Olcsó repjeggyel Thaiföldre? A járvány esélyt adhat a tömegturizmus meghaladására

2019-ben Thaiföldön, Vietnámban és Kambodzsában összesen 133 millió külföldi látogató járt. A térség különösen kedvelt volt a Kínából érkező látogatók körében: Thaiföldön a turisták mintegy negyede, Kambodzsában pedig egyharmada érkezett Kínából. 

Kambodzsában a GDP mintegy 30 százalékát a turizmus adja, aminek a teljes leállása a helyi turizmusért felelős miniszter becslése szerint 2020-ban mintegy 3 milliárd dollár bevételkiesést okoz az országban.

Nem jobb a helyzet Vietnámban és Thaiföldön sem, az utóbbi országban mintegy 40 milliárd dolláros bevételkieséssel számolnak az idei évben, ami várhatóan 5,3 százalékos gazdasági visszaesést fog eredményezni.

A turizmus radikális visszaesése annak ellenére következett be, hogy egyik országban sem ért el drámai szintet a koronavírus-járvány.

Míg Kambodzsában és Vietnámban nem volt egyetlen vírushoz köthető haláleset sem, addig Thaiföldön is (a teganpi adatok szerint) mindössze 58 ehhez kapcsolható halálesetet azonosítottak. A járvány miatt Európában, az USA-ban és Kínában is a legtöbben még mindig a biztonságos otthonmaradást választják,

a délkelet-ázsiai országok csak abban bízhatnak, hogy a november-január közötti csúcsidőszakban már elkezdenek majd visszaszivárogni a turisták a régióba.

A kínai látogatók korábbi kiemelkedően magas száma miatt kulcskérdés, hogy Kínában a lakosság mikor érzi majd újra biztonságosnak a külföldi utazást.

Addig viszont ezrével mennek tönkre a helyi vállalkozások. Kambodzsában például már eddig több mint 3000 turizmushoz kötődő vállalkozás zárt be, és ezzel mintegy 45 ezer munkahely szűnt meg. A kormányok mindenhol próbálják különböző pénzügyi támogatásokkal segíteni az érintett vállalkozásokat, de ez valószínűleg csak ideig-óráig oldja meg a problémát, hiszen ezek az országok egyszerűen nem elég gazdagok ahhoz, hogy állami segítséggel hosszú távon életben tudják tartani a teljes szektort.

Ugyanakkor szakértők azt mondják, hogy a turizmus leállása soha nem látott lehetőséget kínálhat arra, hogy ezen országok a járvány után olyan módon próbálják meg újjáépíteni a turizmust, hogy az amellett, hogy újra mozgásba hozza a gazdaságot, a környezet számára is hosszútávon fenntartható legyen.

A járvány előtti időszakban ugyanis olyan óriási számban érkeztek turisták a régióba, hogy már a helyi lakosok, környezetvédők és a kormányok is felismerték, hogy ez hamarosan az összeomlás szélére juttathatja a hely amúgy is törékeny ökoszisztémáját. A tengeri élővilág, különösen a korallok pusztulása, a megrongált kulturális helyszínek, valamint a felhalmozott szemét mennyisége mind azt mutatta, hogy változtatásra van szükség.

Az egyik, talán legfontosabb intézkedés az lenne, ha megteremtenék a technikai feltételeit annak, hogy néhány európai városhoz hasonlóan, szabályozni tudják az érkező turisták számát. Párizs, Firenze vagy Barcelona múzeumaiban már működnek hasonló módszerek, ezeket kellene alkalmazni Ázsiában is, vagyis regisztrációhoz kellene kötni a látogatást. Ez segítene időben jobban eloszlatni az érkező látogatókat.

Egy másik lehetőség, hogy megpróbálják a látogatókat eddig nem igazán frekventált helyekre is elcsábítani. Ehhez azonban pénzt kellene invesztálni az olyan, eddig kevésbé ismert területek fejlesztésére, amelyek később szintén vonzóvá válhatnának a látogatók számára.

Alapvető koncepcionális kérdés, hogy a régió továbbra is elsősorban az olcsó repülőjegyekkel utazó, rövid időre érkező, és viszonylag kevés pénzt költő látogatókra számít-e. Ebben a vonatkozásban az utóbbi évtizedben a tendencia nem volt túl kedvező a régióban, hiszen a Thaiföldön és Kambodzsában is fokozatosan csökkent az egy látogató által elköltött pénz, valamint csökkenést mutatott a visszatérő látogatók száma is.

Vagyis a látogatók számának intenzív növekedése elsősorban a tömegturizmus térnyerésének volt köszönhető és fontos változás lenne, ha ezt el tudnák mozdítani az igényesebb, többet költő, magasabb színvonalú szolgáltatásokat igénybevevő réteg irányába.

Félő azonban, hogy a változásokból semmi nem lesz. Az egész régió epekedve várja, hogy végre újra jöjjenek a külföldi látogatók, és ha ez végre megtörténik, akkor a turizmusból élő, jelenleg a túlélésért küzdő szektorban újra a korábbi, „csúcsra járatási” elv fog érvényesülni, a környezeti károk enyhítése pedig feledésbe merül.