A tőzsdei összeomlásokra játszó alapok már 60 százalékos hozamot értek el

A New York-i székhelyű Capstone például az első három hónap alatt 350, a londoni 36 South Capital Advisors 2 milliárd dollárt kezelő alapja pedig 130 százalékot hozott.

Nagy nyertes, a Mark Spitznagel nevével fémjelzett Universia Investments is, amely nagyrészt az árak volatilitására játszik, nem csak az esésre. A Universia 4000 százalékos hozammal kápráztatta el befektetőit az év eddigi részében. Spitznagel érdekes figura egyébként, befektetési tevékenysége mellett van egy kis sajtkészítő üzeme Michigan államban.

Az úgynevezett “tail risk” stratégiát folytató alapok a 2008-as pénzügyi válság idején lettek népszerűek, ahogy a piacok zuhanásával párhuzamosan ők egyre többet kerestek.

Népszerűségükhöz egy sikerkönyv is hozzájárult: Nassim Nicholas Taleb magyarul is megjelent, The Black Swan (A fekete hattyú) című írása. Taleb egyébként ma az Universa egyik befektetési tanácsadója.

Taleb fő állítása az volt, hogy a váratlan, szokatlan események, amelyek megrendítik világlátásunkat, sokkal gyakoribbak, mint gondolnánk.

Pontosan ez történt márciusban is, amikor a kormányok szerte a világon korlátozásokat kezdtek el hozni a járvány megfékezése érdekében. A piaci szereplők pánikszerűen menekültek a kockázatosnak gondolt befektetésekből.

Ezeknél az alapoknál kulcsfontosságú, hogy mikor szállnak be a piacra. Az időzítés mindennél fontosabb.

A 2016-os brexit népszavazás például viszonylag biztos beszállási pontot jelentett - megvolt a voksolás dátuma -, a 2018. februári nagy tőzsdei esések időpontját azonban elég nehéz volt megtippelni.

Ez az a tényező, amely hosszú távon nehézzé teszi számukra, hogy megverjék a piaci hozamokat. Az elmúlt 10 évben három nagy válság is bekövetkezett: a 2008-as, az eurozóna adósságválsága, valamint most koronavírus, mégis átlagosan 24 százalékkal gyengébb eredményt értek el, mint az átlagos befektetési alapok.

A 36 South Kohinoor nevű alapjának 130 százalékos kaszálása is a jó időzítésnek volt betudható. A részvény-, a deviza- és az árupiacokon kötöttek opciós ügyleteket. Előtte viszont öt éven keresztül csak szenvedett az alap, ezer befektetett euró ma csupán 685-öt ér - a mostani nagy nyereség ellenére is.

Vannak olyan alapok is, amelyek kifejezetten a tőzsdék volatilitására játszanak.

Ez valamelyest biztonságosabb stratégiának tűnik, mint pusztán a zuhanásra fogadni. Ilyen például a Dominicé&Co. alapkezelő Cassiopea nevű alapja, amely márciusban 21 százalékot hozott és az elmúlt 16 hónapból 14-ben tudott nyereséget kimutatni.

Általában a klasszikus ellenérv az ilyen típusú alapokkal szemben az, hogy hiába tudnak válságok idején kiugró hozamokat produkálni, megjósolhatatlan, hogy ez mikor következik be. Így nem tudnak válaszolni arra a befektetők számára alapvető fontosságú kérdésre sem, hogy milyen időtávra szól az adott befektetés.

A Capstone története egyébként nagyon tanulságos, s nem csak azért, mert összefügg a magyar származású tőzsdeguru és befektető Thomas Peterffy tevékenységével.

Paul Britton, a Capstone alapítója a ‘90-es évek közepén az amszterdami opciós piacon dolgozott. Akkoriban kezdődött el a kereskedés számítógépesítése, megjelentek az első szoftverek, amelyek pillanatok alatt képesek voltak reagálni a piacok gyors változásaira. Ennek egyik legnagyobb szereplője a Timber Hill nevű cég volt, amelyet Thomas Peterffy alapított. Peterffy úttörő szerepet játszott abban, hogy miként lehet szoftverek segítségével, automatizálva, villámgyorsan elvégezni befektetési eszközök értékelését.

A magyar Peterffy egyike volt az elsőknek, akik megértették a tőkepiacok volatilitásának fontosságát és igyekezett megragadni az ebben rejlő befektetési lehetőségeket is.

Paul Britton elhatározta, hogy maga is belevág ebbe, megalapította a Capstone-t, egy olyan alapot, amely magával a volatilitással keres pénzt. Ma a cég 6 milliárd dollár befektetői tőkét kezel, a legnagyobb alap a volatilitás-alapok között.

Ha így nézzük, a volatilitás-befektetések közé tartoznak a fekete hattyúk is, csak ezek a piacok esésén keresnek. Vannak aztán olyanok is, amelyek a rövid távú, csekélyebb árfolyammozgások ellen kínálnak egyfajta biztosítékot a befektetőknek. Foglalkoznak azzal is, hogy az egyes piacok közötti ár-eltéréseket használják ki, ahol a kockázatokat alulértékeltnek tartják, ott biztosítást vesznek, ahol túlértékeltnek, ott eladnak. Sokféleképpen lehet a volatilitással kereskedni. A legtöbb befektetési eszköznek létezik határidős piaca is, amely általában érzékenyen reagál a napi hírekre, árfolyammozgásokra.

Ezen a területen mindennek az alfája és az omegája a Cboe Volatility Index, röviden a Vix - természetesen ennek is megvan a határidős piaca. Tavaly csaknem 74 millió Vix kontraktus cserélt gazdát, nagyjából hétszer annyi, mint tíz évvel ezelőtt.