A mélyére ástak: mi a gond a családi vállalkozásokkal?
Elemzések„Ha egy családi vállalat nem tisztázza a család és vállalkozás kapcsolatát és jövőjét, a cégnek növekvő kockázattal kell szembenéznie: a kulcsemberek elveszíthetik a motivációjukat, a külső partnerek pedig elfordulhatnak a vállalkozástól” – mondta el Kárpáti Soma, a Corvinus adjunktusa azon az eseményen, amely bemutatta a Budapesti Corvinus Egyetem, a Grémium az Utódlásért Egyesület és az Opten közös kutatását. Az elemzésük számszerűsítette, hogy mennyire professzionálisak itthon a családi vállalkozások.
Az első nagy KKV-alapítási hullám még a rendszerváltás idején indult és az egykori alapítók sokszor azóta se engedik ki a kezeik közül a cégük vezetését. A generációváltás problémájával az itthoni társaságok nem szívesen foglalkoznak. A családfő sokszor egyszerűen abban reménykedik, hogy a gyermeke a visszavonulása után automatikusan át fogja venni a vállalkozás irányítását.„Csakhogy azt látni, hogy az utódjelöltek gyakran nem akarnak ugyanarra az útra lépni, mint a szülők. Már csak azért sem, mert jó pár közülük arról számol be, hogy a cégvezetőként dolgozó felmenők állandóan idegesek, szinte mindig dolgoznak, a magánéletük pedig összefolyik a munkájukkal” – mondta el Drótos György egyetemi docens, a Corvinus Családi Vállalatok Központ vezetője.
Ahogy lapunk korábban is foglalkozott vele, vannak tipikus problémák, ha a staféta átadásáról van szó. Például gyakran összemosódnak a tulajdonosi és a menedzsment szerepek. A tulajdonos oldaláról van egyfajta kontroll igény, ezért nehezen engedi el a gyeplőt.
A helyzet számokban
A Corvinus kutatói professzionalizációs indexet alkottak, amely négy kategóriára bontva és összesítve is megmutatja, hogy egy vállalkozás mennyire érett üzleti szempontból. A mutató személyi, tárgyi, családi és kulturális dimenziók mentén, és összességükben is értékeli a cégeket. A mérőszámot elsőként egy 2024 tavaszán lebonyolított, önértékelést kérő, online kérdőíves kutatás értékelésekor alkalmazták a gyakorlatban, amelynek tanulságairól a napokban sajtótájékoztatón számoltak be a nyilvánosságnak.
A 145, túlnyomórészt hazai családi tulajdonú vállalatot bevonó felmérés alapján a magyar családi cégek öt százalékponttal maradnak el felkészültségben a nem családi cégek szintjétől, átlagosan 58 százalékosan teljesítve. Az eredmények szerint a mintavállalatok több mint felében intenzív fejlesztés szükséges a sikeres professzionalizációhoz, és csupán 7 százalékuk számít élenjárónak.
A részkategóriák közül a családi dimenzió számít a professzionalizáció Achilles-sarkának, átlagosan 34%-os szinttel a családi cégek között. Ezzel a minta több mint háromnegyede a legalsó, kritikus szintű kategóriába tartozik: leginkább a családi alkotmány hiányzik, de sok helyen a családi testületek felállítását, illetve az utódlási tervek kidolgozását is elmulasztják vagy nem kezdték még meg.
A legjobb értékelést egy relatíve szubjektív részterület, a kulturális dimenzió kapta, átlagosan 79 százalékkal, ide tartozik az üzleti, munka- és szervezeti kultúra is.
Jellemző, hogy előfordul: a családi vállallat rengeteg pénzt beleöl a legdrágább vállalatirányítási rendszer beszerzésébe, de nincs olyan szakember a társaságnál, aki azt tudná használni.
A professzionalizációnak nemcsak a vállalkozásra, de a tulajdonos és vállalkozás kapcsolatára is ki kell terjednie. Ezért a családi tulajdonú cégeknél az egyik legfontosabb feladat, hogy egyértelműen szabályozzák ezt a viszonyt. Például szét kell választani a vállalkozói és a családi vagyont, valamint külön-külön vállalati és családi testületeket, illetve jövőképeket kell megalkotni, kitérve az utódlási lehetőségekre is
– mondta Kárpáti Soma, a Corvinus adjunktusa, a kutatás vezetője. Hangsúlyozta: „Ha egy családi vállalat nem tisztázza a család és vállalkozás kapcsolatát és jövőjét, a cégnek növekvő kockázattal kell szembenéznie: a kulcsemberek elveszíthetik a motivációjukat, a külső partnerek pedig elfordulhatnak a vállalkozástól.”
