedveskedtek nekünk.

Gondolatban a szálláshelyünknek is adtunk egy csillagos ötöst. Alapvetően azért esett erre a helyre a választásunk, mert gyerekbarátként hirdetik magukat, nekünk pedig ez volt az első nyaralásunk kislányunkkal. Ezt a döntést sem bántuk meg, szemben azzal a nem kevés hotellel, ahol a gyerekbarát jelző egy viharvert homokozóban, vagy a kert sarkában árválkodó hintában realizálódik,

itt valóban hangsúlyt kap, hogy a családok jól érezzék magukat. A közösségi térben a bárpult és az asztalok mellett belátható közelségben a kúszó-mászó korú gyerkőcöknek játszószőnyeg, a nagyobbaknak csocsóasztal, biliárd.

Ha már őszies idő, érdemes egyet túrázni is. A Bükkalja vidéke ilyenkor mutatja a legszebb arcát, a települést könnyen és gyorsan megközelíthető erdő veszi körül. Mi is felhúztuk hát a túracipőt, és miután letudtuk a híres sódomb megtekintését, bőven találtunk látnivalót barangolás közben, eljutottunk például egy egészen egyedi skanzenbe.

Az Egerszalóki Barlanglakások, ahogy a neve is mutatja, nem takaros vályogfalú, nádtetős parasztházak együttese, hanem sziklába vájt épületeket mutat be. A vidékre jellemző  riolittufakő könnyen vágható, jól faragható, ezt kezdték el kihasználni valamikor a tizenhét-tizennyolcadik században.

Vájtak bele pincét, lakást, istállót, a kivágott kövekből pedig házakat építettek. A néhol meglepően tágas, több szobás barlanglakások ma már kiállítótérként működnek, de érdekesség, hogy a huszadik század közepén néhányat még laktak. Egerszalókon összesen harminchárom barlanglakás található, ezek egy része lett skanzennek berendezve, amelyekben helyi gyűjtésből származó, a II. világháborút megelőző időszak konyhai eszközeit, bútorait találja a látogató, a Mesterségek Műhelyében a mezőgazdaságban és a ház körül használatos szerszámokat, kisiparos és kézműves mesterségek eszközeit állították ki.

A skanzen bejárása után egyet sajnáltunk csak, hogy nem akkor érkeztünk, amikor rendezvénynek is otthont adnak, megtudtuk ugyanis, hogy ilyenkor befűtik a kemencét, és különböző finomságokat sütnek benne, de különböző kézművesprogramok, például, gyertyaöntés sem ritka ilyenkor.  

Végül nem a látnivalók hiánya miatt ruccantunk át Egerbe, mindössze úgy gondoltuk, hogy vétek lenne kihagyni. Jó turistához méltóan első utunk a várba vezetett, ami nem ment könnyen, a vár közelében nagyobb kihívás üres parkolóhelyet találni, mint egykor a törököknek feljutni a várfalra.

Öt évvel ezelőtt már jártunk itt, ahhoz képest a vár sok újdonságot nem kínált, a kiállítótermek “anyaga” meglehetősen statikusnak tűnt, a legnagyobb izgalmat két korabeli ruhába öltözött hagyományörző végvári vitéz jelentette, akik időről időre szertartásos mozdulatokkal megtöltöttek egy lőfegyvert, amit a közönség legnagyobb örömére el is sütöttek. Végül kevesebb időt töltöttünk a várban, mint terveztük, de nem is baj.

Eger zegzugos utcáin sétálgatni akkor is élmény, ha az ember egyetlen múzeumba sem tér be. A korzózásra egyébként szükség is volt, mivel szemlátomást rengetegen használták ki az utolsó augusztusi napokat egy kis kirándulásra, így Eger tele volt turistával, és mivel a kellemes őszi időben mindenképpen teraszon akartunk ebédelni, hosszasan kellett keresgélnünk, mire szabad helyet találtunk. 

Az végül nem derült ki, hogy egy igazi nyaralásra, harminchat fokban mennyire lett volna tökéletes az Egerszalók-Eger úticél, így viszont nagyszerűen éreztük magunkat, annyira, hogy bármikor visszamennénk, akár több napra is, hogy bepótoljuk, ami kimaradt. Egerben sokadjára hagytuk ki a város alatti kazamaták bejárását, a híres Szépasszony-völgyre szűk egy órát tudtunk csak szánni, és Egerszalók gyönyörű borospincéire egyáltalán nem maradt időnk. Talán majd legközelebb...