Anonim Alkoholisták sztorijai - Genetikailag meghatározott a függőség? 

Magyarország világelső az alkoholbetegek lakosságarányos számát illetően, az alattomos gyilkos százezerszám szedi áldozatait. Rendszerető tanárok, lelkiismeretes ügyvédek, szorgalmas munkások, jólértesült médiamunkások és ügyes kezű kőművesek. A társadalom minden rétegét átjárja az alkoholgőz.

Szinte hihetetlen, de gyakorlatilag a magyar lakosság ötöde alkoholista. A magyar férfiak harmada alkoholfüggő, de a nőknél sem sokkal fest jobban a kép, a szebbik nem 7,2 százalékának problémás az alkoholfogyasztása. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a függő személyiség emellett egyidejűleg többféle szenvedélynek is „behódol”, számos önpusztító szokás rabja.

Olyan józanodó alkoholistákkal beszélgettünk, akik sikeresen leszámoltak korábbi, önpusztító életmódjukkal. János, Inez és István példája is azt mutatja, létezik kiút a függőségekből.

A genetika közbeszól

János, a fővárosban élő jogász diszfunkcionális családban nőtt fel, férfiágon a famíliában hosszú nemzedékek óta alkoholproblémákkal küzdöttek az apák. A középkorú jogász szerint nem meglepő, hogy ő is idejekorán „defektet kapott”.

Rabság helyett szabadság, állandó feszültség, félelem, aggódás, szorongás helyett kiegyensúlyozottság, füstös kocsmák és elviselhetetlen családi légkör helyett békés, harmonikus otthon, röviden így összegezte János a különbséget régi és jelenlegi élete között.

A környezetemben számos családi tragédiában volt ludas az alkohol. Elég, ha annyit mondok, hogy édesapám fél oldalára lebénulva, csont és bőrre lesoványodva halt meg egy szociális otthonban, nem azért, mert az életében túl sok vizet ivott volna, de bennem fel sem merült, hogy esetleg én is úgy járhatok, mint ő

sorolta a szenvedélybeteg.

Jánost már háromévesen megkínálták, a nagymama a „klasszikus”, sós borszeszes cukorkával kedveskedett neki, és később a kis kamasz segédkezett édesapjának bort fejteni a dohos pincében.

Ez az akció annyira jól sikerült, hogy apjának kellett a karjaiban felvinnie a pincéből, mert arra sem volt képes, hogy megálljon a lábán.

Hamarosan a falusi lakodalmak köziismert figurájává vált, 13 évesen már nagyivónak számított. Ilyen kemény indulással a háta mögött cseppet sem meglepő, hogy a középiskolából már az első évben eltanácsolták.

Jánost a „ragyogó kezdet” után az édesapja beprotezsálta a helyi téesz egyik ipari melléküzemágába segédmunkásnak. Emellett – szintén protekcióval – a kiváló eszű fiatalember elkezdte levelezőn a gimnáziumot is.

Miután 15 évesen dolgoztam, és úgy gondoltam, hogy aki dolgozik, az arra is fel van jogosítva, hogy igyon! Amikor szemlesütve, félénken, szégyenkezve a helyi kocsmában én kértem ki magamnak az első korsó sört, a pultos hölgy jó szándékkal rám nézett és csak ennyit mondott: Janika, nem lesz ez egy kicsit korai? Innentől kezdve napi ivó lettem.

Mi kell a leszokáshoz?

Nagy vonalakban számos közös vonás ismerhető fel egy-egy függő élettörténetében, rendszerint fokozatosan, szinte észrevétlenül gabalyodnak bele a káros szokások hálójába. János életétben a pia hosszú ideig a „hűséges társ” szerepét töltötte be, nemigen telhetett el úgy egy nap, hogy ne lett volna alkohol a vérében.

Az ezredforduló táján borgőzös fejjel lefolytatott „üzleti tevékenységeivel” tetemes károkat okozott a barátoknak, akadt olyan ismerőse, akinél a mai napig kérdéses, pontosan, hogy hány millió forinttal vágta át korábban.

János számtalan anyagi és erkölcsi veszteség után egy ismerős segítségével végül „betalált” az Anonim Alkoholisták magyarországi közösségébe. A spirituális alapon szerveződő sorstársi közösségben más függőkkel együtt józanodik, lépésről lépésre sajátította el a „spirituális eszközök” a használatát, ezek segítségével sikeresen kimászott a gödörből.

Amikor lerakta a poharat és befejezte a szerencsejátékot, első fia születésekor fel tudta újítani a budapesti lakást, mivel a munkája hasznát nem a kocsmáros vagy a játékgép-tulajdonos fölözte le. Ezt azóta 3 kisebb-nagyobb felújítás követte, persze korábban hasonlóról álmodni sem mert.

A kijózanodott alkoholista az évek alatt saját bőrén megtapasztalta a Szentírás ikonikus mondatát: Az igazság szabaddá tesz.

János korábbi félelmeitől fokozatosan felszabadulva, egyre sikeresebb emberként, rendezett körülmények között, több mint 10 éve boldog családban él a feleségével. Ezt a fantasztikus pálfordulást – más, jelentős változásokkal együtt – a Jóisten kegyelmének tulajdonítja.

Most már tudok tiszta szívvel adni, nem csak másoktól elvenni, embereket kihasználni, becsapni. Tudok örülni mások örömének, sikerének, boldogságának, nem csak irigykedni, bírálni, kritizálni, kötözködni. Ma nem vagyok hirtelen haragú, felelőtlen, bosszúálló, önző, öntelt, pökhendi, nagyképű alak, és nem akarom megmondani mindenkinek a „tutit”, ha csak egy mód van rá, nem adok tanácsot, amíg valaki nem kér

állítja.

A függőség ritkán jár egyedül

A sikeres jogász nemcsak az alkoholtól szabadult meg a szerencsejáték függőségét is a múltnak adta.

A szenvedélybetegekkel foglalkozó szakemberek szerint a függő többféle dologra is könnyedén „rákattan”. Az alkohol-, munka-, szex-, szerencsejáték vagy társfüggőség egyaránt veszélyes lehet a beteg számára.

Célszerű szétválasztani legalább két csoportba az addikciókat. Az egyik a kémiai (alkohol, drogok, gyógyszerek) a másik pedig viselkedési (társfüggőség, szerencsejáték, munkafüggés, szex). A kémiai szerek okozott függőség a társadalom által inkább ismert és elítélt. A viselkedési függőségek nehezebben láthatók és észrevehetők, megítélésük is különböző, de lényegében ugyanolyan veszélyesek, mint a kémiaiak

fogalmazott István, aki maga is függő.

István többféle szakirányú képzéssel a háta mögött, gyógyult alkoholistaként ma már tapasztalati szakértő, tanácsadó szerepben próbál segíteni a sorstársaknak. A segítő szerint, akinél kialakult a függőség, annál gyakran előfordul, hogy az egyik függőség gyengül, de egy másik vagy egy harmadik felerősödik.

Istvánnak korábban egy addiktológus szemléletesen elmagyarázta a szenvedélybetegség mibenlétét. Az alkoholbetegekkel foglalkozó pszichiáter szerint a függőségek mindig jelen vannak, mint a tehén tőgyén a bimbók, csak az a kérdés, a függő mikor, melyiket húzza.

A diploma sem akadály

A negyvenegy éves, több nyelven folyékonyan beszélő Inez korábban a média világában egy jól menő cégnél vezető pozícióban dolgozott, emberileg és anyagilag egyaránt megbecsülték. Közgazdász diplomával a tarsolyában, az angol nyelv mellett a francát is tökéletesen elsajátította, így könnyedén talált állást Magyarországon.

Alkoholt kamaszkorom óta fogyasztottam, szociális ivó voltam, ám egy-egy esemény alkalmával mindig én voltam az, aki utolsóként távozott és megivott még egy pohárral

mesélt Inez a kezdetekről, majd hozzátette,

2008-ban bekerültem a média világába terjesztési vezetőként, majd 12 évet töltöttem el a szakmában. Szinte lubickoltam a számomra oly izgalmas világban. Rengeteg nívós eseményen vettem részt, de gyakran egyfajta „tömegiszony-érzés” lett úrrá rajtam, és ez a szorongás ismét a pohárhoz vezetett.

Inez lassan, de biztosan indult meg a lejtőn lefelé.

Esténként, lefekvés előtt egyedül mulatta az időt egy (később két) üveg bor társaságában. Inez szerint lavinaként temette maga alá az ital. Pszichiáterhez fordult, akinek röviden felvázolta a helyzetét. A szakember felírt némi kedélyjavítót, és egy olyan gyógyszert, amire tilos ráinni.

Ez a kombináció néhány hónapig sokat segített. Újra kivirágoztam, ám az alkoholból átváltottam a munkamániára, aminek gyorsan meg lett az eredménye, fél éven belül kétszer léptettek elő. Tökéletesnek éreztem ekkoriban az életem, de ezt a sikert sem tudtam feldolgozni.

Ahogy várható volt, Inez ismét visszaesett. Az italozás rövid időn belül lerombolta a párkapcsolatát is. Volt egy félkész nyaralója egy tóparti városban, oda húzódott vissza télvíz idején a két kutyájával. Persze nagyon fázott fűtés nélkül, síruhában aludt, összebújva az ebekkel…

Inez italos karrierje látványosan „fejlődött”, már házibort készített magának saját szőlőjéből. Egy szomorkás délután úgy érezte, nem bírja tovább, muszáj átaludnia 3-4 napot. Abban bízott, ha kipiheni magát, talán megváltozik az élete.

Bevettem egy levél Xanax-ot, és ittam rá bőven. Eszembe jutott, hogy a kutyákkal mi lesz, ha én most 4 napot átalszom. Végül úgy határoztam, legurulok a hegyről, veszek nekik elegendő mennyiségű tápot. A „gurulás” mindössze 50 méteresre sikerült, majd felcsavarodtam az első villanyoszlopra. Másnap a zártosztályon ébredtem

mesélte a közgazdász

Ineznek végül egy addiktológus javasolta, hogy keresse fel az AA közösséget. Több, mint 4 hónapja nem fogyasztott alkoholt, és a nyugtatót is sikerült elhagynia. Munkahelyén azóta már több, nagyobb felelősséggel járó feladatot kapott, és komoly fizetésemelésben is részesült.

Azt nem mondom, hogy ma nyugodt szívvel elmennék egy fesztiválra, de jövőre talán igen. Van egy 12 lépéses programunk, ez gyakorlatilag olyan, mint egy önismereti tréning. Szerintem egy „egészséges” ember is nyugodtan elvégezhetné, valószínűleg akkor még szebb lenne ez a világ.

Mindig van kiút!

István szerint általában a kémiai szerhasználó függő családtagja vagy barátja kér segítséget a szerettük érdekében - ők azok, akik már mindent megpróbáltak. Megtapasztalták, hogy a beteg mindent megígér, de aztán marad minden a régiben. Ezért szokták a függőségeket a hazudozás betegségének is nevezni.

Egy alkoholista szinte mindig utolsóként ismeri fel, hogy valami gond van az alkoholfogyasztásával. Ez ahhoz hasonló, mint a felszarvazott férj esete, gyakran ő maga veszi észre utoljára a „szarvait”.

Mindig van kiút! Az egyik irányban a halál, a másik irányban a felépülés. Mivel az én felfogásom szerint a függőségek érzelmi alapú betegségek, kellő mértékű, folyamatos önismereti munkával elérhető, hogy a betegsége mellett egy boldog, kiegyensúlyozott, örömökkel teli életet éljen a függő családja körében vagy akár egyedül is

összegezte István

A tanácsadó szerint fontos tisztában lenni azzal, hogy az addikció halálos betegséggé válhat, ha nem kezelik. Mivel betegségként értékelik a függést, nem szabad elítélni a függő embereket. Ők betegek. A segítő azt vallja, a függőség ugyanúgy egy betegség, mint a rák vagy a magas vérnyomás.

Az Anonim Alkoholisták sorstársi közösségében a folyamatos önismereti munka segítségével tud a józanodó egy minőségibb életet kialakítani. Ezekben a spontán szerveződő csoportokban a függő meg tudja osztani a problémáit, érzéseit. Meghallgatásra és megértésre talál, ami nagyon fontos a lelki békessége szempontjából. Így tud folyamatosan kiegyensúlyozott, szerető családtag, megbízható munkatárs és barát lenni.