A szuperterjesztők a koronavírus-járvány mozgatórugói

Világszerte egyre több tanulmány és kutatás vizsgálja a koronavírus járványban az úgynevezett szuperterjesztők szerepét, azokét, akik az átlagosnál sokkal több vírust képesek üríteni, és így másokat megfertőzni.  

Több kutatók is arra a következtetésre jutott, hogy az új koronavírussal fertőzöttek mintegy 80 százaléka nem fertőz meg másokat, a fertőzöttek10-20 százaléka azonban az átlagosnál hosszabb ideig és nagy mennyiségben képes vírusokat üríteni, ők a felelősek tehát a fertőzések 80 százalékáért. Ez azt jelenti, hogy míg egyesek senki számára nem jelentenek veszélyt, hiába van jelen a szervezetükben a vírus, mások akár százaknak is továbbadhatják azt.

A Fred Hutchinson Rákkutató Központ előzetes kutatása szerint az, akinek a szervezetébe bekerült a koronavírus, átlagosan legfeljebb két napig fertőz, amikor a vírusterhelése magas, vagyis nagy számban van jelen a szervezetében a kórokozó. A fertőzöttek hosszabb ideig valószínűleg csak nagyon kicsi mennyiségben terjesztik a vírust, olyan szinten, amely nem gyengíti le a többieket. 

Egy, a Lancetben megjelent és a Hong-Kong-i fertőzéseket elemző tanulmány szerint az ottani fertőzöttek átlagosan 19 százalékától indult el az új megbetegedések 80 százaléka, míg az igazolt Covid-19-esek átlagosan 69 százaléka nem fertőzött meg senkit. 

Becslések szerint nagyjából minden 10 fertőzőre jut egy szuperfertőző, akik maguk akár teljesen tünetmentesek is lehetnek. Nagyjából konszenzus van a világ tudósai között abban, hogy a koronavírus terjedése többé-kevésbé követi a 80/20-as Pareto-elvet: az összes következmény 80 százaléka a lehetséges okok csupán 20 százaléikából származik.A covid-19 esetében ez azt jelenti, hogy az új átvitelek 80 százalékát a vírushordozók kevesebb, mint 20 százaléka okozza. 

Hasonló következtetésre jutott egy indiai és amerikai kutatócsoport is, amely több mint félmillió ember adatait vizsgálta. Megállapították, hogy a COVID-19-ben szenvedők mindössze 8 százalékától származik az új fertőzések 60 százaléka. Eközben 10 COVID-19 betegből 7 nem kapcsolódott új esethez.

A jelenségre, hogy egyesek hatékonyabban terjesztik a vírust, mint mások, a tudósok még nem találtak magyarázatot, ahogyan arra sincs még válasz, vajon ki lehet-e szűrni a szuperterjesztőket. Ami biztos, hogy több tanulmány is alátámasztja: a fertőzött ember közelsége, az érintkezés hossza és a környezeti feltételek alapvetően befolyásolják a kockázat mértékét. Ezért is fontosak a korlátozó intézkedések, a maszk, a kézmosás és távolságtartás, mert egyáltalán nem mindegy, hogy hol, mennyien, mennyi ideig vannak együtt.

Egy Japánban végzett esetelemzés szerint a kórokozó zárt térben 18-szor jobban terjed, mint a szabadban. Emellett minél többen vannak egy helyen, értelemszerűen annál nagyobb az esélye annak, hogy van közöttük legalább egy szuperfertőző. Az sem mellékes, hogy milyen tevékenységet végeznek együtt, mert úgy tűnik, a hangos beszéd, vagy az éneklés – nem véletlenül terjedt el a vírus egy templomi kórusban is –, de az edzőtermi edzés során is az átlagosnál jóval több fertőző részecske jut a levegőbe.