A háború miatt két tűz között a jegybankok: az infláció és a lassuló növekedés egyszerre fenyeget
PénzügyA közel-keleti konfliktus nyomán kialakult energiaválság új korszakot nyitott a nemzeti bankok életében is. A háború az infláció és a lassuló növekedés kettős sokkját hozta el, komoly válaszút elé kényszerítve a jegybankokat.
A közel-keleti konfliktus legközvetlenebb gazdasági hatása a globális energiapiacokon tapasztalható áremelkedés, ami kétirányú nyomást gyakorol a gazdaságokra:
- egyrészt a megugró energiaárak nemcsak az inflációt emelik meg gyorsan, hanem a termelési láncokon és a másodlagos hatásokon keresztül - például a műtrágya- és élelmiszerárak növekedésével - a maginflációba is beszivároghatnak.
- másrészt a drágább energia rontja a háztartások reáljövedelmét, lassítja a lakossági fogyasztást, csökkenti a vállalati beruházási kedvet, és gyengíti az általános üzleti bizalmat, vagyis a jegybankoknak stagflációs kihívást jelent, ahol az infláció emelkedik, miközben a gazdaság lassul.
Válaszút előtt a jegybankok
A nemzeti bankoknak így a kamatemelés vagy kivárás között kell dönteniük.
– írják a centralbanking.com szakértői. Ha a jegybankok nem lépnek, fennáll a veszélye, hogy a magasabb árak beépülnek a bér- és árazási várakozásokba. Ugyanakkor egy túl gyors kamatemelés mélyíthet egy gazdasági visszaesést anélkül, hogy megoldaná a kínálati hiányt. A jegybankok többsége adatfüggő és óvatos megközelítést alkalmaz: az európai jegybankok (pl. EKB, Bank of England) szigorúbb álláspontra kényszerülhetnek, ha az energiaárak tartósan magasak maradnak.
A Fed és más nagy jegybankok esetében a korábban várt kamatvágások eltolódhatnak vagy átmenetileg szünetelhetnek. A közel-keleti háborús helyzet és a jegybanki elemzések szerint az aranynál és az amerikai államkötvényeknél a megszokottól eltérő, sajátos folyamat zajlódik.
Mivel az olajárak megugrása miatt a jegybankok - köztük az amerikai Fed - hosszabb ideig magasabb kamatszint fenntartására vagy akár további kamatemelésre kényszerülhetnek, az amerikai kötvényhozamok megugrottak, ami a meglévő államkötvények árának esését jelentette. Az amerikai 10 éves reálhozamok magasabb szinten (2 százalék körül) állandósultak, és a növekvő államháztartási hiány, valamint az inflációs kockázati prémium miatt.
Arany: menedék kontra infláció
Az arany esetében a menedék-hatás és a magas inflációtól való félelmek egyszerre hatnak. Bár a geopolitikai válság kezdetben menedékkeresést indított el, a megugró inflációs várakozások, a magas reálhozamok és az erősödő amerikai dollár nyomás alá helyezték az arany árfolyamát. A kamatot nem fizető arany iránti rövid távú keresletet tompította, hogy a piacok magasabb jegybanki kamatokat áraztak be.
A tartós lefelé mutató kockázatokat ugyanakkor korlátozta, hogy a jegybankok hivatalos tartalékfelhalmozása és aranyvásárlásai továbbra is folyamatosak maradtak, ami eős támaszt nyújtott az árfolyamnak.
