Trump politikája ellenére is jól működik az amerikai gazdaság - mi áll a háttérben?

Abban mindenki egyetért, hogy az amerikai gazdaságról az Unió helyzetét értékelő beszédében a gazdaságról szép képet festő Donald Trump elnök időnként eretneknek tűnő lépései ellenére az amerikai gazdaság valóban jó állapotban van. Igaz, ennek részben a kormányzati eladósodás az ára, és a kereskedelmi deficit terén sem sikerült lényeges eredményt eléri.

Akár tetszik, akár nem, a Trump-adminisztráció által adagolt furcsa gazdaságpolitikai koktél egyelőre működik – állítja a brüsszeli Bruegel Intézet szenior kutatója, Jean Pisani-Ferry a Project Syndicate honlapján közölt esszéjében.

Pedig a Trump által kialakított világban egyik nem konvencionális lépés követi a másikat: hol kereskedelmi háborúval és vámokkal fenyeget más országokat, hol az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedet támadja nyíltan, ha nem tetszik neki a kamatpolitika. 

Ám eközben

az amerikai gazdaság az euróövezetnél és Japánnál lényegesen gyorsabban, évi 2-3 százalékos tempóban bővül, és a 2009 júniusában megindult GDP-növekedés a valaha volt leghosszabb, recesszió nélküli időszaknak számít.

az amerikai GDP növekedése (%, év/év)

Igaz, már érzékelhető némi lassulás, a 2019-ben az éves átlagos GDP-növekedés 2,3 százalék volt, ami csak kissé marad el az előző évi 2,9 százaléktól. Minden más makroadat is rendben van:

• az infláció alacsony,
• a munkanélküliség 50 éves mélypontra zuhant,
• a legalacsonyabb bérek is 4 százalékos ütemben bővülnek,
• a tőzsdék jól teljesítenek.

A választók szempontjából leginkább érzékelhető területeken tehát jól teljesít Trump gazdaságpolitikája. 

El lehet azon vitatkozni, vajon elegendő lesz-e az újraválasztásához. A szerző szerint azonban inkább azt a kérdést kell feltenni: mindez az átgondolatlannak tűnő kezdeményezések diadalát jelenti az adatokon alapulú, ésszerűnek tartott gazdaságpolitikával szemben, vagy sem. 

Az amerikai foglalkoztatottság alakulása (%)

Az amerikai munkanélküliség alakulása (%)

Másrészt azonban több más szakértőhöz hasonlóan Joseph Stiglitz közgazdasági Nobel-díjas közgazdász is illúziónak titulálja Trump eredményeit, amit érvekkel támaszt alá. Meglátása szerint

sem a GDP, sem a Dow Jones tőzsdeindex alakulása nem ad igazán hű képet a gazdaság valóságos állapotáról. Erre sokkal alkalmasabb például az amerikai lakosság egészségügyi állapotának vizsgálata.

Trump elnökségének első két évében csökkent a várható élettartam, és a 2. világháború óta nem látott szintre nőtt a középkorúak elhalálozási aránya.

Ez persze nem csoda, két év alatt 10,9 százalékról 13,7 százalékra nőtt az egészségügyi biztosítással nem rendelkezők aránya. 

Sitglitz úgy látja, Trump leginkább a társadalom legfelső rétegei számára jó elnök, mindenki más inkább veszít. Nem sikerült megállítani a jövedelembeli egyenlőtlenségek növekedését:

ma a férfi dolgozók mediánjövedelme (amelynél a fele kevesebbet, a másik fele többet keres) még mindig több mint 3 százalékkal alacsonyabb, mint 40 éve.

A közgazdász többek között azt is felrója Trumpnak, hogy a vámháborúk nem vezettek a kereskedelmi deficit csökkenéséhez, sőt, tavaly, az első kilenc hónapban nőtt a hiány, közel 5,5 százalékkal. Ennek ellenére a deficit csökkentés egyértelmű siker egyértelmű a kínai-amerikai kapcsolatoknál: tavaly év végére hatéves mélypontra csökkent a külkereskedelmi deficit, de még így is 452 milliárd dollár.

A vámháború hatására a kínai import 88 milliárd dollárral (16 százalékkal) csökkent, igaz, az amerikai export is mérséklődött 11 százalékos arányban. Másrészt megfigyelhető, hogy már távol-keleti országokból (például Vietnám) többet importál az USA, vagyis a kínai "nyereség" egy része ott jelentkezik.

Összességében az amerikai deficit egész keveset - 11 milliárd dollárral javult tavaly, így a hiány 617 milliárd dollár volt év végén.

Az amerikai külkereskedelmi hiány alakulása (millió dollár)

Pisani-Ferry árnyaltabban látja a problémát: szerinte a Trump-i gazdaságpolitika

• kereskedelmi protekcionizmus,
• ipari intervenció,
• republikánus ihletésű adócsökkentés (a vállalati adó 35 százalékról 21 százalékra esett),
• üzleti dereguláció, valamint
• monetáris és fiskális ösztönzés furcsa egyvelegéből áll. 

A társasági adókulcs alakulása

A fiskális intézkedések közé tartozik a már említett adócsökkentés és a fokozott állami költekezés.

A 2017-es adócsökkentéssel mintegy 1,5-2 ezer milliárd dollárral növelték tíz évre a deficitet. De ez látszólag nem zavarja a Trump-adminisztrációt, sőt, inkább az jellemző rá, hogy az általános közgazdasági gondolkodással szembemenve a bőség éveiben nemhogy megtakarított volna, hanem inkább egyre többet költött. Számítások szerint épp e két tényező növelte mintegy két százalékkal a GDP-t 2017 óta.

Államadósság alakulása a GDP-hez viszonyítva (%)

Ami a monetáris politikát illeti, az utóbbi időben a Fed újra kamatcsökkentésbe kezdett, hogy ösztönözze a fogyasztást, ezáltal pörgesse a gazdaságot.

Emellett szintén a fogyasztást ösztönzi, hogy a minimumbérek óránként 12 dollárra nőttek, vagyis több lett az elkölthető jövedelem is a gazdaságban. Elemzők szerint nagyon úgy fest, hogy végső soron a jól bevált fiskális és monetáris ösztönzők működtek, míg a kereskedelmi háború és az egyéb gazdasági beavatkozások nem vagy csak minimális mértékben számítottak a gazdasági fellendülés szempontjából. 

A siker receptje tehát nem a meggondolatlan és nacionalista ízű gazdaságpolitika – összegzi a kutató. Igazából az áll a háttérben, hogy

az alacsony infláció és kamat korában sokkal több tér nyílik az állami költekezésre, illetve többet lehet kockáztatni, mint azt korábban gondolták az elemzők.