2021 a kínai befektetések éve lehet - De a pártvezetés bekeményített

Az előrejelzések szerint 2021. a feltörekvő piacok éve lehet.

Az ázsiai országok, különösen Kína a fejlett nyugatnál jobban jöttek ki a koronavírus válságból. A történelmi mélyponton lévő kamatszint a nyugati piacokon nem túl vonzó hozamkilátásokkal kecsegtet, így felértékelődnek a jobb megtérülést kínáló feltörekvő piaci instrumentumok.

A 2021-re vonatkozó jóslatok fényes jövőt ígérnek az ázsiai piacoknak, ennek tükrében azonban hajlamosak vagyunk arról elfeledkezni, hogy 2020 is rekordév volt ebben a térségben.

A kínai benchmark CSI 300 index 2020-ban dollárban számolva 27 százalékos hozamot realizált, ami 13 százalékponttal jobb, mint az amerikai piacokon irányadó S&P 500-as részvényindex hozama. A shenzeni (Sencsen) tőzsde technológiai indexe, a ChiNext pedig - szintén dollárban számolva - csaknem 60 százalékos hozamot produkált.

A kínai tech-szektorba 150 milliárd dollár értékű tőke áramlott 2020-ban. Az év elején, a pandémia kitörése körüli időszakban még menekült a tőke Kínából.

Az ezt követő időszakban, amikor világossá vált, hogy a kontinensnyi méretű ország sikeresen birkózik meg a járvánnyal és a nyomában kitörő gazdaság válsággal, újra felerősödött a tőkebeáramlás. Ebből a kötvénypiacok is jócskán profitáltak, amihez hozzájárult, hogy a kínai vezetés tovább lazított a szabályozáson, szélesebbre tárta a kapukat a külföldi tőke előtt.

A kínai befektetéseket vonzóvá tette az is, hogy a gazdasági növekedés visszatért a pandémia előtti szintre. A jegybank így megtehette, hogy változatlanul hagyja irányadó kamatait, míg más nagy központi bankok minden korábbinál erősebb monetáris lazításra kényszerülnek.

A jegybanki kötvényvásárlások által támasztott erős kereslet lenyomja a kötvényhozamokat, szinte általánossá vált a fejlett országok államkötvényei esetében a negatív reálhozam.

A hozamvadászat közepette így különösen vonzóak lettek az a bár kockázatosabb, de mégis jobb megtérülést kínáló kínai papírok. A keresletet növelte az is, hogy a jobb hozzáférhetőség révén a kínai kötvények bekerültek a globális kötvénypiaci benchmark indexekbe. Így azok az alapok is bevásároltak, amelyek valamilyen benchmarkot követve állítják össze portfóliójukat.

További lökést adhat ennek a folyamatnak, hogy 2021 elejétől a kínai kötvények bekerülnek a világ egyik legfontosabb kötvényindexébe, az FTSE Russell World Government Bond indexbe. Egy másik fontos index, a Bloomberg Barclays, valamint a JP Morgan által összeállított feltörekvő piaci állampapír index már 2019-ben meghozta ezt a döntést.

A kínai kötvénypiac kapuja Hongkong, amelyen keresztül 2020 első 11 hónapjában több mint 900 milliárd renminbi (kb. 140 milliárd dollár) értékű tőke áramlott Kínába, túlnyomó részben belföldön forgalmazott állampapírokba.

A kínai államkötvénypiacból a külföldi tulajdon részesedése még viszonylag alacsony, 9 százalék, ez azonban mégis jelentős bővülésnek tudható be a pár évvel ezelőtti 2 százalékhoz viszonyítva.

Óvatosságra intő jel ugyanakkor, hogy az elmúlt időszakban több állami vállalat is csődöt jelentett - nem fizette ki lejáró kötvényeit.

A piacon ezek mögött erős állami garanciát sejtettek, ennek elmaradása azonban arra utal, hogy Peking ezen a téren szigorúbb politikára készül.

2020. októberéig mindössze öt állami vállalat vált fizetésképtelenné, ami a Fitch Ratings értékelése szerint megfelel az elmúlt évek átlagának.

Ugyanakkor két hét leforgása alatt fizetésképtelenséget jelentett be az energiaipari Yongcheng Coal and Electicity Holding group, továbbá a Tsinghua Unigroup is, egy nagy állami technológiai cég, valamint további 20 kisebb állami vállalat is.

Összesen 2,4 milliárd dollár értékű adósságot nem fizettek vissza - “a jelenlegi piaci felfordulásra” hivatkozva. Liu He, a kínai gazdaságirányítás egyik kulcsfigurája közölte, hogy zéró toleranciát léptetnek életbe a “felelőtlen kölcsönfelvelőkkel” szemben.

A kínai vállalati kötvénypiac körülbelül 4 ezer milliárd dollár értékű, ennek nagyjából a fele állami tulajdonú cég. A Goldman Sachs elemzése szerint a vállalati kötvénypiacon egyelőre nagyon alacsony, kevesebb, mint egy százalék a külföldi tőke aránya.

A kínai részvények iránti keresletnek Joe Biden elnökválasztási győzelme adott nagy lökést, novemberben a CSI 300 6 százalékkal ugrott meg.

A befektetők arra számítanak, hogy Biden elődjénél engedékenyebb lesz Pekinggel szemben, feloldja, vagy legalábbis csökkenti a büntetővámokat és kereskedelmi megállapodásra törekszik a kínai vállalatokkal.

Ennek nyomán várakozások szerint az idén 170 milliárd renminbi, (kb. 26 milliárd dollár) külföldi tőke áramolhat Hongkongon keresztül a kínai tőzsdékre.

A piacokon annak ellenére alakult ki ez a várakozás, hogy a kampány során Biden közölte, hogy nem szándékozik azonnal felfüggeszteni a Trump által bevezetett büntetővámokat. (Ez jelentheti azt is, hogy később majd felfüggeszti, de persze azt is, hogy nem.) 

Trump igyekezett megtörni a kínai kereskedelmi dominanciát, ez azonban nem látszott meg a tőkeáramláson. Trump négy éves elnöki ciklusa alatt összesen 620 milliárd dollár tőke érkezett Kínába.

Trump intézkedései azt sem tudták megakadályozni, hogy a kínai vállalatok USA-ban végrehajtott nyilvános részvénykibocsátásainak üteme felgyorsuljon.

Trump hivatali ideje alatt 102 kínai cég hajtott végre nyilvános részvénykibocsátást a New York Stock Exchange-en vagy a technológiai papírok gyűjtőhelyén, a Nasdaqon, összesen 25,5 milliárd dollár értékben. A Kínával sokkal engedékenyebb Obama nyolc éves elnöksége alatt 105 cég jelent meg az amerikai tőkepiacokon.

Igaz, a kibocsátások értéke 41 milliárd dollár volt, ezt azonban egyetlen giga-tranzakció, az Alibaba 2014-es 25 milliárd dolláros IPO-ja húzta fel.

Trump elnök a kereskedelmi háborúban azzal fenyegetett, hogy kivezetteti az amerikai tőzsdékről a kínai részvényeket, ha a kibocsátók nem engedik meg az amerikai felügyeleti hatóságoknak, hogy teljes mértékben betekintést nyerjenek a cégek könyvvizsgálati jelentéseibe. Ezt jelenleg is tiltja a pekingi vezetés.

2020 októbere és 2019 októbere alatt az amerikai piacokon nyilvános társaságként jelen lévő kínai cégek száma 25 százalékkal 220-ra emelkedett.

A vállalatok kapitalizációja azonban ez idő alatt megduplázódott, 2,2 ezer milliárd dollár volt.

Az amerikai tőzsdéken való megjelenés nem csak presztízs szempontból fontos a kínaiaknak. Sokkal jobb a likviditási helyzet, főleg a technológiai szektor cégei számára és nagyobb a forgalom is.

A kínai tech szektor cégei azonban megváltozott politikai hozzáálláshoz kénytelenek alkalmazkodni.

Amikor öt évvel ezelőtt a kínai hatóságok azzal vádolták meg az Alibabát, hogy feketén, úgymond “pult alól” ad el árukat internetes áruházában, az e-kereskedelmi óriás még nem habozott visszavágni. Nyíltan megvádolta a jelentés készítőjét, majd egy hetes, a nyilvánosság előtt folytatott harcban elérte, hogy visszavonják a vádakat. Az időzítés akkor kulcsfontosságú volt, 2014-ben jártunk, az Alibaba akkor hajtotta végre - az akkoriban - minden idők legnagyobb részvénykibocsátását a New York-i tőzsdén. Szimbólum értékű volt ez Peking számára, jelezték a világnak, hogy a kínai a technológiai szektor immár megkerülhetetlen szereplője a globális kereskedelemnek. Ez sokkal fontosabb dolog volt, mintsem a miatt elítélni a big-tech egyik legfontosabb vállalatát, mert elsumákolt néhány tételt a könyvelésben.

Mostanra azonban változott a helyzet.

A kínai tech-óriások egyre jobban terjeszkednek a pénzügyi szektorban, ami viszont már állami érdekeket sért.

Jack Ma, az Alibaba alapítója, első embere, a közelmúltban súlyos árat fizetett azért, mert nyilvánosan kritizálni merte a vezetést. Az Alibaba vezér a hagyományos bankokat egy nyilatkozatában a zálogházakhoz hasonlította, a pénzügyi szabályozás jelenlegi keretrendszerét pedig “öregemberek klubjának” nevezte.

Az öregemberek klubja erre felfüggesztette az Ant Group, az Alibaba pénzügyi ágának 34 milliárd dollár értékűre tervezett nyilvános részvénykibocsátását.

A Nikkei Asia című lap információi szerint a lépést a lehető legmagasabb helyről rendelték el, Hszi Csin-ping kínai elnök döntött így.  

Egy hónappal később a hivatalosan ugyan már a vállalat éléről visszavonult, de a cég ügyeiben azért még a jelek szerint erősen beleszóló Jack Ma utódja, Daniel Zhang kínos magyarázkodásra kényszerült.

Zhang egy állami befektetői konferencián lojalitást ígért a hatóságoknak és közölte, hogy az internetes szektor bankolási tevékenységének új állami szabályozása “időszerű és szükséges”.

Azóta pedig arról szólnak a hírek, hogy Jack Ma egyszerűen eltünt. És hollétéről valóban senki nem tud és nem mond semmit a környezetéből sem. 

Peking eddig se volt szívbajos, ha az internet szabályozásáról volt szó, a “nagy kínai tűzfal” hosszú évek óta blokkol számos külföldi weboldalt.

Az Ant részvénykibocsátásának elkaszálása azonban az eddigieknél is határozottabb fellépést sejtet.

A kínai versenyhatóság az utóbbi időben sorra büntette a nagy tech cégeket, igaz ezek méretükhöz képest nem olyan vészes, pár tízezer dolláros tételek voltak.

Többnyire azért bírságoltak, mert a tech-óriások kisebb riválisaik felvásárlásánál nem várták meg a felügyelet jóváhagyását, számos esetben nem is jelentették be azokat.

Elvben ezt meg kellett volna tenniük, de a felügyelet se nagyon foglalkozott vele. Most azonban változik a hozzáállás, módosul a monopólium ellenes törvény és az ilyen esetekben 2021-től kezdve az adott cég árbevételének akár 10 százaléka is lehet a bírság.

Ez már több milliárd dolláros tétel is lehet.

A tech cégek befolyása kezd akkora lenni Kínában, hogy a pártvezetés már félti a hatalmát.

Peking eddig támogatta a monopolisztikus törekvéseket.

Belföldön könnyebb volt ellenőrizni a nagyvállalatokat, külföldön pedig versenyképesebbek voltak.

A big-tech, amelyen többnyire a nagy hármast, a Baidut, az Alibabát, a Tencentet (BAT) szokás érteni több mint egymilliárd felhasználóval rendelkezik és az elmúlt években agresszíven terjeszkedik a pénzügyi és a startup szektorban.

Közben az újonnan érkezőkből is lassan óriások lesznek, terjeszkednek ők is.

Lassan ideje megtanulni a Pinduoduo (e-kereskedelem), a Meituan (élelmiszer- és étel házhozszállítás), a JD.com (e-kereskedelem), a Didi Chuxing (autómegosztás) és a ByteDance (rövid videók) nevét.

A Didi például már vállalatoknak kínál felhő-alapú megoldásokat, a Meituan pedig 2018-ban felvásárolt egy kerékpár megosztó szolgáltatást, a Mobike-ot.

A pekingi vezetés így a nyugatihoz hasonló dilemmával küzd: például egy e-kereskedelmi cégnél olyan mennyiségű adat gyűlik össze, hogy kényelmesen tudja befolyásolni a logisztikai ipart, a hálózatokat. A keresletről és a vásárlói preferenciákról rendelkezésére álló adatok alapján a neki megfelelő szállítási és raktározási hálózatokat épít ki. Aki nincs benne ezekben az óriási információmegosztó hálózatokban, az lemarad a versenyben.

A Kommunista Párt legnagyobb félelme hasonló: kimarad az információ áramlásból, ami pedig kulcsfontosságú hatalma megtartásához.

A kínai big-tech akkora lett, hogy fenyegeti az információ központi ellenőrzését, például a cenzúrát.

A nagy tech cégek befolyása a pandémiával csak nőtt. Egy felmérés szerint egy átlagos kínai internetfelhasználó 2020 márciusában már 30,8 órát töltött netezéssel. Két évvel korábban ez még csak 27,6 óra volt.

A cenzúra korábban egyszerű volt, a hagyományos média szerkesztőségi tartalmait viszonylag könnyű volt ellenőrizni.

Napjainkban azonban a közösség médiában megosztott híreket mesterséges intelligencián alapuló szoftverek dobják szét a felhasználók között. Ezek ellenőrzése sokkal nehezebb és más módszereket igényel.

A kínai médiafelügyelet például novemberben jelentősen szigorította az online streaming szolgáltatók működésének szabályozását.

Arra kényszerítette a szolgáltatókat, hogy több cenzort alkalmazzanak és korlátozzák a nem valós, mesterséges intelligencia által előállított és működtetett felhasználók számát. (Ezek a működés szempontjából azért fontosak, mert gyakorlatilag folyamatosan képesek megosztható tartalmat generálni.)

Egy másik terület, amelyen a párt féltékenyen nézi az big-tech előretörését a lakosságnak nyújtott közvetlen pénzügyi szolgáltatások.

A korábbi gyakorlat szerint a netes cégeknek megvolt a lehetőségük arra, hogy banki szolgáltatásokat kínáljanak ügyfeleiknek a nélkül, hogy érvényesek legyenek rájuk a pénzintézetektől megkövetelt tőkemegfelelési és hitelnyújtási szabályok.

A tech, fintech cégek ezt ki is használták, busás profitot kaszáltak le a banküzemre jellemző kockázatok vállalása nélkül.

Az Alipay, az Alibaba fizetési rendszere például több mint 700 millió aktív felhasználóval rendelkezett 2020 júniusában.

A Tencent WeChat Pay alkalmazását 2019. végén 800 millió ember használta. A szabályozó hatóságok attól tartanak, hogy a kockázat végül más szektorokban csapódik le, a bankok isszák meg a levét a felelőtlen hitelezésnek.

Ez persze nem csak a pénzügyi szektorra igaz.

A pártvezetésnek az egyre jobban digitalizálódó kínai gazdaságban alapvető prioritása a stabilitás, a társadalmi stabilitás fenntartása. Az internetes cégek óriási felhasználói bázisa ebből a szempontból komoly veszélyforrás.

Az Ofo nevű kerékpár megosztó alkalmazás 15 millió (!) felhasználója például nem kapta vissza a szolgáltatás használata feltételeként szabott betétjét, amikor a cég 2018-ban csődbe ment.

A Danke Apartment nevű online lakásbérlő szolgáltatás esetében pedig a kiadók csaptak össze a céggel, amikor annak fizetési nehézségei miatt nem volt képes a lakástulajdonosok felé teljesíteni kötelezettségeit.

Az online banki szolgáltatásokat nyújtó Ezubo 2016-ban ment csődbe, befektetői 50 milliárd renminbit buktak. A platform két alapítója azóta életfogytig tartó szabadságvesztését tölti.