A 20 éves államkötvény előnyei

Elemzések2020. jan 20.Fellegi Tamás

Az Államadósság Kezelő Központ új, 20 éves államkötvényt bocsátott ki, és mostantól rendszeresen fog felkínálni a papírból eladásra. Miért kedvező az ilyen hosszú lejáratú állampapír?

Piaci bevezetés

Az intézményi befektetők számára most kibocsátott 2041/A elnevezésű kötvényt az első alkalommal 15 milliárd forint értékben hirdették meg aukciós eladásra, de a jelentős kereslet miatt végül 17 milliárd forint értékben talált a papír gazdára. A 3 százalékos fix kamatozású papír átlaghozama 3,01 százalék lett az aukción, így összességében névértékhez közeli áron vásárolták meg azt a befektetők.

A papír aukciói folytatódni fognak, igaz, hogy csak kéthavonta, legalábbis az idei tervek szerint. Ebből adódóan nem lesz nagy a 20 éves kötvény aránya az összes eladásra felkínált papíron belül, ez azonban nem is meglepő: az új, a korábbiaknál hosszabb lejáratú papírhoz fokozatosan kell hozzászoknia a piacnak, és természetesen a kibocsátó célja lehet az is, hogy viszonylag alacsony hozam mellett értékesíthesse azt, hisz ezáltal alacsonyabb marad az államadósság finanszírozásának költsége. Ha a piac kedvezően fogadja a papírt és jelentős kereslet mutatkozik rá, később értelemszerűen növelhető az értékesített mennyiség.

Hosszú index

A 20 éves kötvény referencia állampapír is lesz egyúttal: ezt a szerepét a második aukciót követően tölti be. Egyúttal az ÁKK egy új, hosszú lejáratú államkötvényekre vonatkozó indexet is bevezetett HMAX néven. Egy ilyen index komolyan felkelti az intézményi befektetők figyelmét, hisz az indexkövető befektetők (alapok, nyugdíjpénztárak) ez alapján több hosszú lejáratú kötvényt fognak vásárolni.

A hosszabb lejáratú kötvény kibocsátása, és általában az államadósság átlagos futamidejének növelése most több okból lehet az állam érdeke.

Az egyik az egyelőre még alacsony piaci hozamszintből adódik: az alacsony finanszírozási költség előnyeit így a kibocsátó állam hosszabb ideig tudja igénybe venni, pontosabban csökken a későbbi lehetséges kamatmozgásokból, ebben az esetben kamatemelkedésből adódó kockázat. A befektetőknek pedig értelemszerűen az ellen nyújt a papír védelmet, ha esetleg az igen alacsony kamatú időszak hosszabb időn át is fennmaradna.

Nemzetközi példák

Az alacsony kamatkörnyezet miatti hosszabb távú kötvénykibocsátással más ország is megpróbálkozott a közelmúltban, esetenként sokkal hosszabb, 30, 50, sőt 100 éves kötvénnyel is. Utóbbiak közül Ausztria tekinthető komoly kibocsátónak, először 3,5 milliárd euróért adott el 2,1 százalékos hozam mellett, ezt követte tavaly egy 1 milliárdos tétel, mindössze 1,17 százalékos hozam mellett. Azóta még alacsonyabb hozam mellett is forogtak a papírok, mivel a 10 éves osztrák állampapírok hozama egyenesen a negatív tartományba süllyedt.

A visegrádi országok közül Lengyelország bocsátott már ki 30 éves kötvényt is, Csehország pedig még 50 éves kötvényt is kibocsátott. Szerepük nem döntő államadósságuk finanszírozásában: jelentőségük elsősorban az, hogy a bizalmat növelik az adott ország iránt, hisz az a tény, hogy a befektetők megveszik az ilyen hosszú kötvényeket, azt jelzi, hogy hosszú távon is kedvező gazdasági, költségvetési helyzetre számítanak az adott ország esetében.

A magyar 20 éves kötvény ebből a szempontból is logikus: jelzi a befektetői bizalom megnövekedett szintjét.

Nominálisan nem csökken

Van még egy igen lényeges ok az állampapírok átlagos lejáratának növelésére mind az intézményi, mind a lakossági szegmensben. Az államadósság ugyan évek óta csökken GDP-arányosan, ami annak köszönhető, hogy a gazdasági növekedés sokkal nagyobb, mint az államadósság ütemének emelkedése. Az adósság azonban nominálisan emelkedik, mégpedig a mindenkori államháztartási hiány mértékével, és azt értelemszerűen finanszírozni kell: a lejáró kötvényeket és hiteleket meg kell újítani, és az adósság növekményét is finanszírozni kell.

A teljes államadósság mos a 30 ezermilliárd forintot közelíti.

Hazai befektetők túlsúlya

Az államadósság finanszírozásában 10 évvel ezelőtt még 50 százalék fölött volt a külföldi alapok számára devizában kibocsátott kötvények szerepe, illetve az ország közvetlen devizahitelt is felvett (többek között az IMF-től). A kötvények között sok volt a dollár alapú, márpedig a dollár árfolyama sokkal mozgékonyabb a forinthoz képest, mint az euróhoz. Azóta a cél a devizaadósság részarányának csökkentése lett az államadósságon belül, egyúttal a belföldi megtakarítók szerepének növelése.

Azóta a devizaadósság aránya 20 százalék alá csökkent, a belföldi megtakarítók szerepe egyre nagyobb, ami azt is jelenti, hogy egyre több megtakarítást kell bevonni mind a lakossági, mind az intézményi szereplőktől.

Egészségesebb lejárati szerkezet

Ha nagyobb az összeg, célszerűbb, ha a lejárat is hosszabb, hogy ne legyen túl nagy a viszonylag rövid időn belüli megújítási kényszer. A lakossági szegmensben ezért bocsátották ki a MÁP Pluszt, amely 5 éves távra magasabb hozamot biztosít, mint a korábbi, fél-, egy-, illetve kétéves papírok, viszont így a lakossági állampapírmegtakarítás nagy része vélhetően átkerül erre a lejáratra.

Az intézményi szereplőknél a 20 éves papír kibocsátása egy lépés ebbe az irányba: megszokják a hosszabb papírokat, nő a bizalom irántuk, így a továbbiakban akár az 5 és 10 éves papír iránti keresletük is növekedhet. Így pár éven belül az immár jórészt belföldi megtakarítók által finanszírozott államadósságnak egészségesebb lejárati szerkezete lesz.