A jól keresők vették fel a babaváró hitelek 40 százalékát

A babaváró hitel fogadtatásáról, a felvett kölcsön felhasználásáról, annak gazdasági hatásairól rendezett online konferenciát a Magyar Közgazdasági Társaság. A Közgazdasági Szemlében megjelent, a babaváró hitelről szóló jegybanki elemzést ismertették a szerzők, illetve fejtették ki véleményüket a felkért szakértők.

A babaváró kölcsön hitelpiaci és reálgazdasági hatásai című tanulmány szerzői, Fellner Zita, Marosi Anna és Szabó Beáta előadásából kiderült, hogy a babaváró hitel 2019. júliusi megjelenésével berobbantotta a hitelpiacot.

Az első hónapok kiugróan magas hiteligényét követően is viszonylag magas részt harapnak ki a piacból, ami havi 40-50 milliárd forintot jelent. Ennek eredményeként elmondható, hogy az új hitelek harmada valamilyen államilag támogatott konstrukcióban kerül a lakossághoz.

Tavaly novemberben, azaz alig másfél év alatt  a babaváró hitel állománya elérte az ezer milliárd forintot, vagyis a teljes hitelállomány 13 százalékát. A sikert többek között annak tudják be a kutatók, hogy fedezetlen a hitel, azaz nem terhelik meg az ingatlant, mint a hagyományos lakáshitelek esetében, illetve hogy kamatmentes konstrukció. 

A kutatás rámutatott, hogy a babaváró kölcsönt jellemzően a magasabb jövedelműek igényelték: a hitelek 41 százalékát olyan családok vették fel, amelyek jövedelmük szerint a legfelső húsz százalékba tartoznak.

Ezeknek a családoknak nem jelent gondot a törlesztőrészletek fizetése, ahogy megtakarítási képességük is jelentősen magasabb, mint az országos átlag.

A kölcsönt jellemzően lakáscélra, vásárlásra vagy lakberendezésre költötték, illetve meglévő hitel kiváltására. De 13 százalékuk a pénz egy részét befektette, ötödük pedig autót vásárolt belőle. 

A babavárónak a hitelpiacra gyakorolt hatásaként el lehet mondani, hogy a kölcsönt felvevők 15 százaléka korábban nem akar hitelt felvenni, a kedvező feltételek ösztönözték őket az eladósodásra.

Hasonló arányban voltak olyanok, akik saját forrásból is meg tudták volna valósítani a célt. Bő egy harmaduk esetében ugyan megvolt a szándék, de a babaváró nélkül nem tudtak volna belevágni a beruházásba. Hozzávetőlegesen ugyanennyien voltak azok, akik a babaváró nélkül másfaja hitelből oldották volna meg hiteligényüket.

Összességében a hitelt felvevők 63 százaléka többletkeresletet generált a hitelpiacon, 37 százalékuk pedig más hitel helyett választotta a babavárót.

Az elemzés azt is kiderítette, hogy az összes felvett hitel hatvan százalékát lakáscélra költötték el, 27 százalékát fogyasztási célra fordították, 12 százalékát pedig egyéb célra használták fel, például befektették az összeget. 

Florova Anna, az OTP ügyvezető igazgatója előadásában arról beszélt a babaváró kapcsán, hogy a bankok nem mindegyike vizsgálja, milyen célra fordítja az adós a babavárót, de ahol megkérdezik, ott az eredmény azt mutatja,

a kölcsönt felvevők hatvan százaléka lakásvásárlásra vagy -építésre fordítja az összeget.

Második helyen a hitelkiváltás illetve fogyasztási cél szerepel. A banki adatok azt mutatják, hogy a hitelt felvevők felénél rövid időn belül megszületett az ígért gyermek, így gyorsan kérték a törlesztés felfüggesztését, amire a jogszabály lehetőséget nyújt.

Az igénylők 80 százaléka gyermektelen, vagy egy gyermeket nevel, és ezek a családok döntő részben valamilyen lakáscélra költik a felvett összeget.

Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy miután nem jelzálogkölcsönről van szó, illetve mert szabadfelhasználású a hitel, a bankok a hitelbírálatnál – mert ebben az esetben is vizsgálni kell, hogy megbízható adós-e az igénylő – a személyi kölcsönnél alkalmazott feltételeket veszik figyelembe. 

Balla Ákos, a Balla Ingatlaniroda vezetője szerint a babaváró hitel jó termék, és a legegyszerűbb a magyar családtámogatási rendszerben, szemben a családi otthonteremtési kedvezmény legkülönbözőbb fajtáival, amelyek teljes átlátása igen nagy tájékozottságot igényel.

A babaváróval kapcsolatosan Balla Ákos arra hívta fel a figyelmet, hogy azt – csakúgy, mint a személyi hiteleket – viszonylag gyorsan el lehet költeni, gépjárműre, fogyasztásra, tévére, esetleg babaruhára, és így akár meggondolatlan költekezést is eredményezhet.

Enyhe kritikaként fogalmazta meg, hogy talán érdemes lenne elgondolkodni a hitelcélok szűkítésén, például erőteljesebben a lakásvásárláshoz kötni felvételét.

Azt sem tartja kifejezetten hasznosnak, hogy a kedvező kamatfeltételek okán voltak, vannak, akik befektetési célból, akár tőzsdézésre használják a felvett összeget vagy annak egy részét, illetve gépkocsi vásárlásra használják az összeget, ami legfeljebb áttételesen nevezhető gyermekcélú beruházásnak. Azt viszont örvendetesnek tartja, hogy a kutatás rámutatott, nagyobb részt azért hitelkiváltásra, új kiváltásra költötték.

Összességében a konstrukció  azonban jelentős pozitív hatással volt az ingatlanpiacra.