Adalék a nyugdíjvitához: Alacsony a tudatosan gyermektelenek aránya

A gyermektelenség kérdése most ismét igen aktuális, hiszen a Magyar Közgazdasági Társaság konferenciáján elhangzott javaslat szerint a nyugdíj összegét, sőt a nyugdíjkorhatárt is függővé kellene tenni a felnevelt gyermekek számától. 

Magyarországon, a volt szocialista országokhoz hasonlóan nagyon alacsony azoknak az aránya, akik tudatosan nem vállalnak gyereket: a férfiak és a nők körében is 5 százalék alatt van, míg Nyugaton 5 és 10 százalék között mozog. Összességében a gyermektelenek aránya is jóval alacsonyabb nálunk, mint a nyugati országokban, mindössze 10 százalék, szemben a legmagasabb, 20 százalékot is meghaladó aránnyal, amivel főleg a németajkú országokban találkozhatunk: Németországban, Ausztriában és Svájcban. De az emberek több mint 15 százalékának nincs gyermeke az olaszoknál, a görögöknél és a spanyoloknál is. 

A gyermektelen nők aránya Európa egyes országaiban

(Forrás: https://population-europe.eu/research/policy-insights/childlessness)

Szalma Ivett, az MTA Szociológiai Intézetének kutatója az elmúlt években több vizsgálatban is kutatta a gyermektelenség okait, és azt találta, hogy egy nagyon heterogén csoportról van szó, akik nagyon különféle okokból lettek végül gyermektelenek.  Vannak, akik szerettek volna utódot, de nem találták meg a megfelelő partnert, és végül addig halasztották a gyermekvállalást, amíg kifutottak az időből, és már nem szülhettek.

A leggyakoribb magyarázat arra, miért nem született gyereke valakinek az, hogy nincs e mögött konkrét ok, egyszerűen így alakult az élete.

Rácz Laura, a Gyermekmentes övezet blog szerzője viszont szándékosan lett gyermektelen, és nem csak maga vállalja fel döntését, de támogatást, teret ad a hozzá hasonlóan, a társadalom nagy részétől eltérően gondolkodóknak is.

A tudatosan gyermektelenek egy nagyon speciális csoportját alkotják azok, akik nyíltan ki merik jelenteni, hogy ezt a kérdést lezártnak tekintik, mert vagy soha nem is vágytak gyermekre, vagy életük egy pontján, hoztak egy döntést: nem akarnak szülővé válni.

A kulturális újságíróként dolgozó Rácz Laura néhány hónapja egy webináriumon beszélt arról, hogy maga is kutatta, kinél, mi vezetett a döntéshez. Azt találta, hogy ezek az emberek mind feltették maguknak a kérdést: tényleg vágyom rá? Alkalmas vagyok rá? Meg tudok mindent adni, amire szüksége van, nem csak anyagilag? Vállalom-e a felelősséget, a lemondást, amivel a gyerek jár?

A döntés tehát nagyon is átgondoltan születik, mégis, a legtöbben nem merik felvállalni, mert a gyermektelenség még mindig tabu Magyarországon. 

Mint Rácz Laura fogalmazott, amikor az első posztot megjelentette, özönlöttek a kommentek, majdnem ezer ember töltötte ki a kérdőívet, olyan nagy a közlésvágy. Volt, olyan 54 éves nő, aki azt mondta: az ő idejében erről nem illett beszélni, de olyan huszonéves, aki most sem meri ezt az elhatározását megosztani másokkal. Van, aki a világ 12. legjobb egyetemén tanít, mások szerint mégis szülnie kellene. Más a pszichés panaszai miatt nem vállalt gyereket, nem akarja tönkre tenni, pedig mindig szeretett volna.
Van egy sztereotípia azzal kapcsolatban, hogy a gyermektelenség főleg a magasan kvalifikált és jó anyagi helyzetben élő nőkre jellemző. Ez Rácz Laura szerint annyiban igaz, hogy az ő felmérésében részt vettek 78 százaléka szellemi munkát végez, és majdnem a felük 200 és 400 ezer forint nettó havi jövedelme van. Szalma Ivett is vizsgálta a kérdést, és megállapításai nem támasztották alá azt a közkedvelt vélekedést, amely szerint csak a karrierista nők tudatosan gyermektelenek.