Sosem volt ennyi kártérítési per a fogászatban – másutt is növekedés várható a magánegészségügyben 

Soha nem látott mértékben megszaporodott hazánkban a kártérítési perek száma a fogászatban – állítja Gáspár Lajos fogorvos, aki igazságügyi orvosszakértőként saját közvetlen tapasztalatai alapján és a kollégákkal folytatott beszélgetésekből is ezt szűrte le. Mivel az orvosi peres ügyekről nem vezetnek statisztikát, a valós helyzettel kapcsolatban csak ilyen közvetett módon lehet következtetéseket levonni.

Gáspár Lajos úgy látja: az egészségügyben, különösen

a fogászatban, ahol mind jellemzőbb az üzleti befektetők megjelenése, kemény konkurenciaharc van kibontakozóban. A verseny a rendelők között már sokszor a túlélésért folyik, ezért gyakran egymás alá mennek az árakban, illetve esetenként szakmailag nem vagy nem kellően megalapozott ígéreteket tesznek, amiket aztán vagy be tudnak váltani, vagy nem.

Eközben a páciensek elvárásai egyre nagyobbak az egészségügyi ellátók iránt, az orvosok ma már inkább sok tekintetben szolgáltatók, akikkel szemben ráadásul lassan csaknem a szolgáltatóiparra vonatkozó jogi szankciók érvényesíthetők.

A problémák kialakulásában nem kis részben – legalábbis a fogászatban biztosan – ugyanakkor maguk a betegek is közrejátszanak, mert például nem tartják be az orvosi utasításokat, nem csinálják végig az előre megbeszélt kezelési tervet, vagy eltitkolnak alapbetegségeket, amelyek alapvető hatással lehetnek, mondjuk az implantáció sikerességére – mondja a szakértő.

A fogorvosok – és hagyományosan a nőgyógyászok mellett – mindig is nagy volt a kereslet a magánbetegek részéről, az utóbbi években-évtizedekben a magánegészségügy egyéb területei iránt is folyamatosan emelkedik a kereslet. Ebben jelentős szerepet játszik, hogy a kis lakásrendelők helyét egyre inkább a több szakmás magánklinikák veszik át.

Bárhová is menjen a beteg, az egészségügyi törvény nem különböztet meg állami és magánegészségügyi szereplőt, a szolgáltatókra mindenütt ugyanazok a szabályok érvényesek. A műhibaügyek szempontjából ezek lényege röviden az, hogy

a kezelés során annak, aki az ellátást nyújtja, a szakmai szabályokat betartva és a tőle elvárható legnagyobb gondossággal kell eljárnia. Ha nem így tesz, és emiatt a betegnek egészségügyi vagy egyéb kára (is) keletkezik (például hetekig nem tud dolgozni és pénzt keresni), kártérítési felelősséggel tartozik.A jog egyébként nem is tesz lényeges különbséget kár és kár között, az orvosi műhiba, mint fogalom, csak a köznyelvben használatos. A műhibagyanús eseteket a polgári jog a kártérítési felelősségi ügyek közé sorolja.

A kárigények rendezésénél régi íratlan szabály, hogy közvetlen megegyezésre érdemes törekedni a kezeléssel kapcsolatban a kifogást emelő beteg és a rendelő között – mondja Gáspár Lajos.

A páciens például indokolt esetben egyszerűen visszakérheti a kezelés árát az orvostól – ez egy reális lehetőség a magánorvosi ellátásban, főleg, ha kisebb problémáról van szó. Ilyenkor a betegtől kérnek egy nyilatkozatot arról, hogy a kezeléssel kapcsolatban további követelést nem támaszt. Jó szándékú és rugalmas gondolkodású rendelő és beteg esetén a megoldás sikeres lehet, a kárigény rövid idő alatt rendezhető – fogalmaz Gáspár Lajos.

Ha ez a megoldás nem működik, mert az orvos nem ismeri el a szakmai hibát – ez a kárigény megtérítésénél alapfeltétel –, akkor a beteg fordulhat az ÁNTSZ-hez (mai nevén Kormányhivatal Népegészségügyi Osztály), mint a szakmai felettes szervhez. Az ÁNTSZ szakfelügyelői véleményt fog kérni, majd annak alapján, ha jogos a kárigény, felszólítják az orvost a kár megtérítésére. A vétkes doktor indokolt esetben vagy maga fizet, vagy az a biztosító, akinél az egyébként kötelező felelősségbiztosítást megkötötte.

A páciens maga is fordulhat független igazságügyi orvosszakértőhöz (az Igazságügyi Minisztérium rendszeresen frissített listája itt érhető el), ők általában az ügy bonyolultságától függően 50-200 ezer forintért készítenek írásos szakvéleményt. Ehhez azonban nem csak a kezelési dokumentumokat kérik be a pácienstől és az orvosi rendelőtől, hanem vizsgálatokat is végeznek, hogy pontos választ kapjanak arra, történt-e szakmai mulasztás, szabályszegés.  

Az adott orvosi terület városi, kerületi, megyei szakfelügyelő főorvosánál is lehet panaszt tenni, aki az orvosszakértőhöz hasonló eljárásban szakfőorvosi véleményt készít, és javaslatot is tesz az ügy rendezésére. (A szakfelügyelő főorvosok véleményét az ÁNTSZ-ek alapvető szakmai véleményként fogadják el.) Ha a szakfelügyelői véleményt és javaslatot az orvos és a beteg is elfogadja, a vitás kérdés per nélkül is rendezhető.

Ugyanez a célja a közvetítői eljárásnak, aminek természetesen alapfeltétele, hogy a beteg és az orvos is hajlandó legyen a megegyezésre. A mediációban akár mindkét oldalon igénybe vehetők már ügyvédek és/vagy szakértők. Az eljárás végén a megállapodást írásban rögzítik, egyúttal helyben rendezik a peren kívüli megegyezéssel az anyagi kérdéseket. (Mediátorok szintén szerepelnek az Igazságügyi Minisztérium országos nyilvántartásában.)

Gáspár Lajos emellett még több fórumot említ, amelyhez azok a páciensek fordulhatnak, akik úgy érzik, műhibák áldozatai. Ilyen a betegjogi képviselet, az orvosi kamara, a fogyasztóvédelem, ezek azonban azzal kapcsolatban nem fognak állásfoglalást hozni, hogy történt-e szakmai szabályszegés, vagyis műhiba.

Nem teszi ezt a rendőrség sem, ahol feljelentést tehet a beteg. Ha az esetet a rendőrség polgári ügynek minősíti, akkor az illetőt az ÁNTSZ-hez vagy a bírósághoz irányítja, ha viszont úgy ítéli meg, hogy büntető ügyről van szó, akkor nyomozást indít testi sértés, maradandó károsodás, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés stb. miatt.

Ha valaki mindenképpen ragaszkodik ahhoz, hogy pereljen, akkor akár önállóan, akár ügyvéden keresztül is benyújthat keresetet a bírósághoz. Azt azonban jó tudni, hogy a felperesnek a követelt kártérítés 6 százalékát is be kell fizetnie, ami milliós kártérítési összegnél már tetemes tétel. Indokolt esetben, például különösen alacsony igazolt jövedelem esetén illetékmentességet kérhet a felperes a bíróságtól, így mentesülhet az összes költség befizetése alól. A pénzéhez – nyertes per esetén, természetesen – csak a bírósági eljárás végén jut a páciens, ami akár évekbe is telhet.

Műhiba miatt személyesen általában nem az orvost lehet a köz-, illetve a magánellátásban perelni, az alperes a szolgáltató, vagyis a kórház, a magánklinika vagy a magánorvos vállalkozása: bt.-je, kft.-je stb. A „kit kell perelni” pontos meghatározása azonban korántsem egyértelmű, ráadásul nem ritka, hogy egy évekig tartó bírósági eljárás végére már nem is létezik az adott szolgáltató, így nincs kin behajtani a megítélt kártérítést – ezt már Varga-Orvos Zoltán egészségügyi szakjogász mondja. A műhiba-specialista szerint ezért viszonylag kevés ügyvéd vállal képviseletet magánszolgáltató elleni perben.

A műhibaper tehát csak a végső megoldás a magánorvosokkal szemben, már csak azért is, mert akik a hosszú távon meg akarnak élni az egészségügyi piacon, azoknak nagyon fontos a jó hírnév, ezért alapvető érdekük a viták mielőbbi gyors rendezése. Varga-Orvos Zoltán szerint magánellátásban a peren kívüli egyezség a leginkább célravezető. Ebbe – jellemzően titoktartási nyilatkozat mellett – akár nagyobb magánklinikák is belemennek. Így ugyan általában alacsonyabb összeget kap a károsult, mintha bíróságra menne, de azt nem egy hosszú per végén és esetlegesen, hanem a megállapodást követően azonnal és biztosan. A peren kívüli egyezség során mind a két félnek lépnie kell egymás felé, ez egy alkufolyamat – mutat rá a szakjogász.