Mennyire állják a sarat a visegrádi államok a krízisek viharában?

A közelmúltban lezajlott sokkok – a Covid19 világjárvány, a klímaváltozás, az atomháború veszélye, az orosz-ukrán fegyveres konfliktus – fényében szemrevételezik és vonnak le következtetéseket írásukban a Magyar Nemzeti Bank (MNB) nemzetközi szakértői a Hitelintézeti Szemle hasábjain a világkereskedelem átalakulásáról, külön kitérve a visegrádi államokra.

Nem a jegybank, hanem a saját véleményét megfogalmazó Ginter Tamás és Tischler Patrik szerint a szóban forgó időszakot deglobalizációs és blokkosodási trendek jellemzik. 

A visegrádi régióban a 2019 és 2022 közötti időszakban a GDP-arányos kereskedelem a különböző sokkok okozta rövid távú csökkenés ellenére meghaladta a világjárvány előtti szinteket, vagyis a régió hatékonyabban vesz részt a világkereskedelemben, mint 2019-ben.

Az elmúlt négy évben a nem nyugati partnerekkel folytatott nemzetközi kereskedelem aránya is növekedett. Az ukrajnai háború 2022 februári kitörése óta viszont Oroszországgal jelentősen szűkültek a gazdasági kapcsolatok. A régió és Kína közötti kapcsolatokban azonban nem következett be lényegi változás – állapítja meg a szerzőpáros, megjegyezve azt is, hogy eltérések ugyanakkor akadnak a V4 országok között.

Nyakig az évszázad legnagyobb krízisében

„A globális gazdaság napjainkban minden bizonnyal a század „polikrízisén” megy keresztül, amely valamennyi nemzetállam számára nagy kihívást jelent” – mutat rá Ginter Tamás és Tischler Patrik. Az egyes vállalatok és kormányok számára a biztonság lett a legfontosabb a gazdasági hatékonysággal szemben.A szankciók hatására és a közvélemény nyomására egyre több nyugati vállalat és kormány szakította meg a kereskedelmi kapcsolatait Moszkvával, átalakítva, többek között, az energiakereskedelem nemzetközi forgalmát. Felerősödtek a deglobalizációs folyamatok és megindult a blokkosodás is.

Nem játszanak jelentős szerepet a V4-ek a blokkosoddásban

Az MNB szakértői elemzésükben kiemelten Csehországra, Magyarországra, Lengyelországra és Szlovákiára fókuszálnak, amelyek földrajzi elhelyezkedésükből adódóan sajátos helyzetűek a 2020-as évek elejének polikrízisében, mint a nyugati blokk legkeletibb tagjai.

Ennek nemcsak a háború földrajzi közelsége miatt van kiemelt jelentősége, hanem az Oroszországhoz fűződő szoros energetikai kapcsolatok miatt is. A gazdaság szerkezete és a gazdasági fejlődés tekintetében pedig nagyon hasonló jellemzőkkel bírnak.

A legfrissebb szakirodalomra hivatkozva a szerzőpáros rámutat: a visegrádi országokat a globális átlagnál kevésbé érintette a közvetlen külföldi tőkebeáramlás csökkenése.

S bár esetükben is megfigyelhető, hogy a más régiókból érkező vállalatok egy-egy adott tevékenységüket az anyaországhoz közeli, baráti országba helyezik át – vagy akár az adott cég a külföldi tevékenységét teljesen hazaköltözteti – a kelet-közép-európai régió mindeddig nem játszott jelentős szerepet a nemzetközi blokkosodási folyamatokban

– olvasható a szakértői összeállításban.

Mit hozott a külkereskedelemben a krízisidőszak?

A Covid19-világjárvány kitörésekor, 2020-ban a globalizáció mértéke hirtelen csökkent: míg Csehországot, Magyarországot és Szlovákiát nagyon hasonló globalizációs pálya és szint jellemzi, Lengyelország GDP-arányos külkereskedelme viszont lényegesen alacsonyabb a másik hároménál.

A lengyel gazdaság ellenállóbb is a sokkhatásokkal szemben, ami feltehetően a relatív méretének tulajdonítható, továbbá annak, hogy erőteljesen támaszkodik a belső fogyasztásra. A másik három visegrádi ország a növekedést főként külföldi befektetésekre alapozza.

„A deglobalizációs feltevések dacára, 2019 eleje és 2022 vége között nem mutatható ki egyik visegrádi ország esetében sem visszaesés a nemzetközi kereskedelemben” – emelik ki az írás szerzői.

Ha a statisztikákat tovább bontjuk importra és exportra, akkor azt látjuk, hogy 2022 végén (2019 elejéhez képest) valamennyi vizsgált országban magasabb az import GDP-hez viszonyított aránya.

Ami az exportot illeti, Magyarországot valamivel alacsonyabb, Szlovákiát némileg magasabb, Csehországot és Lengyelországot pedig nagyjából ugyanolyan értékek jellemezték 2022 végén.

Ha tehát abból indulunk ki, hogy a nemzetközi kereskedelem közvetve alkalmas a globalizáció mérésére, kijelenthetjük, hogy a visegrádi országokban nem mutatható ki jelentős deglobalizációs folyamat sem, és a nemzetközi kereskedelem sem növekedett érdemben

– sommázzák a nemzetközi hozzáértők.

És mi történt a visegrádi országok csoportján belül?

Az tapasztalható, hogy a visegrádi országok túlnyomórészt szövetségesekkel kereskednek. 2019 és 2022 között Csehország, Magyarország, Szlovákia és Lengyelország is a kereskedelmének több mint 80 százalékát szövetségesekkel bonyolította le.

A világ többi részébe sorolt országok viszonylatában 2019 és 2022 között az import és export Szlovákia nemzetközi kereskedelmének mindössze 12–15,4 százalékát tette ki. Csehországban ez az arány 14,7 és 18,2 százalék, Magyarországon 16,5 és 21,7 százalék, Lengyelországban pedig 18,9 és 22,5 százalék között alakult. A vizsgált országok mindegyike (GDP-arányosan) többet kereskedett a világ többi részével 2022-ben, mint 2019-ben.

Az import és az export esetében még az ukrajnai háború kezdete után sem mutatható ki egyértelmű visszaesés a világ többi részével folytatott kereskedelemben, Lengyelország kivételével.

A régió messze legjelentősebb kereskedelmi partnere az Európai Unió. Az összes vizsgált országban az export legalább 70 százaléka az EU-ba irányul, s ugyancsak a Közösség a visegrádi országok legnagyobb importpartnere is. Az uniós export részaránya Lengyelország esetében a legalacsonyabb.

A négy tagország önmagában egy blokkosodott régió

Mindent összevetve, Ginter Tamás és Tischler Patrik felteszi a kérdést: Vajon miért nem figyelhetők meg a deglobalizációs és blokkosodási trendek a világnak ebben a régiójában? Majd a szakértők érdekes megállapítást tesznek: a visegrádi országokban nem tartósak a blokkosodási trendek, vagyis a kétpólusú világgazdaság megteremtésére irányuló törekvések.A V4-ek önmagukban egy nagymértékben blokkosodott régiót alkotnak, tagjai túlnyomórészt az azonos szövetségi rendszerbe tartozó országokkal – főként a többi EU-tagországgal – kereskednek, ennélfogva kevés mozgástér marad a további blokkosodásra.

S ahol a  tagországok, nyilvánvaló geopolitikai okokból kifolyólag, az orosz függés csökkentésére helyezik a hangsúlyt.