A nyugdíjak mellett az időskori ellátás is ketyegő bomba, azonnali átalakítás szükséges

A nyugdíjrendszer fenntarthatatlanságával sok elemzés jelent meg az utóbbi években, az időskori ellátás kérdésével azonban annak ellenére keveset foglalkoznak, hogy a kérdés tízből négy családot érint.

Magyarország lakossága 9,49 millió főre csökkent, miközben a 65 év felettiek aránya több mint 20 százalékra nőtt a magasabb várható életkor miatt is.

Tavaly júniustól egy év alatt egy város lakosságával, 28 ezer fővel csökkent a lakosság a friss statisztikai adatok szerint, miközben a termékenységi ráta 1,27-re süllyedt.

Az időskori ellátásban becslések szerint már 15-20 ezer férőhely hiányzik:

jelenleg az állami feladatokat az egyházak megnövekedett arányú segítségével tudják csak ellátni, mert az önkormányzati fenntartású otthonok fejlesztésére kevés a helyi forrás.

A nyugdíjasok és hozzátartozóik zömét is aggasztja a probléma, sok családban nincs forrás magán gondozó felvételére, a nyugdíjasok a saját jövedelmükből nem tudják kigazdálkodni ezt a szolgáltatást, másoknál pedig az okoz gondot, hogy az ellátásra szoruló családtag nem szeretne idősek otthonába költözni, otthonában szeretne ellátást kapni.

A demográfiai és egészségügyi helyzet mellett az egyszemélyes háztartások számának növekedése és az idősek elmagányosodása is az állami szerepvállalás átgondolását teszik időszerűvé az idős betegek ellátásában.

Nehéz kilátások

Az idős népesség aktív korúakhoz viszonyított aránya 20 százalékról (1990-ben) 32 százalékra emelkedett, ami különösen 2040-től fog jelentősen megugrani, amikor a Ratkó-unokák elérik a 65 éves kort.

A várható élettartam növekedésével nőtt a 24 órás felügyeletet igénylő demens betegek száma.

A többgenerációs családok visszaszorulása, a nők tömeges munkavállalása, a fiatalok elvándorlása és az idősek elmagányosodása miatt a családon belüli gondoskodást felváltotta az intézményi ellátás iránti kereslet – hívta fel a figyelmet még tavaly az Állami Számvevőszék időskori bentlakásos ellátásról szóló jelentése.

Az ÁSZ ellenőrizte, mennyire fenntartható ilyen demográfiai változások mellett az időskori fekvőbeteg ellátás, és több kockázatra is felhívta a figyelmet.

Az egyik ilyen kockázat, hogy az önkormányzatok többsége nem tudott lépést tartani a kereslettel, így megnőtt a nem állami - egyházi, civil - fenntartók szerepe.

Másrészt az ellenőrzések rámutattak, hogy a kormányhivatali ellenőrzések szerint a működési engedéllyel rendelkező férőhelyek 8,6–9,9%-ánál nem voltak biztosítva a tárgyi és személyi feltételek a hiányosságok legnagyobb arányban az állami intézményekben fordultak elő.

A „Tartós ápolás-gondozásra vonatkozó stratégia 2030” elfogadásra került, de az EU-s egyeztetések elhúzódása miatt csak a hazai forrású elemek indultak el. A dokumentum nem tartalmazott hosszabb távú kitekintést a rendszer fenntarthatóságára.

Megkezdődött az egészségügyi ápolási ágyak átvétele (502 férőhellyel bővítve a kapacitást), integrálva az egészségügyi és szociális ellátást.

A legsúlyosabb gond a kapacitáshiány

A jelentősen megnövekedett közkiadások ellenére az intézményrendszer bővülése nem tudott lépést tartani a kereslettel.

Az állami normatíva a minimális szolgáltatások teljesítéséhez kötött, független a gondozási szükséglettől (a demencia kivételével) és a szolgáltatás minőségétől.

Az univerzális, rászorultságtól független finanszírozás hosszabb távon túlterheli a költségvetést. Előremutató viszont a hozzátartozók, valamint az ingatlan- és pénzvagyon bevonása a finanszírozásba.

Az információs rendszerek szigetszerűen működnek, nem támogatják megfelelően a döntéshozatalt és az állami támogatások célzottságát.

A lakossági informálásra szolgáló szocialisportal.hu feltételei (személyi és infrastruktúra) hiányosak, tartalmi fejlesztése szükséges – állapította meg az ÁSZ.