Képes lesz Németország migránsügyben elrántani a kormányt az Afd győzelme után? Adalékok a választási eredményekhez 

Németország választott. Ezúttal két nagy keletnémet tartományban - Szászországban és Türingiában tartotak kulcsfontosságú regionális választásokat vasárnap, de

a voksolás országos jelentőségét jól mutatja a a felhajtás, ami hetek óta övezi  a német, és az európai sajtóban. Alakulhatott volna úgy is, hogy a gazdasági problémák, esetleg a háborúhoz való hozzáállás tematizálja majd a kampányt, ehelyett, ám Solingen mindent felülírt.

Közel sem ez volt az első hasonló terrorcselekmény Németországban, idén is volt már, a migrációs válság 2015-ös kezdete óta pedig bőségesen. Most azonban úgy tűnik, elérkezett az a pont, amikor a mainstream politikai elit is úgy érezte, markánsan mást kell mondania a bevándorlókról, mint korábban. Ahogy azt a Növekedés.hu megírta, Scholz kancellár deportálásról beszél, a legnagyobb ellenzéki párt vezetője nemzeti vészhelyzetet hirdetne, és listázta azokat az országokat, ahonnan senkit nem lehetne befogadni.

És lám, ha megvan hozzá a politikai szándék, gyorsan mozgásba lendülnek a korábban csikorgó fogaskerekek: egy hét sem telt el Issa Al H. hármas gyilkossága óta, a német szövetségi belügyminisztérium máris elrendelte a bűnügyekben elítélt bevándorlókat kitoloncolását, 28 kitoloncolttal a fedélzetén el is indult Lipcse és Halle közös repülőteréről az afgán fővárosba, Kabulba a Qatar Airways járata.

Kérdéses volt persze, hogy ilyen rövid idő alatt mennyire sikerül meggyőzni a szavazókat arról, hogy a mainstream pártoktól is remélhetnek változást, hiszen nyilvánvaló volt, hogy ez a villámgyors intézkedés a választóknak szól, az sem véletlen, hogy éppen Szászországból indult útjára az első transzport, noha más tartományokba is bőségesen jutott a migránsokból. 

Már nem ment át a mainstream pártok üzenete

Az eredmények azt mutatják, hogy mindez azonban kevésnek bizonyult, Türingiában az Afd az exit pollok alapján 30,5-33,5 százalékos támogatottságot szerzett magabiztosan verve a 24 százalékkal a második helyen álló Kereszténydemokrata Unió (CDU) előtt. Szászországban, noha a jelek szerint a CDU maradt az első helyen, a kereszténydemokraták mindössze 31,5 százalékon állnak, míg az AfD pedig 30-on, ami nem túl vaskos előny.

Még érdekesebb a kép, ha megnézzük a másik rendszerkritikus párt, a frissen alakult BSW eredményeit, amely az Afd-hez számos tekintetben hasonló retorikával, csak baloldaliként indult a választásokon, és mindkét tartományban a harmadik helyen futott be, váratlanul jó eredménnyel, miközben a kormányzó pártok csúnyán leszerepeltek. 

A választók ezek szerint nem tartották hitelesnek a mainstream pártok pálfordulását, és erre minden okuk megvan. Számos jele van ugyanis annak, hogy a 2015-óta regnáló német kormányok nem elszenvedői, hanem gerjesztői de legalábbis fenntartói a folyamatos migrációnak.

Ehhez szeretnénk most adalékként egy öt évvel ezelőtti emléket felidézni.

Nem elszenvedői, hanem fenntartói voltak a migrációnak

2019 nyarán Bosznia Hercegovinában jártunk egy riport miatt. Azért mentünk a hányatott sorsú balkáni országba, mert a szárazföldi migrációs útvonalak közül a legfontosabb, a mecsetútvonal ott éri el az Európai Unió határának horvátországi szakaszát.

19-ben már nyoma sem volt Európában a korábbi kincstári optimizmusnak a bevándorlást illetően, Németországban is megcsappant a “wir schaffen das” lendülete, a horvát határőrökben biztosan, akik rendre elagyagyugyálták a kezük közé kerülő illegális határátlépőket, majd visszazavarták őket a bosnyák-horvát határ túloldalára.

Sőt, ha szerét ejthette, Horvátország hivatalosan is lezárta a határt, hogy könnyebben meg tudjon birkózni az irdatlan migrációs nyomással. Ennek azonban a bosnyákok a legkevésbé sem örültek.

Bihácson beszélgettünk a határ menti kisváros önkormányzatának szóvivőjével, Elmedin Mehadžić-csal, aki elmondta, a helyiek egy része a turizmusból él, amit teljesen hazavágott a migránsok jelenléte, akik korábban illegális tábort alakítottak ki többek között egy olyan hegyoldalon is, ahol számos szálloda is működött. Napirenden voltak a kisebb nagyobb rendbontások.

A szóvivő szerint azokkal volt a legtöbb probléma, akik magánházakban béreltek szállást, elkerülve a hivatalos táborokat, így a hatósági kontrollt is. Egy-egy ilyen bérbe vett társasházban száz-száznyolcvan illegális bevándorló is összezsúfolódott, a lakossággal szemben is leginkább ők léptek fel agresszívan, sőt a rendőrökre is ők támadtak rá, amikor razziát akartak tartani egy tömegszálláson.

Ezt végül a városvezetés megelégelte, és a lakott területtől biztonságos távolságra paterolta ki a bevándorlókat, a határhoz praktikusan közeli vučjaki menekülttáborba. A rögtönzött intézmény kapujában álló ütött-kopott tábla arról tanúskodik, hogy egy német szervezet, az Arbeiter-Samariter-Bund, vagyis a Dolgozó Szamaritánusok Szövetsége, az European Civil Protection and Humanitarian Aid Operations nevű uniós szervezettel karöltve felszámolt itt egy régi hulladéklerakót.

A táblára később útbaigazítást festettek, amely azt mutatja, merre található a horvát határ. Akinek ez sem lett volna elég ok a továbbindulásra, az biztosan kedvet kapott hozzá a tábor katasztrofális állapotát látva.

A hegytetőhöz közel fekvő poros telephelyen nem akadt ivóvizet adó kút, azt lajtoskocsi hordta ki Bihácsról, de közel sem eleget. Ha egy fuvar elfogyott, ki kellett várni a következőt. Az illemhelyek számát is igencsak alultervezték, az áramfejlesztőt pedig naponta mindössze egy órára kapcsolták be.

Persze a táborba érkező migránsok célja eleve nem az volt, hogy Bosznia-Hercegovinában telepedjenek le, a környezet csupán ösztönzésül szolgált, hogy minél előbb továbbálljanak.

Ezt természetesen csak akkor tudták torlódás nélkül megtenni, ha a határt nem zárták résmentesen a horvátok, és itt jön az a mozzanat, ami miatt ezt a történetet ide citáltuk.

Elmedin Mehadžić ugyanis arról is beszámolt nekünk, hogy miután a horvát határőrök a hatékonyabb visszatoloncolás érdekében a elkezdték átlépni a határt, hogy attól minél messzebb, bosnyák területen engedjék szabadon az őrizetbe vetteket, gyorsan a helyszínre utazott egy magas rangú német politikus, és mint mondta, rendet tett, az emberek áramlása újra zavartalan volt.

A szóvivő büszkén mutatta telefonján a képviselővel készített közös fotóit, akit a vučjaki táborban is körbevezetett. Nevet nem mondott, de utóbb kiderítettük, hogy

Erich Marquardt német zöldpárti EP-képviselőről lehetett szó, aki 2019-ben több alkalommal is ellátogatott Bosznia-Hercegovinába, különösen Bihács környékére, ahol súlyos kritikát fogalmazott meg a horvát hatóságok migránsokkal szembeni bánásmódjával kapcsolatban. Marquardt több helyszínt is bejárt, például a Vučjak tábor környékét, és elítélte a horvát határőrök által alkalmazott erőszakot és jogsértéseket.

Megfigyelései szerint a horvát hatóságok rendszeresen visszaküldtek migránsokat Boszniába anélkül, hogy lehetőséget biztosítottak volna számukra menedékkérelem benyújtására.

Mint cseppben a tenger, úgy van benne ebben a történetben a német kormányok migrációs politikája. Ezek után milyen változás várható tőlük? Mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy minden a régiben maradhasson - szól a Metternichnek tulajdonított mondás, és valószínű, hogy a vezető német politikusok irányváltásában is ez a vezérelv köszön vissza, elvégre hamarosan jön Brandenburgban is a tartományi választás, ahol szintén az AfD áll a népszerűségi listák élén.