A befolyásos oroszok sorra vetik ki magukat a magasból - A hasonló ügyeknek komoly múltja van

Az utóbbi időben a befolyásos oroszok egyik legnagyobb ellenségei az ablakok lettek. Azután, hogy a legnagyobb magánkézben lévő orosz olajcég a Lukoil kritikusan nyilatkozott az ukrán háborúról, a cég vezére Ravil Maganov kizuhant egy kórház hatodik emeletéről.

Ő már a sokadik a sorban. Múlt decemberben egy nacionalista orosz lap alapítója Yegor Prosvirnin esett ki egy ablakból. A „baleset” előtt többször az Orosz Föderáció széteséséről értekezett.

Így járt egy orosz diplomata is, aki Berlinben zuhant ki a nagykövetségből még múlt októberben.

Hogy pontosan mi történt azt egyik esetben sem sikerült tisztázni, de erős a gyanú, hogy a felsorolt személyeket valójában megölték.

A kontinensen mindennek régi hagyománya van. A befolyásos figurákat évszázadok óta hajigálják ki az ablakokból. Akkora divat volt egy időben, hogy a gyilkosságnak ez a sajátos formája külön nevet kapott: ez lett a latin eredetű „defenesztráció”.

Az összes eset közül az első, amelyik igazán mély nyomot hagyott az európai történelemben egy prágai lincselés volt. Az indulatokat ebben az esetben vallási ellentétek szították.

Az eretneknek minősített huszitáknál 1419-ben szakadt el a cérna: Prága polgárai megtámadták a Városházát és kidobálták az ablakon a városbírót, a polgármestert és még vagy egy tucat elöljárót.

A történészeknek komoly dilemmát jelent, hogy a középkorban miért történt annyi hasonló gyilkosság. Már pedig ilyen hajigálásokra Angliában, Franciaországban és Portugáliában is sor került. Pedig nem tűnik túl praktikusnak. A mai világban már egy kisebb városban is könnyű magas épületeket találni, de régen a túlnyomó többség alig pár szintes házakban húzta meg magát.

A nemesek is ritkán laktak égig nyúló tornyokban. Amikor a csehek a Városházánál elkezdték hajigálni a városvezetőket, alul szuronyokkal felvértezett polgárok kellett gondoskodjanak róla, hogy tényleg mind feldobják a talpukat.

A defenesztráció hatékonysága körül kérdőjeleket ébreszt egy másik prágai eset is.

Amikor 1618-ban a kastélyból a várgrófot, a főbírót és a titkárukat kidobták az ablakon, egyikük sem hagyta ott a fogát, mert a fal tövében felgyűlt szemét felfogta az esésüket. De aki felkeresi a hírhedt ablakot az maga is láthatja, hogy a mélység eleve nem volt annyira mély.

Viszont a középkor embere szerette a jelképeket. A defenesztrációval pedig átvitt és szó szoros értelmében is lerángatták a vezetőiket a magas pozícióikból.

A történészek egy része szerint ráadásul vallási okok is lehetnek a háttérben.

Az Ószövetségben Izebel hercegnő, aki megölette az Úr profétáit, úgy halt meg, hogy kidobták egy ablakból. A Szentírás pedig bizonyára megihlette az embereket.

Újra divatba jött

Nem túlzás azt állítani, hogy a defenesztráció újabb aranykorát élte a XX. században. Ezúttal persze már nem voltak vallási okok a háttérben. Előtérbe került a praktikum: ha már valakit kihajítottak egy magas ablakból, nehéz volt megállapítani, hogy mi is volt a halál pontos oka. Az elmúlt száz év történelme tele van olyan befolyásos emberekkel, akikkel egy zuhanás végzett, de máig nem tudni, hogy öngyilkosság történt, baleset vagy valaki kidobta az áldozatot.

Csak sejthető, hogy a CIA és a kommunista csoportok is előszeretettel éltek a defenesztráció eszközével.

Emiatt is ritka Jan Masaryk esete. A részletekre itt ugyanis utólag fény derült. Az egykori külügyminisztert azután, hogy az oroszok átvették a hatalmat Csehszlovákiában, holtan találták a saját fürdőszoba ablaka alatt. A hivatalos verzió sokáig úgy szólt, hogy öngyilkosság történt és levetette magát.

Csakhogy 56 évvel később az ügyet felgöngyölítette a rendőrség és kiderült, hogy valójában a kormány gyilkoltatta meg Masaryk-ot.

A közelmúltban az egyik legbizarabb esetre egyébként Olaszországban került sor. A világ legrégebbi bankjának, az olasz Monte dei Paschi di Siena-nak a kommunikációs igazgatója David Rossi 2013-ban halt bele egy zuhanásba. Ebben az időszakban a bankárok sorra hullottak: egyes becslések szerint másfél év leforgása alatt negyvennél is több bankár végzett magával.

David Rossinál viszont több gyanús körülmény is akadt.

Akik úgy ölik meg magukat, hogy levetik magukat a magasból ritkán esnek a hátukra. Rossi viszont pont így csattant rá a járdára.

Ráadásul egy utcai kamera felvette, ahogy egy férfi odamegy a haldokló igazgatóhoz. Nem segített neki. Miután alaposan szemügyre vette nyugodtan elsétált. Mintha meg akart volna róla győződni, hogy meg fog halni.

Bár a hatóságok szerint öngyilkosság történt, Rossi özvegye szerint a férje azért halt meg, mert „túl sokat tudott”.

Nemrég egy könyv is megjelent, amely sorra vette azokat a hiányosságokat, amelyeket a Rossi-ügy kapcsán elkövettek a hatóságok.