A világ 10 legnagyobb fegyvergyártójából 6 amerikai - Miért sikeresebb az amerikai hadiipar, mint az európai?

Az amerikai gyártók a világ legnagyobbjai

Az Egyesült Államokról, köztudott, hogy jelenleg a világ elsőszámú katonai hatalma. Szintén közkeletű tény, hogy ezzel párhuzamosan az USA a legnagyobb fegyvergyártó és -exportáló ország a Földön valamint a világ legjelentősebb fegyveripari vállalatainak is a nagytöbbsége amerikai. Habár Kína folyamatosan erősödik ezen a téren is, illetve Oroszország és néhány európai ország szintén ott vannak az élbolyban, az USA dominanciája mégis megkérdőjelezhetetlen.

A SIPRI adatai alapján 2019-ben a világ top 10 fegyvergyártója közül az első öt amerikai volt, kínai cégek csak a hatodik, a nyolcadik és a kilencedik helyet tudták elcsípni, a hatodik helyre egy brit vállalat került fel, míg a 10. hely szintén egy amerikai gyártóé volt. Korábban még több volt az európai cég a TOP 10-es listán, és az oroszok is felfértek rá, a kínaiak jelentősége viszont jóval kisebb volt. A tendencia tehát azt mutatja, hogy az amerikai dominancia csak erősödött és csupán kínai cégek vannak felzárkózóban.

Amerika a legnagyobb fegyverexprotőr

Ha a világ fegyverexportjából az egyes országok részesedést nézzük, akkor is hasonló kép bontakozik ki előttünk. 2017 és 2021 között a világ teljes fegyverexportjából az USA részesedése önmagában 38,6 százalék volt, míg a második helyezett Oroszországé már csupán 18,6 százalék. A dobogó harmadik helyén Franciaország áll 10,7 százalékkal, míg Kína csak a negyedik helyre fért fel, 4,6 százalékos részesedéssel.

Forrás: SIPRI

Ha mindezt összevetjük a 2014-2018 közötti időszak adataival, akkor azt látjuk, hogy az Egyesült Államok jelentősége kissé növekedett, hiszen ebben a korábbi időszakban még csak 36 százalékát adták a világ fegyverexportjának. Oroszország részesedése ezzel szemben csökkent, 2014 és 2018 között még 21 százalékon álltak az oroszok, ami 2,4 százalékkal kevesebb mint 2017 és 2021 között.Érdekesség, hogy Európából Franciaország részesedése nőtt a két vizsgált időszak összehasonlításában, Németországé viszont jelentősen csökkent, olyannyira, hogy hiába csökkent minimálisan Kína részesedése mégis megelőzte Németországot.

Kína és az oroszok nem jutnak be a NATO piacra

Kína és Oroszország komolyabb térnyerésének a legnagyobb gátja az, hogy a NATO és szövetségesei (Dél-Korea, Japán, Ausztrália, Szaúd-Arábia, stb.) óriási piacára nem igazán tudnak belépni a termékeikkel, ami óriási probléma számukra, mert ezek az országok együtt sokkal többet költenek fegyverkezésre, mint az összes többi ország a világon együtt véve. Az európai gyártók számára azonban nyitva áll ez a piac, mégis le vannak maradva az amerikai versenytársaikkal szemben.

A kérdés csak az, hogy mi lehet mindennek az oka?!

Tól széttagolt az európai hadiipar

Érdemes több szempontból is megvizsgálni ezeket a számokat. Ha az USA dominanciájának az okát keressük akkor érdemes a vállalati oldalról megközelíteni a helyzetet. Fontos előnye ugyanis az Egyesült Államoknak, hogy az európaival szemben nincs felaprózva az amerikai hadiipar hanem elsősorban néhány óriásvállalat osztozkodik rajta. Míg Európában pár darab páneurópai vállalatot leszámítva gyakorlatilag minden országnak saját önálló hadiipara van, sok viszonylag kis vállalattal, addig az Egyesült Államokban egy nagy hadiipari ökoszisztéma működik. Mindez pedig hatékonyabbá, gazdaságosabbá teszi az amerikai vállalatokat. Erre pedig nagy szükség van, mert a fegyverfejlesztés rendkívül költséges műfaj.

Négy harckocsi helyett elég egy is

A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha Európában szétnézünk azt látjuk, hogy külön fejlesztenek maguknak harckocsit a franciák (Leclerc), a németek (Leopard 2), az olaszok (Ariete) vagy éppen az angolok (Challenger 2) is és akkor a kisebb szereplőkről még nem is beszéltünk. Ezzel szemben az USA-ban azután, hogy a US Army a General Dynamics M1 Abrams típusú harckocsiját rendszeresítette a fejlesztési pénzek erre az egy típusra koncentrálódtak és nem aprózódtak el. Fontos kiemelni, hogy tudásban nem feltétlenül sikerült jobb harckocsit csinálnia az amerikaiaknak, viszont költséghatékonyság szempontjából ha összeadnánk, hogy mennyit költött összesen harckocsifejlesztésre az olasz IVECO; a brit BAE Systems; a német Krauss-Maffei Wegmann és a Rheinmetall; valamint a francia NEXTER, akkor az bizonyosan magasabb összeg lenne, mint amennyit a General Dynamics költött a saját harckocsijára. Így végül az európai országok hasonló tudású harckocsikat kaptak mint az Egyesült Államok, de összeségében magasabb fejlesztési költségekkel.

A különbségek akkor is kijönnek, ha a termékeket kiviszik az exportpiacokra. Az amerikai Abrams mögött referenciának ott van a világ legnagyobb hadserege, míg az európaiaknál ez is osztódik és a világpiacon így egymással is versenyeznek az európai cégek, nem csak az amerikaiakkal. A végeredménye ennek az, hogy a 4 európai nagyhatalom 4 különböző harckocsijából mindössze egyetlen egy, a Leopard 2 lett valódi export siker, míg a másik háromból alig tudtak eladni külföldre. Ezzel szemben az amerikai Abrams-ből iszonyú mennyiséget gyártottak, és több mint 2 ezer darabot exportáltak. Persze ha összeadjuk, a Leopard 2 sikerének köszönhetően az európaiaknak is hasonló nagyságrendű, sőt még kicsit több is az exportált darabszáma, de a végeredmény az, hogy elég lenne egyetlen európai harckocsi a sikerhez és jelen esetben ez a Leopard.

Mindez pedig más fegyvernemek esetében is igaz lehet, legyen szó akár önjáró lövegről, akár páncéltörő eszközökről, vagy akár vadászgépekről (bár a vadászgépek terén van példa közös fejlesztésre, lásd: Eurofighter).

Összeségében tehát az európai gyártók elsősorban valószínűleg azért nem tudnak versenyre kelni méretben az amerikaiakkal, mert párhuzamosan fejlesztenek azonos kategóriájú eszközöket, és túl sokan osztozkodnak az európai fegyverpiacon, ami méretében még kisebb is, mint az amerikai.

Szorosabb együttműködésre van szükség

A megoldás az lenne, ha sokkal több lenne a közös projekt és egy szervezett rendszerben fejlesztenének. Vannak persze jó európai példák. A légiipari óriás az Airbus például igazi páneurópai cég, amiben még a németek és a franciák is képesek együtt működni. Az Airbus pedig nem csak polgári célra gyárt repülőket, helikoptereket, hanem katonai felhasználásra is, így például a katonai szállítógépek, vagy a katonai helikopterek piacán rendkívül sikeres tud lenni az Airbus és versenyképes az amerikai Boeing-el szemben is. A vadászgépek fejlesztése terén jött ki a legmarkánsabban, hogy mennyire fontos lenne egy európai hadiipari együttműködés. Már a negyedik generációs vadászgépek fejlesztésekor a Eurofighter is egy többnemzeti együttműködés eredménye lett, de most a hatodik generáció fejlesztésekor már egyértelművé vált, hogy olyan költségei vannak a vadászgép fejlesztésnek, amit csak összefogva tudnak az európai országok előteremteni. Az ötödik generációs vadászgépek kifejlesztéséből ugyanis Európa kimaradt. Míg az USA már évek óta exportálja az ötödik generációs lopakodó F35-öst, és már Kínának és Oroszországnak is van lopakodó vadászgépe, addig az európai országok és gyártók nem tudtak ilyet fejleszteni. Az ötödik generációs vadászgépek fejlesztését így Európában átugrották, viszont a hatodik generációs gépek fejlesztésének már több ország és gyártó együtt szándékozik nekivágni, hogy behozhassák a lemaradást. Mindezt azonban más fegyvernemekre is át kellene ültetni.

Jó úton a magyar hadiipar

Érdemes kiemelni, hogy a magyar hadiipar 2017 utáni haderőfejlesztéssel párhuzamos újjáépítése során láthatóan figyelembe vették a nemzetközi együttműködés fontosságát. Nem kezdtünk el az apró magyar piacra, horribilis pénzekért, a nulláról, egyedül új eszközöket fejleszteni. Helyette felvettük a kapcsolatot sikeres nemzetközi gyártókkal és végül egy olyan hadiipari ökoszisztéma jött létre hazánkban, amelyben török harcjárművet fejlesztenek németek és magyarok, izraeli radarrendszert gyártanak Magyarországon német segítséggel és emellett, cseh, brazil, de még belga kapcsolatai is lettek mostanra a magyar hadiiparnak, sőt úgy néz ki a svéd Saab-al, is keressük az együttműködést. Ez egy jó döntésnek bizonyult eddig és láthatóan fényéveket lépett előre a magyar hadiipar, de mi egy kis ország vagyunk. Az európai szintű áttörést azonban az hozná, ha a nagy országok hadiipara is aktívabban együtt tudna működni.