Lehet száraz, lehet édes, csendes vagy buborékos. Mi az? 

Mielőtt rátérnénk a Furmint Februárral kapcsolatos kérdésekre, elmondaná, hogy mikor és hogyan találkozott a borral? 

Budapesti születésű vagyok, Óbudán nőttem föl. Igazából nem volt semmilyen konkrét családi kötődésünk a borhoz, maximum annyi, hogy a dédszüleim, a II. világháború előtt vendéglátásban dolgoztak. A szüleim mindig szerették a jó borokat. A rendszerváltás után voltam gimnazista, és emlékszem, hogy a családi étkezések alkalmával gyakran került egy-egy Polgár vagy Tiffán bor az asztalra.

Gimnazistaként pedig száraz és édes szamorodni borokkal ismerkedtünk. Így számomra az alkoholfogyasztás rögtön a kezdetektől fogva borfogyasztást jelentett. Érettségi után a  Közgazdaságtudományi Egyetemre jelentkeztem, de néhány pont hiányzott a ponthatárhoz, így a Vendéglátóipari Főiskolára kezdtem el járni. Gondoltam, hogy kipróbálom, hogy tetszik-e nekem. Tetszett. Bekerültem Dr. Csizmadia András tanár úr első „Bor-Schola” csoportjába. Azóta már olyan húsz évfolyam is lement, de az, hogy én ott lehettem a kezdeteknél nekem egy olyan lökést adott, hogy akkor eldöntöttem, hogy borral szeretnék foglalkozni.

Már a főiskola alatt befejeztem az itthon elérhető sommelier és boros képzéseket, a WSET felsőfokú tanfolyamát Londonban végeztem el 2005-ben. Dolgoztam fesztiválokon, folyamatosan látogattam a borászatokat, rengeteg kóstoltam. A főiskola elvégzése után már diplomásként kezdtem el a borszakmában dolgozni.

Most mivel foglalkozik?

Az utóbbi években az egyik fő projektünk, a Kálvária pince volt Budakalászon. Ez egy három pincéből álló rendezvény és élményközpont. Két pincében 2017 óta szervezünk boros rendezvényeket, a harmadikban pedig nagyjából tízezer palackból álló készletet tartunk. Prémium családi pincészetekkel dolgozzunk együtt, kiemelten magyar fajtákra koncentrálunk, amit A három pince neve is mutat: Kékfrankos, Furmint és Kadarka. Egyébként most épül egy negyedik is. Évközben, amikor nem a Furmint Február eseménysorozatát szervezzük, akkor alapvetően itt dolgozunk. Kisebb-nagyobb, magán és céges rendezvényeket, zártkörű esteket szervezünk de vannak előre meghirdetett nyitott kóstolóink is.

A borkedvelők számára február már tizenöt éve összekapcsolódik a furminttal. Mint a Furmint Február programsorozat ötletgazdája, mesélne a kezdetekről?

2010-ben szerveztem meg az első Furmint Februárt. Ekkor már szoros kapcsolatban voltam néhány tokaji termelővel, és úgy éreztem, hogy a furmint mint Tokaj legfontosabb szőlőfajtája nem kap méltó figyelmet, alacsony az ismertsége. Korábban dolgoztam a Francia Borok Házánál pár évet és nagyon tetszett nekem a Beaujoalis marketing koncepciója, miszerint egy viszonylag egyszerű borból ilyen komoly, az egész világot bejáró kampányt csinálnak. Nekem is több olyan ismerősöm van, akik egyébként nem kifejezetten borkedvelők, de azt tudják, hogy november harmadik csütörtökjén megérkeznek a Beaujolais Nouveau szállítmányok a borbárokba, éttermekbe és ezen a napon bontják ki az újbor első palackjait.

Emellett ekkor már elindultak a Magyarországon a Márton napi újboros rendezvények, tehát volt már példa ilyesmire itthon is.

Az jutott eszembe, hogy a január és a február pont egy olyan időszak, amikor a borászoknak kevesebb munkájuk van a pincében, a szőlőben pedig minimális. A bevételeik is erősen megcsappannak a karácsony előtti időszakhoz képest, úgyhogy jó lenne valamilyen olyan dolog, ami kicsit felpörgetné az érdeklődést. Szóval így állt össze nekem valahogy ez a furmint meg február, ráadásul alliterál is.

2010-ben még egy kis esemény volt, körülbelül harminc borászat vett részt a nagykóstolón, és kétszázötven vendég. Mivel ez nagyon jól sikerült, hogy utána már teljesen tudatosan szerveztem a következő évet. Ekkor költözött át a rendezvény a Vajdahunyadvárba. A következő tíz évben ez volt a helyszínünk, egészen a COVID-ig. Folyamatosan nőtt mind a kiállítók mind a vendégek száma. De ez csak a nagykóstoló.

Elejétől kezdve az volt a célunk, hogy a Furmint Február egy teljes hónapig tartó eseménysorozat legyen, ahova bárki csatlakozhat.- hangsúlyozta a szervező.

Most, így tizenöt év elteltével érzem azt, hogy a kereskedők és a borászatok is egyre jobban a magukénak érzik az eseménysorozatot. Magánszemélyként is ünnepelhetjük a furmintot, akár csak úgy, hogy mondjuk kibontunk a barátainkal egy palack furmintot és beszélgetünk róla.

Minden borvidéknek szüksége van egy vagy két szőlőfajtára, amiken keresztül kifejezheti önmagát. Tokaj, a furmintot választotta. Száraz bor, tokaji aszú és mostanában pezsgő formájában is találkozhatunk vele. Mit tud a furmint?

Azt gondolom, hogy ez egy adottság volt, hiszen körülbelül a borvidék hetven százaléka furmint. Ezt nálam sokkal okosabb, tapasztaltabb emberek alakították így. Egyébként, sok diskurzus zajlik arról, hogy érdemes-e egy-egy szőlőfajtát kiemelni vagy sem. Egyébként azt gondolom, hogy a furmint abszolút alkalmas arra, hogy prémium borokat állítsunk elő belőle.

Ez nem könnyű dolog, hiszen nagyon sokféle furmint van. Nem olyan, mint mondjuk az osztrák zöldveltelini, amiből egy elég jó egységes stílust alakítottak ki. Ez a furmint esetében nincs így és szerintem nem is lesz. Nyilván ennek vannak hátrányai is, de ettől függetlenül azt gondolom, hogy inkább az előnyeit érdemes kiemelni.

Készülhet belőle egészen egyszerű reduktív furmint, hordós érlelést kapott száraz, késői szüretelésű bor, szamorodni vagy aszú. És akkor még a palackos érlelésű pezsgőről nem is beszéltünk. Igazából ez az idei Furmint Február mottója: a szőlőfajta sokszínűsége.

Azon lehet vitatkozni, hogy érdemes-e esetleg valamivel házasítani, egy kis hárslevelűvel, vagy mondjuk a Balatonnál olaszrizlinggel, de az alapötlet is az volt igazából, hogy először ismerjük meg alaposan a fajtát, tanuljuk meg, hogy melyik területekre milyen klónokat érdemes telepíteni, és utána, hogyha úgy gondoljuk, hogy valamennyi hárslevelűtől vagy olaszrizlingtől jobb lesz, akkor csináljuk úgy.

Én úgy érzem, hogy most jutottunk el egyébként arra a pontra, hogy azok, akik komolyan vették a rendszerváltás utáni időszakot, és van egy folytonosság a pincészetüknél, most már jól ismerik a saját dűlőiket, jól ismerik a fajtákat. Most jött el csúcs borok ideje.

Szóba került a Balaton és az olaszrizling. Melyik borvidékről érdemes még beszélni a furmint kapcsán?

Viszonylag sok furmintot telepítettek a Balatonon környékén az elmúlt tíz évben. Somlón hagyományosan megtalálható, de azért általánosságban igaz, hogy bárhol a Kárpát medencében jól érzi magát a fajta. Az inkább vörösboros vidékeken kevésbé, de Egerben, a Mátrában vagy Pannonhalmán ugyanúgy lehet kimondottan jó súlypontokat találni.

A fajta eredete egyébként nem bizonyított. Többféle teória létezik, de talán nem is kell ezzel túl mélyen foglalkozni. Akár olasz vagy balkáni eredetű egyértelműen a Kárpát-medencében lelte meg a hazáját, a legtöbb szomszédunknál van.  Ausztriában például az elmúlt tíz évben több mint ötszáz hektárt telepítettek.

A Furmint Február programsorozat alkalmával országszerte tartanak borkóstolókat, a kereskedők, éttermek különféle akciókkal vesznek részt a furmint szőlőfajta népszerűsítésében. Idén milyen rendezvények lesznek?

Valamennyit évről évre változnak az események, de  vannak sztenderd pontok, mint például a többszáz fős nagykóstolók.

A budapesti nagy rendezvény mellett, ami idén február 13-án lesz, országszerte tartanak kóstolókat, a furmintra fókuszáló eseményeket. Debrecenben például, már a harmadik évtől kezdve van Furmint Február, Miskolcon is a tizedik alkalommal tartanak nagyobb borkóstolót, de volt korábban Pécsen, Győrben is. Én személyesen is tartok kóstolókat, idén tizenöt alkalommal országszerte. A héten például Szegeden majd Sopronban. Ezek húsz és nyolcvan fő közötti kóstolók, de szerveznek ennél kisebbeket is az éttermekben vagy borbárokban.  A kereskedésekben kedvezményeket adnak, több palackból kínálnak pohárból vagy beleteszik a menübe.

Nemzetközi szinten is elindult a Furmint Február programsorozat. 2025-ben már 7. alkalommal lesz esemény Londonban. De volt már Párizsban, Edinburghban és Varsóban is. Ezt is Ön szervezi?

A külföldi kóstolók, maghoz a Furmint Február programsorozathoz kapcsolódnak, de egyébként mind különálló rendezvények. Mi folyamatosan hirdetjük a programsorozatot, konzultálunk a szervezőkkel és figyelünk arra, hogy az esemény megfelelő színvonalú legyen, de magához a szervezéshez vagy az anyagi bevételhez nincs közünk.

A szervezők tényleg nagyon sok energiát tesznek bele ezekbe a programokba. Van ahol kapnak valamilyen központi segítséget, mondjuk használhatják a helyi nagykövetség épületét. Londonban, Párizsban is sikeres kótolókat tartanak. Varsóban például idén is a Magyar Bormarketing Ügynökség szervezte a programot.

Fontosnak tartom a folytonosságot, azt hogy évente nagyjából ugyanabban az időpontban, azonos helyszínen és színvonalon kerüljenek megrendezésre a Furmint Február kóstolói, mert amit megszoknak az emberek, azokara szívesen elmennek. A közvetlen értékesítésre gyakorolt hatást persze nehéz lemérni, de ettől többnyire pozitív visszajelzéseket szoktam kapni.

Zárásképpen összefoglalná, hogy milyen egyéb ilyen szakmai kihívásokat tervez idénre?

A Kálvária pincéről már beszéltünk, ahol nagy bővítésben vagyunk. A másik fontos projektem, a régi magyar fajtákhoz kapcsolódik. A csókaszőlő, laska, tihanyi kék, tarcali kék, bakator szőlőfajtákkal már körülbelül húsz-harminc borász foglalkozik kiemelten. Szentesi József indította el ezt a folyamatot, most már lassan húsz éve. Ezt karoltuk fel Budakalászon. Tavaly már volt egy „Csóka találkozónk” Csörnyeföldön, ahol húsz termelőtől lehetett kóstolni. Idén is tervezünk hasonlókat (május elején lesz egy régi fajták nagykóstoló) illetve most alakítjuk meg velük az egyesületünket. Célunk továbbá, az edukálás mellett, hogy feltérképezzük a tőkeállományt. Mi nagyon hiszünk ezekben a régi magyar fajtákban. Azt gondolom, hogy a kadarka és a kékfrankos mellé például még jól elférne egy-két helyi kékszőlőfajta.

A pezsgő, habzóbor témába is belevetettem magam egy picit az előző évben. Ilyen eseményt is tervezek őszre. Folyamatosan tartok, szervezek tematikus kóstolókat is a másik két nagyon fontos fajtánk, a kékfrankos és olaszrizling köré.

Annak ellenére, hogy nehéz a gazdasági helyzet, és sok jó minőségű külföldi bor kapható az országban, bátorítanám a borkedvelőket, hogy fogyasszanak magyar borokat, látogassák a pincéket ezzel is támogatva a magyar borásztársadalmat!