Az amerikai álom – kétszeres a valós munkanélküliség
Elemzések3,5 százalékra avagy 50 éves mélypontra süllyedt a munkanélküliség az Egyesült Államokban. A valós, kozmetikázatlan munkanélküliségi ráta azonban ennek a duplája. A helyzetet súlyosbítja, hogy az 1990 óta létrejött munkahelyek 63 százaléka alacsony fizetésű, alacsony munkaidős állás, miközben a középosztály jelentős része az elszegényedés határán áll. A munkaerőpiac gyengébb minősége egyaránt korlátozza a bérek emelkedését és az infláció normalizációját, ezáltal a Fed sem tudja folytatni a szigorítási ciklust.
50 éves mélyponton a munkanélküliség
3,5 százalékra vagyis 1969 óta nem látott szintekre süllyedt a hivatalos (U-3) munkanélküliségi ráta az Egyesült Államokban. Az elmúlt években ugyanis masszívan bővült a mezőgazdaságon kívül foglalkoztatottak száma a gazdasági növekedésnek köszönhetően.
Forrás: FT
A munkanélküliségi ráta nem más, mint a munkanélküliek számának és a munkaerő-állománynak a hányadosa, százalékos formában kifejezve.
A valóság nem ilyen szép
A fenti hivatalos (U-3) munkanélküliségi ráta ugyanakkor nem mutatja megfelelően a valóságot. Az U-3 ráta tudniillik azokat az emberek veszi számításba, akik munkanélküliek és aktívan keresnek állást. A mutató viszont nem tartalmazza azokat, akik alulfoglalkoztatottak, csak részmunkaidős állásuk van vagy reményvesztett munkanélküliek.
Az U-3 munkanélküliségi ráta nem foglalja magába például azokat sem, akik az elmúlt 4 hét folyamán nem kerestek munkát vagy akik csak 6 órás műszakban dolgoznak egy héten.
Ezzel szemben az előbb felsorolt tényezőket felölelő U-6 típusú munkanélküliségi ráta már kétszer olyan magas szinten van, mint a hivatalos (U-3) munkanélküliségi mutató. Számos közgazdász szerint a 6,9 százalékon álló kozmetikázatlan U-6 típusú, valós munkanélküliségi ráta sokkal tisztább képet ad az Egyesült Államok kevésbé derűs munkaerőpiaci folyamatairól.
Többségben az alacsony fizetést nyújtó állások
Az amerikai munkaminőségi index alapján az 1990 óta létrejött munkahelyek 63 százaléka alacsony fizetésű, rövidebb munkaidős állás. Az index mellesleg havi szinten méri a magas fizetést nyújtó és az alacsony fizetést kínáló állások arányát.
Napjainkban az amerikaiak fele kevesebb mint 33 ezer dollárt keres egy év alatt. Tekintve, hogy az alapvető megélhetési költségek jellemzően gyorsabb ütemben emelkednek, mint ezen réteg jövedelme, egyre nagyobb a veszélye, hogy az amerikai középosztály jelentős része elszegényedik.
Rossz minőség
A 7 százalék körüli valós munkanélküliségi rátának, és a részmunkaidős állások viszonylag magas arányának tükrében a bérek növekedési üteme is visszafogott maradt. Novemberben mindössze 0,2 százalékkal emelkedtek a bérek havi alapon az Egyesült Államokban.
A bérek növekedési ütemét ezen felül az alacsony termelékenység is korlátozza. A termelékenység éves növekedése nem tudott visszatérni a 2008-as válság előtti szintekre, de elmarad az 1947 és 2018 közötti 2,1 százalékos hosszú távú átlagtól is.
Forrás: FRED, Fed
Az alacsony termelékenység, a bérek lagymatag növekedési üteme és a magasabb valós munkanélküliségi ráta következtében a hosszú távú inflációs várakozások is visszafogottan, a Fed 2 százalékos célja alatt alakulnak.
Forrás: FRED
A piac tehát valamelyest szkeptikusabb azzal kapcsolatban, hogy mikor érhető el fenntarthatóan a Fed 2 százalékos inflációs célja.
Mit vár a Fed?
A Fed a jövő évtől 2 százalékhoz közeli inflációt vár. Az amerikai jegybank által közzétett friss, decemberi előrejelzéseiben ugyanakkor fellelhető egy érdekesség.
Annak ellenére, hogy a Fed lefelé módosította a munkanélküliségi rátára vonatkozó előrejelzését, az inflációs prognózisokat nem emelte meg, miközben lefelé módosította a jövőbeli kamatpályára vonatkozó becsléseit. Vagyis az alacsonyabb munkanélküliségi ráta ellenére sem lesz nagyobb infláció, sőt még alacsonyabb kamatpályára is szükség van.
Forrás: Fed
Ha valóban végbement volna a munkaerőpiac minőségi átalakulása, akkor most jóval magasabb inflációval és magasabb kamatpályával szembesülnénk, miközben a bérek növekedési üteme is gyorsabb lenne.
Halott a Phillips-görbe?
A Phillips-görbe a munkanélküliség és az infláció kapcsolatát mutatja. Elméletileg minél alacsonyabb a munkanélküliség, annál magasabbnak kellene lennie az inflációnak. Ez azonban már régóta nincs így, hiába esik újabb és újabb mélypontokra a munkanélküliség, az infláció mégsem emelkedik arányosan.
A viszonylag alacsony infláció magyarázható egyrészről az öregedő népességgel, a lassabb globális növekedéssel, a halmozódó adóssághegyekkel, az automatizációval és robotizációval, a technológiai fejlődéssel és a hatékonyabb fogyasztói döntéshozatallal. Mindemellett a valóságot elfedő, kozmetikázott U-3 hivatalos munkanélküliségi ráta is nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy lapos a Phillips görbe, vagyis nem pörög fel arányosan az infláció.
Hozamok
A visszafogott inflációs várakozások és a kockázatokkal teli nemzetközi környezet hatására ismét a korábbi mélypontok irányába süllyednek az amerikai 10 éves kötvényhozamok, melyek jelenleg 1,8 százalék közelében állnak.
Az amerikai kötvényhozamokat ugyan lefelé torzítják a Fed eszközvásárlásai, de egy egészségesebb munkaerőpiac mellett jóval magasabb szinten kellene állniuk a hosszú lejáratú kötvényhozamoknak.
