Közel vannak Kínához, mégis alig van járvány – Ez lehet a délkelet-ázsiai helyzet oka

A tegnapi adatok szerint Vietnámban bár 408-en megfertőződtek a COVID-19-cel, a hivatalos statisztika szerint senki nem hunyt el a betegségben. Ez már csak azért is figyelemreméltó, mert 97 millió ember lakja. Thaiföldön majd 70 millióan laknak, 3269-en kapták el az új típusú koronavírust, de mindössze 58 haláleset történt. Az elszegényedett Mianmarban 343 megbetegedés történt, és „csak” hatan hunytak el. Kambodzsában (198 megerősített eset) és Laoszban (19 eset) nem történt haláleset, és nem is adták át egymásnak a helyiek a vírust április óta.

Érdemes összehasonlítani ezeket az adatokat más közeli államokéval, például Indonéziával (93 657 eset és 4576 haláleset) és a Fülöp-szigetekkel (74 390 eset és 1871 haláleset), ahol a járvány továbbra is tombol.

Vietnám helyzetére van a legkézenfekvőbb magyarázat - írja a The Economist. Alapvetően bizalmatlanok Kínával szemben, és ezért nem bíztak Kína szavahihetőségében a COVID-19-cel kapcsolatban sem. Még kibertámadásokat is indítottak: megpróbáltak tőlük megbízható információt szerezni a járvánnyal kapcsolatban. A határt időben és gyorsan lezárták, időben kijárási korlátozásokat rendeltek el, nyomon követték a fertőzötteket és elszigetelték a megbetegedetett lakosokat. Egyébként a kínai kommunista hatóságok is ezt a módszert követték.

Thaiföld az egészségturizmus népszerű célpontja az egészségügyi ellátásának minősége miatt. Ráadásul a kormány hamar felállított egy koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős munkacsoportot. Thaiföld sikere azért is érdekes, mert szoros kapcsolatban áll Kínával, ahol a vírus először megjelent.

A The Economist úgy fogalmaz, hogy Laosz túl kicsi ahhoz, hogy ellenálljon Kína „hízelgésének”, Mianmar a kínai kereskedőkkel ápol szoros kapcsolatot, Kambodzsa vezetője, Hun Sen pedig szintén jó kapcsolatokra törekszik Kínával.

A kínai építkezések miatt ezekre az országokra komoly nyomás nehezedett abból a szempontból, hogy ne zárják le a határaikat Kínával szemben.

Hun Sen februárban elutazott Pekingbe, a járvány kellős közepén. Thaiföld már márciusban örömmel fogadta a kínai látogatókat. Mindezeket figyelembe véve jogos a kérdés: a kínai látogatók hogyhogy nem hurcolták be a vírust?

Az egyik vélekedés szerint a vírus széles körben ugyanúgy ezeken a helyeken is elterjedt, csak erről nem számoltak be.

A tesztelés például szigorúan korlátozott Kambodzsában, Laoszban és Mianmarban is. Frank Smithuis, a Myanmar Medical Action munkatársa ugyanakkor hangsúlyozta, ha tényleg tömegek betegedtek volna meg, akkor azt a klinikája észrevette volna. Szerinte nem lehetséges „elrejteni” a vírus ilyen mértékű kitörését, különösen Mianmarban, ahol „rengeteget pletykálnak az emberek”. A kambodzsai, thaiföldi és vietnámi szakértők szintén nem látták annak nyomát, hogy a vírus elterjedt volna náluk.

Még a legszegényebb országokban is bevezettek olyan intézkedéseket, amelyekkel minden bizonnyal kontroll alatt tudták tartani a koronavírus terjedését. 

A bangkoki Chulalongkorn Egyetem egyik munkatársa például arról számolt be, hogy a Thaiföldről a mianmari falvakba visszatérő munkavállalóknak gyakran 14 napig karanténba kellett vonulniuk egy kunyhóban, a lakhelyüktől távol.

További tényezők, amelyek - az egészségügyi szakértők szerint - segíthetik a vidéken élőket, a zsúfolt városokban élőkkel szemben:

• a vidékiek inkább ventilátorokat használnak és gyakrabban kinyitják az ablakot, mintsem, hogy légkondicionálót használjanak,
• a régió relatív fiatal lakossága,
• a maszkok viselésének széles körű elfogadottsága pedig már régóta fennáll.

A kérdés az, hogy Délkelet-Ázsia buddhista területeinek sikere egy második vagy esetleges harmadik hullám esetén is kitart-e.