Amit Tajvan tanulhat az ukrajnai háborúból

A területvédelmi erők fontossága

Szakértők szerint az első és talán legfontosabb tanulság a civil lakosság felkészítésének fontossága egy esetleges invázióra.

A lakosság ellenállásának megerősítésére az egyik legjobb módszer az önkéntességen alapuló területvédelmi erők felállítása. A totális védelem elvének öt alappillére közül – pszichológiai védelem, szociális védelem, gazdasági védelem, katonai védelem és civil védelem – talán ez az egyik legfontosabb, ugyanis az aszimmetrikus hadviselésnél a jól képzett, fegyverhasználatban jártas lakosság döntő fontosságúnak bizonyulhat.

Ezt láthatjuk Ukrajnában is, ahol az ukrán haderő a civilekkel együttműködve a körülményekhez mérten hatékonyan képes visszaverni az orosz egységek támadását.

A területvédelmi erők felállítása több szempontból is megnehezítheti a támadók dolgát. Egyrészt Oroszországhoz hasonlóan Kínának is az lehet a célja, hogy leváltsa a jelenlegi vezetést, melyet aztán a pekingi kormányhoz hű politikusokra cserélhet, megszerezve ezzel a politikai kontrollt a sziget felett.

Ez azonban csak abban az esetben sikerülhet, ha a társadalom is elfogadja az új vezetést.

Egy jól szervezett, jól felszerelt és kiképzett területvédelmi erő ellenállása olyannyira elhúzódhat, hogy a veszteségek és a szükséges erőforrások mennyiségének figyelembe vétele akár el is rettentheti az inváziót fontolgató hatalmat.

Emellett a lakosság ellenállásával – ahogy ezt Ukrajna esetében is láthatjuk – Tajvan jelentős nemzetközi támogatást, valamint időt nyerhet szövetségeseinek az esetleges intervencióhoz. Washington Tajvan esetében valószínűleg közvetlen is belépne a háborúba,

hiszen sokkal szorosabb gazdasági érdekek fűzik a szigethez, mint Ukrajnához,

emellett pedig Joe Biden amerikai elnök tavaly októberben egy újságírói kérdésre válaszolva elmondta, az Egyesült Államok meg fogja védeni szövetségesét egy esetleges fegyveres konfliktus során.

Oroszország ukrajnai invázióját követően egyébként elképesztő mértékben növekedett meg azon tajvani civilek száma, akik készek fegyvert ragadni egy esetleges kínai támadás során. Egy tavaly decemberi felmérés eredményei még azt mutatták, hogy a társadalom kicsivel több mint negyven százaléka lenne hajlandó harcolni a kínai egységek ellen.

Ezzel ellentétben egy friss kutatás szerint ez az arány közel harminc százalékkal nőtt, most már száz tajvaniból hetven ragadna fegyvert hazája védelmének érdekében.

Az ukrajnai események hatása jól észrevehető a tajvani haderő tartalékos kiképzési programjának gyors reformjában is. Ennek részeként az eddig 5-7 napig tartó képzés helyett kéthetes gyakorlaton vesznek részt a tartalékosok. Tajvan elnöke továbbá a kötelező katonai szolgálat időtartamát is megnövelné öt hónapról legalább egy évre, ez a javaslat pedig szintén nagy társadalmi támogatásnak örvend.

Habár a szigeten az elmúlt időszakban több ad hoc milícia és polgári védelmi kezdeményezés is felütötte fejét, ezek valószínűleg – tekintve, hogy jelenleg fegyvertelen civilekről és szétszórt, lokális szerveződésekről van szó – nem igazán tántorítják vissza Pekinget attól, hogy akár katonai úton, Tajvan elfoglalásával helyre állítsák nemzeti tekintélyüket, túl tudjanak lépni a „szégyen évszázadán”. Ezért is lenne minél fontosabb a területvédelmi erők felállítása, melynek mindenképpen felülről irányítva, a sziget haderejéhez szorosan kapcsolódva kellene megvalósulnia.

Minél jobban tudnak együtt működni a professzionális egységek a civilekkel, annál jobban tudják megnehezíteni a támadók dolgát.

A tényleges fenyegetettség realizálása

Ukrajna esetében már hónapokkal az invázió megindulása előtt számtalan arra utaló jelet láthattunk, hogy Moszkva támadásra készül.

A csapatmozgósítások, tábori kórházak felállítása, az orvosi felszerelések határ közelébe szállítása, az amerikai vagy brit hírszerzés jelentései mind azt mutatták, hogy nem szokványos erőfitogtatásról van szó. Ennek ellenére a közvélemény – többek között az ukrán vezetés is ezt kommunikálta – nagy része kételkedett abban, hogy Moszkva ténylegesen megtámadná nyugati szomszédját.

Most, hogy már tudjuk; egyes országok nem rettennek vissza attól, hogy katonai eszközök használatával érvényesítsék érdekeiket, ezekre a jelekre Tajvannak és nyugati szövetségeseinek is jobban oda kell figyelnie.

Ez azonban magas szintű és koordinált hírszerzési tevékenységet igényel, melyet nehezít az is, hogy a hadgyakorlatok nem minden esetben különíthetőek el egyértelműen egy esetleges invázióra való felkészüléstől.

Minél több ország hírszerzése vizsgálja a jeleket, annál részletesebb képet kaphatnak az eseményekről, ezért elengedhetetlen az együttműködés Tajpej és Washington, valamint a többi szövetséges között.

Megfelelő védelmi stratégia és képesség biztosítása

Habár rengeteg a hasonlóság Ukrajna és Tajvan helyzete között, számos különbséget is figyelembe kell venni. Ilyen például az, hogy míg Oroszország a szárazföldön határos Ukrajnával, addig Kínát és Tajvant egy 130 kilométer széles tengeri szoros választja el. Ez alapvetően megváltoztatja mind a támadók mind pedig a védelmi erők stratégiáját.

Ebből kifolyólag Kínának sokkal nehezebb dolga van a partra szállástól kezdve a logisztikai és utánpótlásbeli nehézségek áthidalásáig, mint jelen esetben Oroszországnak.

Emellett az orosz haderővel szemben a kínai hadseregnek nincs bevetési tapasztalata sem, ami szintén megnehezítené a gyors sikerek elérését.

Drew Thompson katonai szakértő szerint Tajvannak rövid hatótávolságú védelmi rendszerekre van szüksége, melyek képesek túlélni a létszámban sokkal nagyobb ellenfél bombázását, emellett könnyen szállíthatók és áthelyezhetők.

Tekintve, hogy a támadás nagyobb részben a nyílt tengerről fog érkezni, elsősorban tengeri aknákkal és hajó elleni rakétákkal kellene ellátni a sziget haderejét. Emellett a légtér uralma is döntő lehet abban, hogy Pekingnek sikerül-e elfoglalnia Tajvant, ezért nagyon fejlett és hatékony légvédelmi rendszerekre van szükség.

Ebből a szempontból a szövetségeseknek ilyen, az aszimmetrikus hadviseléshez nélkülözhetetlen hadeszközökkel kellene felruháznia Tajpejt. Ennek mielőbbi megvalósítása azért is lenne fontos, mivel egy esetleges invázió során a szigetet sokkal könnyebben el lehetne vágni a külvilágtól, mint Ukrajnát, tekintve, hogy sokkal messzebb helyezkedik el, a szállítmányokat háború idején szinte lehetetlen lenne eljuttatni oda.

Mi lesz a menekültekkel?

Az ukrajnai háború Európában a második világháború óta nem tapasztalt mértékű menekülthullámot indított el, a környező országokban autókkal, vonattal, buszokkal százezrével érkeznek a menedékkérők. Tajvan helyzete ebből a szempontból azonban sokkal rosszabb.

Habár népessége körülbelül fele Ukrajnáénak, a sziget egyetlen szárazföldi szomszéddal sem rendelkezik.

A 23 milliós országban körülbelül 765 ezer külföldi tartózkodik, az ő evakuálásuk is rengeteg plusz erőforrást köthet le egy invázió esetén. A menekültek számára Japán és a Fülöp-szigetek megközelítése csónakokban nem alternatíva, így felmerül a kérdés, hogy az idősek, nők és gyermekek hogyan tudják majd elhagyni a háború sújtotta területeket. Ezen kívül a humanitárius segélyszállítmányok fogadása sem lenne egyszerű feladat.

Ebből kifolyólag a humanitárius katasztrófa elkerülése végett

Tajpejnek el kell kezdenie felhalmozni a civilek ellátására kiemelten fontos erőforrásokat és eszközöket.

A menedékkérők fogadása szempontjából kulcsfontosságú szerepe lehet Japánnak, aki a térségben Tajvan legfőbb szövetségese. Tokiónak biztosítania kell a nagyszámú menekült befogadására képes légi és tengeri kikötőket, melyekben segélytárgyak és szállítmányok is tárolhatók, valamint Tajpejjel és Washingtonnal egyeztetve meg kell tervezniük a biztonságos evakuációs útvonalakat és módszereket.