A Lagardére birodalom romjainál gyülekeznek a francia milliárdosok

Elemzések2020. jún 24.Növekedés.hu

Bernard Arnault és Vincent Bolloré - mintha egy Balzac regényből léptek volna elő. És valóban: balzaci történet kerekedhet a Lagardére birodalom leépüléséből.

A francia lapokban nemrég újra felelevenített történet szerint jó húsz évvel ezelőtt Párizsban, a Polo Clubban Bernard Arnault, a világ legnagyobb luxusipari cége, az LVMH alapítója és jó barátja, a médiacézár Jean-Luc Lagardére éppen ebédelni készültek délelőtti teniszmeccsük után.

Bernard Arnaud

Az ebédhez csatlakozott Arnaud, Lagardére fia, majd morbid fordulatot vett a beszélgetés. Arra terelődött a szó, hogy mi lesz, ha a francia ipar két titánja közül valamelyik hirtelen meghal.

Ha bármi történik velem, ígérd meg, hogy vigyázol Arnaudra

szólt az idősebb Lagardére a szóbeszéd szerint. Bernard Arnault a szavát adta, majd 17 évvel az idősebb Lagardére halála után úgy tűnik, be is váltja ígéretét.

A Group Arnault ugyanis a közelmúltban bejelentette, hogy 25 százalékos részesedést kíván vásárolni Arnauld Lagardére holding cégében, amelyen keresztül a családi vállalatbirodalmat irányítja.

A baráti tőkeinjekció a fiatalabb Lagardére számára mentőövet jelentene: segítséget egy londoni hedge funddal folytatott öldöklő küzdelemben és némi haladékot francia hitelezőinél.

A Lagardére egykor a francia ipar ékköve volt. Olyan márkák tartoztak hozzá, mint

a légiiparban érdekelt Matra Hachette, amely később EADS néven több fúzió révén az Airbus alapító cége volt. A cég ma inkább a kiadó- és terjesztő érdekeltségeire, a Hachette-re és a Relayre fókuszál, de vannak rádió, sport és és szórakoztatóipari érdekeltségei is, valamint érdekelt a turista bizniszben is.

Az alapító fia jó irányban indult el, megpróbált amerikai mintára egy több lábon álló média- és szórakoztatóipari konglomerátumot létrehozni, a gond csak a piac méretével és a megvalósítással (no meg a koronavírus járvánnyal) volt.

A Lagardére így mára eladósodott, a Crédit Agricole banknak például 164 millió euróval tartozik.

A hírek szerint az atyai jóbarát 80 millió euróval száll be, ez némi lélegzethez jutatthatja a társaságot. Az első nagy figyelmeztetés - legalábbis a befektetőknek - az volt, hogy áprilisban fel kellett függeszteni az osztalék kifizetését, miután a járvány miatti korlátozások padlóra küldték a turizmushoz kapcsolódó üzletágat (repülőtéri vámmentes boltok, reptéri és pályaudvari újságosok, trafikok), holott korábban a csoport évi 7 milliárd eurós árbevételének 60 százalékát ez a tevékenység adta.

Arnauld Lagardere

Bernard Arnault érkezése egy másik fronton is nagy segítség a Lagardére-nek: az Amber Capitallal folytatott háborúban.

A befektetési alap korlátozni akarja a menedzsment - vagyis Arnaud - jogosítványait és át akarja alakítani a cég jogi struktúráját. A jelenlegi szervezeti forma ugyanis garantálja Lagardére kontrollját a cég felett, annak ellenére, hogy abban csak 7,3 százalékos részesedése van.

Az Amber Capital bírósághoz fordult, meg akarták ismerni Arnaud holding cégének pénzügyi kimutatásait, mondván a részvényeseknek joguk van tudni a kontrollt gyakorló cég adósságmutatóiról.

Hát, megtudták és nem örültek neki: a 2018-as adatok szerint több mint 200 millió euró ez az adósság, ami több, mint amennyit a 7,3 százalékos részesedés ér. Az Amber a május 5-én tartott közgyűlésen megpróbálta leváltani az igazgatóságot, sikertelenül. Időközben ugyanis Lagardére szert tett egy másik nagyon erős szövetségesre, Franciaország egyik legkeményebb részvényzsokéja, tőzsdei cápája, Vincent Bolloré személyében.

Vincent Belloré

Bolloré hosszú befektetői karrierje során szinte mindenbe belenyúlt, amiből pénzt lehetett csinálni. Fiatalon vette át a családi céget, amely kereskedelmi hajózással, afrikai kereskedelemmel foglalkozott, de volt egy papírgyára is, cigaretta és bibliofil papírt gyártottak.

Ma globálisan több mint 30 ezer embernek ad munkát.

Hírnevét - egyesek szerint hírhedtség ez inkább - azzal szerezte, hogy nagy, tőzsdén jegyzett francia cégekben vásárolt jelentős részesedést, majd adta ezt el busás haszonnal. Így volt ez a Bouygues építőipari konszern, az Ubisoft videojáték fejlesztő, valamint a Havas reklámügynökség esetében is. 2014-ben már a Vivendi elnökeként (és egyik nagytulajdonosaként) közölte, hogy beszáll a Telecom Italia-ba, valamint Silvio Berlusconi birodalmának ékkövébe, a Mediasetet ellenőrző Fininvestbe is.

Lagardére a Rotchild befektetési bankot bízta meg, hogy keressen cégébe egy baráti befektetőt, lehetőleg a francia milliárdosok közül.

Hónapokig tartó kiválasztási, keresgélési folyamat után aztán végül Nicholas Sarkozy, volt köztársasági elnök, akit februárban jelöltek a Lagardére igazgatóságába, hozta össze a két felet.

Sarkozy nagyon jóban van Lagardére-rel és ezt nyilvánosan is vállalja, egyszer azt nyilatkozta róla, hogy olyan, mintha a testvére lenne. A volt elnök ugyanakkor kifejezetten baráti viszonyt ápol Bolloréval is. A breton milliárdos meg is ígérte Sarkozynek, hogy ezúttal nem alkalmazza szokásos taktikáját és nem próbálja meg kiszorítani a főtulajdonost.

A Vivendin keresztül így 11 százalékos tulajdonrészt szerzett a Lagardéreben - még az előtt a közgyűlés előtt, amelyen a 18 százalékkal rendelkező Amber Capital le akarta váltani az igazgatóságot. Később 16 százalék fölé növelte tulajdonrészét.

Időközben egy másik francia milliárdos, Marc Ladreit de Lacharriére is összevásárolt magának egy 3,5 százalékos pakettet - a hírek szerint Lagardére támogatásával.

A kulcsfontosságú közgyűlés előtt a Rotschhild tanácsadóinak javaslatára összetrombitálták a nagyrészvényeseket - az ellenségesnek minősített Amber Capital kivételével. Így megjelent még egy nagy hal, a 13 százalékot tulajdonló katari állami befektetési holding, a Quatar Investment Authority is.

A Rotschild felvetése az volt, hogy Lagardére egyezzen bele a cég jogi szerkezetének átalakításába, cserébe viszont tulajdoni aránya 20 százalék fölé emelkedne.

Lagardére elvesztette volna a cég fölötti irányítást, viszont nagyobb likvid tőkéje lett volna, amiből rendezni tudta volna holdingcége adósságait. A részvényesek a részvénystruktúra némi hígulását lettek volna kénytelenek elszenvedni, cserébe viszont egy a hagyományoshoz sokkal jobban közelíti szervezeti formát kaptak volna, amelyben már megvalósítható egy esetleges felvásárlás vagy szétdarabolás, ami növelte volna a részvények értékét.

Ekkor csapott bele a lecsóba Bernard Arnault, aki közölte: befektet Lagardére holding cégébe (Lagardére Capital & Managenment), aki így ki tudja fizetni a Crédit Agricole hitel esedékes törlesztő részleteit.

Az Arnault és a Lagardére család közötti barátság régi és erős. Arnault például megvette Jean-Luc Lagardére házát 2005-ben a nem sokkal korábban elhunyt alapító özvegyétől és ma is ott lakik. 2004 és 2012 között tagja volt a Lagardére igazgatóságának, míg Arnaud Lagardére az LVMH ig-jében csücsült 2003 és 2009 között.

Ennek ellenére a francia és az üggyel foglalkozó brit sajtó nehezen hiszi el, hogy Arnault kezét (pénztárcáját) pusztán az emberbaráti szeretet vezérelné. Főleg úgy, hogy közben a képbe került Vincent Bolloré is. Két dudás nehezen fér meg egy csárdában, esetünkben pedig a francia nagytőke két talán legerősebb karaktere üldögél egy ma már kissé megkopott fényű, de azért még néhány csillogó gyémánttal rendelkező cégben. Így a Lagardére-hez tartozik a Journal du Dimanche nevű újság, a Europe 1 rádióállomás és a Paris Match magazin. Ezek így együtt ugyan nem hoznak évi 300 millió eurónál nagyobb árbevételt, viszont politikai súlyuk nagy. (Nem véletlenül vállalta el Sarkozy a Lagardére igazgatósági tagságát.)

Arnaultnak kapóra jönne a cég turizmus ágazata is (repülőtéri vámmentes boltok, reptéri és pályaudvai újságos standok), ezt össze tudná például boronálni az LVMH hasonló üzletágával (DFS). A turizmusra járó nehéz időkben egy ilyen fúziónak lenne értelme, feltéve, ha bírják tőkével, amíg a dolgok jóra nem fordulnak a szektorban. (Arnault valószínűleg fogja bírni.)

Bolloré mélyen hallgat szándékairól, de az ő portfóliójába kiválóan illeszkedne a Lagardére üzemi profitjának több mint felét adó kiadói üzletág, főleg a könyvkiadó Hachette. A Vivendinek is van egy kisebb könyvkiadója, az Editis.

Az Arnault és a Bolloré birodalom egyaránt ellenséges felvásárlások és kőkemény üzleti csatározások eredményeként jött létre. Nehéz elképzelni, hogy pont a Lagardére csoport lenne a kivétel a két nagyragadozó történetében.

Ráadásul nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az Amber Capital is benne van még a játszmában, s könnyen lehet, hogy a mérleg nyelve szerepre törekszik, azt gondolván, hogy a két nagy francia cápa majd egymást támadja meg.

Az Amber részvényenként 18-20 euró körül vásárolta meg részesedését, vagyis masszív bukóban van. A két nagyhal megjelenésével viszont tulajdoni hányaduk felértékelődik, főleg ha azok egymásnak esnek, s könnyen lehet, hogy erre megéri várni még pár évet.