A migrációs politikában fordulat a láthatáron?

A beszélgetés során a migrációs politikával kapcsolatos aktuális kérdéseket vitatták meg, különös figyelmet fordítva a soros magyar EU elnökség ide vonatkozó prioritásaira, az EU tagállamai közötti együttműködésre és a migrációs paktumra. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a tagállamok közötti kompromisszumok kialakítása nehézkes, mivel sok esetben  közös érdekek ütköznek. A migrációs válság kezelése érdekében a külső határok védelme és a kitoloncolások gyorsítása kiemelt fontosságú.

A magyar kormány migrációs politikájának célja a külső partnerségek erősítése és a jogszabályok módosítása, hogy a migrációval kapcsolatos problémákat hatékonyabban lehessen kezelni.

Az EU-ba történő illegális bevándorlás kapcsán Párducz Árpád elmondta:

Az Európai Unióban tavaly 484.000 kitoloncolási határozatot hoztak, ám ezek mindössze 20 százalékát sikerült teljesíteni. Tehát joggal gondolják azt a tagállamok, hogy szükség van támogatásra, illetve az Európai Uniónak egy összeurópai cselekvési tervet kell létrehoznia, hiszen a különböző tagállami megállapodások nem nyújtanak elég segítséget ahhoz, hogy az Európai Unió tagországai hatékonyan tudják kezelni az irreguláris migráció kérdését.

Orosz Anna a nyugat-balkáni helyzetet elemezve hozzátette: „Az albán-olasz megállapodás azért nagyon érdekes, mert ez sokkal inkább hasonlít ahhoz a fajta újraelosztási mechanizmushoz, amit az EU-n belül próbálnak itt-ott forszírozni az egyes tagállamok tehermentesítése céljából. Eddig inkább az volt a gyakorlat, hogy a határvédelmet erősítsük meg, biztosítsuk egy adott helyen ott maradt migránsok ellátását, illetve lépjünk fel az embercsempészet ellen, így

az Albániával kötött kétoldalú megállapodás abszolút kilóg ebből a korábbi gyakorlatból.”

Az MKI által kiadott könyv, amely a decemberig tartó soros magyar elnökség prioritásait vizsgálja, szintén foglalkozik a migráció kérdésével és annak összeurópai összefüggéseivel is.  

Stefán Csaba hangsúlyozta: „Magyarország egyszerre könnyű és nehéz helyzetben van. Könnyűben, mert az elnökségi program fején találja a szöget, mert olyan dolgokat szeretne, mint a külső partnerségek, a határvédelem erősítése és a visszaküldések, vagy az elutasítások gyorsítása.

De nehéz helyzetben is vagyunk, mert ezek az intézkedések eddig leginkább egyéni intézkedések voltak.

Szokás azt mondani, hogy Németország is az integráció egyik motorja, és ez ugyanúgy igaz a német alkotmánybíróságra is. A lisszaboni szerződéshez is külön kellett egy német alkotmányos döntés. Viszont a német alkotmánynak van egy nagyon szigorú emberi jogi fókusza, és attól függetlenül, hogy azokat az intézkedéseket, amikről mi beszéltünk meg lehet jól csinálni, mégiscsak sokszor fölvet emberi jogi aggályokat, és hogyha ezt európai szinten akarjuk csinálni, akkor könnyen beleütközünk abba a problémába, hogy azt mondja a német alkotmánybíróság, hogy kérem szépen, én ebbe nem megyek bele, és akkor ott megállt az egész.

Tehát ezek az ötletek jók, csak még nagyon sok munka van azzal, hogy úgy legyen kidolgozva, hogy az aztán minden EU-s tagállam számára elfogadható legyen.”

A résztvevők kitértek arra is, hogy láthatóan a magyar kormány 2015/2016-os álláspontja, valamint javaslatai kiállták az idők próbáját és egyre több uniós vezető ébred rá, hogy ezekben a javaslatokból sok mindent érdemes megfontolni.

Abban a kérdésben, hogy a magyar kormány az EU soros elnökeként mit tehet, a résztvevők egyet értettek, hogy az alternatívák megjelenítése nagyon fontos, valamint a migrációt kibocsájtó országokkal való szorosabb együttműködést tudja támogatni, illetve sokat tehet a kérdés externalizálása érdekében is, vagyis, hogy a menekültkérelmeket az EU határain kívül bírálják el, védve ezzel az európai integráció egyik legnagyobb vívmányát, a schengeni rendszert és társadalmaink biztonságát is.