Nyugdíjadó és a rezsicsökkentés kivezetése: drasztikus lépéseket várnak el Magyarországtól

• Az OECD legújabb jelentése drasztikus intézkedéseket, köztük nyugdíjreformot, a rezsicsökkentés kivezetését és az ÁFA-emelését javasolja a magyar költségvetés egyensúlyba hozatalára 
• A tanulmány ugyanakkor nem tartalmaz részletes ütemezést és mélyreható hatáselemzést a javasolt lépések társadalmi-gazdasági következményeiről. 
• A friss tanulmány elsősorban a költségvetési hiány csökkentése érdekében javasol bevételnövelő és kiadáscsökkentő lehetőségeket. A hiány csökkentése az euróbevezetés egyik legfontosabb feltétele.

A javaslatok nem állnak össze egységes rendszerré, és nem tartalmaznak „megvalósíthatósági” javaslatokat és ütemezést sem. Az sincs számszerűsítve, hogy a társadalom mely rétegeit milyen mértékben érintenék a javasolt változtatások. Az értékrend és a hangsúlyok azonban világosak, minden, a piac zavartalan működésébe beavatkozó korábbi állami megoldás, támogatás, áreltérítés megszüntetését javasolja a tanulmány, illetve a költségvetés bevételeinek növelése érdekében új adók bevezetését is ajánlja. Ily módon javasolja az energiaárakba való beavatkozás megszüntetését, a különböző adókedvezmények és kamatkedvezmények kivezetését, beleértve a fiatal munkavállalók kedvezményeit és a nyugdíjasokat foglalkoztató cégek kedvezményeit is.

Célkeresztben a nyugdíjrendszer

Ez utóbbi azért meglepő felvetés, mert az anyagban szóba kerül a nyugdíjkorhatár várható élettartamhoz igazítása is.

Jelenleg ez 65 év, illetve a nőknél létezik a 40 éves korban igénybe vehető kedvezményes nyugdíjba vonulás. A várható élettartam ma Magyarországon a férfiak esetén 73,6, nők esetén 79,6 év. De ennél érdekesebb az egészségesen várható élettartam, ami pedig 62,5, illetve 64,5 év, tehát alacsonyabb, mint a jelenlegi nyugdíjkorhatár a KSH 2024-es adatai szerint.Vajon ki akar majd a mesterséges intelligencia és digitalizált munkahelyek korában beteg 65 éven felülieket alkalmazni? Talán a támogatás adna erre némi ösztönzést. \
Érdekes felvetés a nyugdíjak béradókhoz igazított megadóztatása is, illetve a 13. és 14. havi nyugdíj kivezetése is azzal az indokkal, hogy nem él több nyugdíjas, mint munkavállaló a szegénységi küszöb környékén. Ugyanakkor megjegyzi az anyag, hogy GDP-arányosan Magyarország jelenleg az OECD-átlagnál jóval kevesebbet költ nyugdíjakra.

Adóemelések

Az adóemeléssel és az adózók körének bővítésével kapcsolatban további javaslatokat is találunk az anyagban.Az egyik ilyen az ingatlanok - föld és épület egyaránt - adóztatásának általánossá tétele. Tudjuk, ilyen adók ma is vannak, de kiszabásuk elsősorban önkormányzati hatáskör.Az általánossá tétel mellett csupán az az indok olvasható, hogy ilyen máshol is van és növelhetné a költségvetési bevételeket. A földadónál van egy további érv is, eszerint az adózással felszabadítható lenne terület ingatlanépítésre.

Áfa-emelés

Érdekes ötlet a 27 százalékos – a világban legmagasabb – ÁFA kiterjesztése a jelenleg alacsonyabb ÁFA körbe tartozó termékekre. Ilyenek például a tej, kenyér, liszt vagy a kulturális termékek (színház, könyv, folyóirat).

Az indok úgy hangzik, hogy ezeket a kedvezményeket elsősorban a gazdagabbak élvezik. Ez azért furcsa megállapítás, mert ezzel azt az érzetet kelti az anyag, hogy a szegényebbek nem „fogyasztanak” kultúrát, illetve, hogy a gazdagok tipikusan sok tejet és kenyeret vásárolnak, ami nyilván nem igaz. Kiemelném végül a kisgyerekkel otthon maradó anyák esetében a rendelkezésre álló időtartam rövidítését.Erre is elég furcsa indokokat találunk, van közöttük „szociológiai megállapítás” is, ami eléggé idegenul hangzik egy gazdasági elemző tanulmányban.

Azt említi ugyanis, hogy a magyar társadalom „túlzottan konzervatív”, azért nem akarják a szülők túl korán közösségi intézményekbe vinni a kisgyerekeket. A tanulmány szerint viszont inkább több bölcsőde, meg óvoda kellene, és a nők menjenek vissza dolgozni, mert egyrészt munkaerőhiány van, és ezért kellenének a munkaerőpiacon, másrészt, ha dolgoznak, akkor növelik a költségvetés adóbevételeit. Ez üzleti szempontból logikus érvelés, de társadalmi\\
szempontból nem feltétlenül.

Több adózó kellene

Az adózók körének kiterjesztése kapcsán szóba kerül az örökösödés és ajándékozás utáni adó bevezetése is. Itt az érvelés csupán annyi, hogy ez javíthatná a társadalmi mobilitást, - hogy ez pontosan hogyan működne, arról nincs szó -, és például az örökösöket is munkára lehetne ösztönözni. Igaz, azt nem említi meg az anyag, hogy vajon a költségmentes öröklés miért jár együtt a munkától való távolmaradással.Nincs egy átfogó elemzés arról, hogy a különböző kiadáscsökkentő és bevetélnövelő intézkedéseknek milyen hatásai lehetnének a gazdaságra: dinamizálnák vagy inkább bénítanák?

Az energiaárakhoz is hozzányúlnának

Érdekes példa ezzel kapcsolatban az energiaárak szabadpiaci árrá tétele is. Az anyag szerint ez azért lenne jó, mert akkor a lakosság elkezdene szigetelni, illetve alternatív energiaforrásokra átállni.

Elvileg ez jót is tenne például az építőiparnak. Azonban ilyen lehetőségek eddig is voltak, de kihasználásuk egy szinten megrekedt, valószínüleg azért, mert életszínvonalbeli korlátokba ütközött. A magyar lakosságnak, főleg a vidékieknek és az időseknek, nincs önerejük ilyen beruházásokra, főleg nem tudják megelőlegezni a várható támogatások megérkezését, ha egyáltalán végül megérkeznek.Az OECD tanulmány költségvetési hiányt csökkentő intézkedéseinek gazdasági és társadalmi hatásairól nincs érdemi elemzés. Halványan jelenik csak meg, hogy lehet következmény az infláció növekedése.

Politikai veszélyek

A társadalmi veszélyekkel kapcsolatban pedig azt olvashatjuk, hogy vigyázni kell az ütemezéssel, nehogy „politikai problémák” lépjenek fel. Figyelemre érdemesek azonban a gazdaság jövőbeli problémáival kapcsolatos gazdaságszerkezeti megállapítások. Figyelmeztet ugyanis a tanulmány arra, hogy a külföldi befektetések esetén alacsony a helyi hozzáadott érték. Kiemeli a járműipart, amelyik a legnagyobb exportáló, de az exportban mintegy 70 százalék az import és csupán 30 százalék a helyi hozzáadott érték. Azt is megállapítja, hogy ezek a cégek még mindig az olcsó bérekkel végzett összeszerelő munkát telepítik Magyarországra, a többi, a végtermékhez szükséges egység, a tudást is beleértve, pedig import. Nincs is ebben az ágazatban tudásátadás, tudásmegosztás, vagyis nem segíti a többi ágazat magasabb szintre emelkedését – figyelmeztet a tanulmány.

Tegyük hozzá, hogy a magyar beszállítók esetén pedig az a gond, hogy a multi nem nézi jó szemmel, ha másfelé is nyitni akar a beszállító, szereti a teljes mértékben hozzá kötődik, őt szolgálja ki és teszi ezt alacsony áron, ami alacsony bért jelent a beszállítónál is. Erre a jelentős problémakörre nem ajánl a tanulmány megoldási lehetőségeket. Viszont a jövő szempontjából fontos tudásberuházásokra kitér.

Költségleszorítás a termelékenység emelésére

Megemlíti, hogy kevés a felsőfokú végzettségűek száma, és különösen kevés a tudományos, műszaki területen (STEM) tanulók és végzettek aránya. De nem viszi végig a gondolatot: hogy ha nincsenek nagy számban ilyen tudást igénylő munkahelyek, akkor mi ösztönözné a fiatalokat arra, hogy ilyen területeken tanuljanak?

Nem tér arra sem ki, hogy azok között, akik ilyen területeken dolgoznak, miért magas a külföldön munkát vállalók aránya.\\
Lehet, hogy a magyarázat az, amit így fogalmaz meg a tanulmány: vigyáznia kell Magyarországnak arra, hogy ne veszítse el „költségversenyképességét”. Ez magyarul pontosan az olcsóságra, alacsony bérekre alapozó gazdaságpolitikai modell fenntartására való ösztönzést jelenti, ami gátja a termelékenység növelésének.

A termelékenységi szint ugyanis valóban alacsony, és nemcsak a kisvállalati szektorban, hanem az egész gazdaságban, és főleg ott, ahol a „verseny” alapja a költségleszorítás és nem a tudástartalom és a minőség növelése. A 147 oldalas OECD tanulmányban, összességében sok érdekes és sok vitatható felvetés szerepel. A tanulmányt inkább vitaanyagnak, lehetséges és alapos elemzésnek alávetendő ötletgyűjteménynek érdemes tekinteni, amiből leginkább a költségvetési hiány mielőbbi csökkentésének túlhangsúlyozása érezhető ki. Mindezek ellenére az anyag maga sem optimista.

2026-ban még 6,7 és 2027-ben 5,5 százalékos GDP arányos hiánnyal számol. Akkor persze nagy kérdés, hogy szabad-e ekkora és valószűleg ma még felmérhetetlen társadalmi károkkal járó elvonásokat és adóemeléseket javasolni?