Atomgomb a mindenkori USA elnök kezében

Elemzések2021. jan. 13.Dunai Péter

A Donald Trump leköszönő elnök körüli zűrzavar miatt akadályozzák meg hogy az Egyesült Államok mindenkori elnöke egyedül dönthessen az atomfegyverek bevetéséről, – javasolja William Perry, aki Bill Clinton elnöksége idején a védelmi miniszteri poszton ült. De hogyan indítható egy atomrakéta?

Noha az atomfegyverek bevetésének engedélyezése igen bonyolult, több katonai vezető bevonásával lezajló folyamat, a döntést egyedül az amerikai elnök hozza meg.

Ezzel az Egyesült Államok a rendelkezésre álló nyílt információk szerint az egyetlen ország, ahol egyetlen ember rendelheti el az atomcsapást, amely akár az emberi civilizáció elpusztítását is jelentheti.

Az összes többi államban valamiféle testület, más emberek bevonása csökkenti az „őrült elnök” jelenség támasztotta veszélyt. És még ha figyelembe is vesszük, hogy az érvényes és egészében megvalósított atomleszerelési intézkedések (SALT, START megállapodások) miatt az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció harckészültségben lévő atomfegyver-készletei a hetvenes-nyolcvanas évekének tizedére-tizenötödére apadtak, még akkor is elegendőek egy világégés kiváltására.

Ám éppen a technika fejlődése, a folyamatok digitalizálása, az emberi beavatkozás elkerülése miatt már gyakorlatilag, legalábbis az USA-ban, nem érvényes a tétel, hogy az „őrült elnök” atomgomb-megnyomását a józanabb katonai vezetők, a végrehajtók leállíthatják.

Amerikában a „szolgálati út”, az atomfegyver bevetési parancsának végrehajtása az elrendelő elnöktől az atomfegyver-hordozó repülőgépek pilótáiig, az interkontinentális rakéták indítóbázisainál lévő, föld alatti parancsnoki központok személyzetéig minden fázisában legalább két ember közreműködését igényli.

Hangsúlyozzuk: a végrehajtás, nem pedig a döntési folyamat! Az Egyesült Államok stratégiai nukleáris csapásmérő erejét hosszú ideig (gyakorlatilag a hidegháború végéig, 1992-ig) a Nebraska állambeli Offutt AFB légibázison épített Stratégiai Légi Parancsnokságról (Strategic Air Command - SAC) irányították.

E sorok írója 1980. május elején jutott el a parancsnokságra, az Offutt Légibázison lévő SAC-központba. (A központ helyének közelében a földfelszínen ma múzeum működik). A vezetők tájékoztatták a támaszpont, a központ működéséről, de mint az akkori ellenfél, a Moszkva-szövetséges Magyar Népköztársaság állampolgárát, nem engedték, hogy meglátogassa a föld alatti irányítóközpontot. Viszont egy video-felvételen megmutatták mindazt, amit mások a liften lejutva személyesen tapasztalhattak.

Mint a tisztek elmondták, a liftutazás a dolog kritikus része, mert abból ki lehetett volna számítani, hogy milyen mélyen van a föld alatt a központ – és ez az egyik legjobban őrzött titok.

Azaz a SAC irányítóterme a főbejárattól nem messze, egy domb alatt rejtőzött ismeretlen mélységben. A dombon akkoriban egy kiszuperált Minuteman-I.-es interkontinentális ballisztikus rakéta állt.

Ez idő szerint bevethető atomfegyverekkel rendelkezik az USA-n kívül az Oroszországi Föderáció (OF), Kína, Franciaország, Nagy-Britannia, India, Pakisztán, Izrael és Észak-Korea.

Az amerikaiak, akik nem kis szerepet játszottak abban, hogy Pakisztán atomfegyverekhez jutott, óriási pénzeket költöttek rá, hogy az első iszlám atomhatalom zűrzavaros belpolitikai viszonyaitól, a puccsoktól, a dél-ázsiai országban felbukkanó diktátoroktól minél inkább elszigeteljék a száznál is több nukleáris robbanófej bevetését. 

Az Aggódó Tudósok Szövetsége (Union of Concerned Scientists – ocsusa.org) nevű amerikai szervezet tudomása szerint az alábbi módokon szabályozzák az egyes államok az atomfegyver-bevetést. Egyébként ahány ország, annyiféle döntési mechanizmus létezik – és ezek a legjobban őrzött államtitkok közé tartoznak.

Nagy Britannia

A miniszterelnök adja ki a parancsot, noha formálisan a király(nő) a hadsereg főparancsnoka. De a védelmi minisztérium vezetőinek van beleszólása. Ha úgy gondolják, hogy az indítási parancs jogszerűtlen, vagy indokolatlan, fellebbezhetnek a királynőnél. Ez esetben, ha a felszólamlás jogos, a parlament bizalmi szavazással eltávolíthatja a kormányfőt.

Franciaország

A végső döntést, akárcsak az USA-ban, egy ember, az elnök hozza, de az elnök katonai főtanácsadójának és a vezérkari főnöknek nem részletezett beavatkozási lehetősége 

India, Pakisztán

Mindkét országban kollektív testület dönt az atomfegyverek bevetéséről. Pakisztánban valamennyi tanácstag beleegyezése szükségeltetik a döntés jogszerűségéhez.

Izrael

Nagyon keveset tudni az ország atomfegyvereiről, de az ucsusa.org szerint, nem egy ember dönt, és az atomfegyverekre szoros nem-katonai felügyelet (is) vigyáz.

Kína

Az UCS úgy tudja, hogy a Központi Katonai Bizottság (KKB), vagy annak elnöke (jelenleg Hszi Csinping államelnök-pártfőtitkár) dönt az atomfegyverekről. A KKB-nek hét tagja van - magas rangú tábornokok, pártvezetők.

Oroszországi Föderáció (OF)

Az elnök, a védelmi miniszter és a vezérkari főnök juthat hozzá az indítókódokhoz. Nem világos a végső sorrend, hogy kié az utolsó szó (vélhetően az elnöké), de a rendszer több részvevő döntésén alapulva működik. Egyes szakértők szerint további lépcsőfokokat iktatnak be, ha arról van szó, hogy az OF elsőként akar nukleáris fegyvereket bevetni. Erre a 2010-ben kidolgozott, jelenleg is érvényes katonai doktrina lehetőséget ad. Tavaly június 2-án Vlagyimir Putyin államfő elnöki rendeletben megerősítette: amennyiben az OF, vagy szövetségesei ellen atomfegyverekkel, vagy más, tömegpusztító fegyverekkel támadást intéznek, vagy ha az OF, mint állam létezése veszélybe kerül egy hagyományos fegyverekkel végrehajtott támadás következtében, akkor Moszkva atomfegyverekkel válaszolhat.

Részletes információk csak az USA-tól

Az atomhatalmak közül gyakorlatilag csak az Egyesült Államok hozott nyilvánosságra részletesebb információt az atomcsapás elrendelésének mechanizmusáról. Washington a hetvenes évek elején felajánlotta az akkori atomhatalmaknak az amerikai tudósok által kidolgozott, az atomfegyverek bevetését szabályzó-engedélyező rendszert. Ez volt az amerikai engedélyezési rendszer, a PAL (Permissive Action Link). Tette ezt az USA elsősorban azért, mert amerikai érdek, hogy a potenciális támadó – saját rendszerei tökéletlensége miatt – nehogy véletlenül elindítson egy atomháborút. Még a Szovjetunió is kapott ilyen ajánlatot mintegy félévszázada. Hogy ebből mennyit fogadott el, nem tudni. Azt mondják, hogy Nagy-Britannia, az USA legszorosabb szövetségese atomerejét ezelőtt még harmincöt évvel is egy meglehetősen kezdetleges, egyesek által két szinkronizált biciklilelakatoló szerkezethez hasonlító mechanizmus hozhatta működésbe… Később persze a britek is korszerűsítettek.

Nem véletlenül mondják az atomtudósok, hogy eme tömegpusztító fegyver elterjedése óhatatlanul növeli egy regionális – vagy ha a két atom-szuperhatalom, az USA és az OF belekeveredik – globális atomháború kirobbanásának a veszélyét. Ezért is mutatja az 1947 óta szimbolikusan tiktakkoló képzeletbeli, az atomháborútól való távolságot jelképező Ítéletnapi Óra (Doomsday Clock - https://thebulletin.org/doomsday-clock/) ma a 23 óra 58 perc 20 másodperc időt. Azaz a világ még sohasem volt olyan közel, száz másodpercnyire egy pusztító nukleáris katasztrófához, mint jelenleg.

Washingtonban a mindenkori elnök körüli szolgálattevők között van a titkosszolgálat, vagy a hadsereg egy magas rangú tisztje, aki külföldi útjaira elkíséri az elnököt és állandóan a közelében tartózkodik.

Kezében tartja a húsz kilós atomkoffert, vagy ahogy a bennfentesek nevezik, a Futball-labdát. Ez egy különlegesen megépített fém Zero Halliburton diplomatatáska, amelyet elrejtettek egy labdához hasonlatos bőrtokban, innen az elnevezés.

Négy dolgot rejt a táska – legalábbis amiről tudhatunk. Egy Fekete Könyvet, amelyben az atomfegyverekkel való visszavágás módozatait tárgyalják, egy másik könyv, amelyben a támaszpontok, szükséghelyzetben az elnök számára menedéket nyújtó helyek titkosított listája van, egy 8-10 oldalas brosúra arról, hogyan aktivizálható a Szükséghelyzet Távközlő Rendszer (Emergency Broadcast System – EBS) és egy 7,5x13 centiméteres műanyag kártya az atomfegyverekre vonatkozó indító-hitelesítő kódokkal.

Ha odakerül a helyzet és az elnök el akarja rendelni az amerikai fegyveres erők atomtámadását, a tiszt kiveszi a diplomatatáskát a bőrtokból, az elnöknél lévő egyik kóddal kinyitja. Ebben a pillanatban a diplomatatáskából kinyúlik egy antenna és különleges rádió útján kapcsolatot létesítenek a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságával.

Az amerikai Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottságának nyolc tagja van. Valamennyien tábornokok, az amerikai haderőnemeket képviselik. A Testület elnöke konzultál az USA elnökével, aki a haderő főparancsnoka is. Erre akkor kerül sor, amikor elindul az atomfegyverek bevetéséről kiadott elnöki parancs végrehajtása.

Az amerikai és az OF (Szovjetunió) rendszer külsőleg hasonlít. Már Mihail Gorbacsov, a múlt század nyolcvanas éveinek második felében regnáló reform-pártfőtitkára külföldi útjain lehetett látni a szovjet „atomtáskát”, amit a KGB egyik magas, jókötésű ezredese vitt a pártfőtitkár után. Tíz-tizenöt méternél messzebbre sohasem volt szabad neki eltávolodnia a főtitkártól. A „táskás ember” Vlagyimir Putyint is elkíséri külföldi útjain, mint ahogy egy különlegesen felszerelt Tu-214SUS repülőgép is, amelynek speciális távközlési berendezései vannak. Legutóbbi budapesti útján is Ferihegyen állomásozott egy ilyen, különleges távközlési berendezésekkel felszerelt elnöki gép. Összesen kettő létezik belőle, mindkettőt Putyin és kísérete használja. Vélhetően van egy, az elnök számára berendezett lakrész is benne. A gép tetején elhelyezett hosszanti antennarendszer is jelzi, műhold-kommunikációra is alkalmas. Mind az OF, mind az USA elnöki gépe (Air Force One, egy átalakított Boeing 747-es) műholdakra is épülő kommunikációs rendszert alkalmaz.

Talán az atomfegyver-bevetés parancsnoki láncának legkritikusabb része az USA és az OF atom-tengeralattjáró flottája.

Ezeken helyezték el a két nukleáris nagyhatalom három komponensű elrettentő erejének (nukleáris triád – légierő, a szárazföldi telepítésű atomrakéták és az atom-tengeralattjárókról indítható atomrakéták) legveszélyesebb elemét, a nukleáris rakétákat. Az atom-tengeralattjárókkal – amikor azok esetleg több száz méter mélységben a világóceánokon őrjáratoznak – roppant bonyolult a távközlési kapcsolat fenntartása. A több száz méteres vízrétegen ugyanis a rádióhullámok gyakorlatilag képtelenek áthatolni, ezért a tengeralattjárók lézerekkel, egyéb szupertitkos módokon tartják a parancsnoksággal a kapcsolatot.

Videók ajánlása vagy bármi