Ablonczy Balázs: Trianon után viszonylag hamar sikerült a nyugat-európai gazdasági szint 58-62 százalékát elérni

Elemzések2020. jún 13.Sz.A.

A trianoni békeszerződés gazdasági tragédiája nem elsősorban a nyersanyag-lelőhelyek vesztesége, hanem az addig jól működő gazdasági térségek, piaci körzetek és iskolai hálózatok szétdarabolása volt - mondta Ablonczy Balázs, az MTA - Lendület Trianon 100 kutatócsoport vezetője a Magyar Közgazdasági Társaság és a Magyarország Barátai Alapítvány közös rendezvényén tartott előadásában.

A hagyományos magyar narratívái szerint a trianoni békediktátum gazdasági kárai az elveszített nyersanyagok, bányák, erdők, vasútvonalak problémakörére helyezte a hangsúlyt, melynek egyik oka, hogy ennek az érvrendszernek a kidolgozója Teleki Pál földrajztudós, későbbi kormányfő volt. Maga Teleki később finomított a narratíván, és sokkal inkább előtérbe került az szétvágott gazdasági térségek, piaci körzetel és az iskolai hálózatok problematikája, ami hatalmas gazdasági károkat okozott - hangsúlyozta Ablonczy Balázs. 

A gazdaságföldrajzi paradigma ellenére a nyersanyag beszerzés regionális kereskedelmi kapcsolatok révén valójában viszonylag hamar orvosolható volt, a szétszabadalt piaci körzetek azonban nem. Az akkori gazdasági fejlettségi különbségeket 27 mutató alapján vázolta a kutatócsoport, és ennek alapján azt lehet látni, hogy az 1910-es években Magyarországnak három fő fejlődési régiója volt.

A győri- soproni, a budapesti és az Alföld tiszántúli régiója, a fejletlenségi törésvonalra pedig gyakorlatilag rátelepedett a trianoni határ. A felvidéki Zsolnától a Délvidékig lényegében egy peremvidék mutatkozik.

Olyan regionális folyamatokat erősített fel a békeszerződés, amelyek alapján a természetes piacuktól fosztotta meg a gyártási központokat, szétvágva a gazdasági vonzáskörzeteket.

Az 1910-es évek fejlettségégét többek között az egy főre eső jövedelem, az írni-olvasni tudók aránya, a tbc-ben elhunytak száma, és a távíróállomások száma alapján is megvizsgálták a kutatók, ez alapján is jól körvonalazhatóak a peremvidékek. A városi vonzáskörzeteket (és azok lakosságát) metszette át az új határ, ami többek között például Sopron, Szombathely, Szentgotthárd esetében is jól látható.

A magyar gazdaság Trianon után viszonylag hamar talpraállt, 1925-re elérte a háború előtti utolsó békeév GDP szintjét, és ehhez képest 1928-ra 13 százalékkal emelkedett, így és a nyugat-európai átlag 58-62 százalékát hozta. A nagy leszakadás a nyugat-európai színvonaltól a negyvenes években tapasztalható részben a háború, részben a szocialista tervgazdaság miatt.A viszonylag gyors gazdasági rendeződés egyik alapja, hogy a magyar ipari kapacitás 80 százaléka a trianoni határterületen maradt, valamint megindult a szén és kőolaj kitermelés, és olyan iparágak kerültek előtérbe, amelyek korábban nem számítottak jelentősnek. A gazdaság tehát viszonylag jól adaptálódott az új helyzethez, ez tehette lehetővé a nyugat-európai gazdasági görbék követése egészen a negyvenes évekig.

A menekültekkel kapcsolatban Ablonczy Balázs kitért arra, hogy a vagonokban lakó menekültek jelentős része középosztálybeli volt, és a beáramló tömeg legnagyobb része két év alatt települt át. Később adminisztratív eszközökkel szigorítottak a menekültek befogadásán, 1921-ben azonban már csak egyötöde volt a számuk az előző évhez képest. Ennek fő oka, hogy a deprivált menekültek ellátása gondot okozott a magyar államnak, és erős volt a félelem, hogy akár egy újabb elégedetlenségi hullámot válthattak volna ki, ezt a bolsevizálódási félelmeket vezető politikusok el is ismerték.

Ezért a menekülteket próbálták úgy szétosztani, hogy minél kevésbé terheljék a fővárost, és inkább a kisebb települések felé terelték őket. A menekültek jelentős része kifűthetetlen vagonokban lakott nagyon szerény körülmények között, ami óriási életszínvonalbeli törést jelentett az addigi -jórészt - középosztálybeli léthez képest. 1918 és 1924 között mintegy 420-450 ezer menekült költözött az anyaországba. Összességében azonban 1920 után egymillióan érkeztek Magyarországra az elszakított területekről: a második világháború után, a 70-es évektől, és a rendszerváltáskor, a délszláv háborúk idején is több hullámban voltak betelepülések, jelenleg pedig Ukrajnából zajlik ilyen folyamat.

Ablonczy Balázs, a Trianon 100 kutatócsoport vezetője (forrás: Trianon100.hu)

Mindez nagy fokú érzékenységet alakított ki a magyar társadalomban, mivel nagy arányban vannak olyanok, akik számára ma is van érintett, az elcsatolt országrészekből hazatelepült családtag, rokon.Ideje a magyar társadalom felé fordítani a magyar történettudomány kutatásait, és megérteni, hogy nem a "vasérc", hanem az emberi veszteség sokkal nagyobb mértékű tragédiát jelentett - mondta Ablonczy Balázs a kutatások fő célját összegezve. Trianon egyik legnagyobb drámája a társadalom széttöredezettsége, az egymásra rakódó összeomlások (gazdasági, közellátási, társadalmi, szociális, egészségügyi), valamint a társadalom közös "erőszak-élménye".

A kutatócsoport számításai szerint a külhonban rekedt 3,2 millió magyar lélekszámát mintegy felére lehetett volna csökkenteni a határok 30-40 kilométeres kitolásával, a magyar lakosság elhelyezkedése miatt.

A teljes előadás itt tekinthető meg. (A képek forrása: trianon100.hu)