Az amerikai média nagyágyúi nem tudnak mit kezdeni az amerikai közhangulattal

Az MSNBC csatorna egyik műsorvezetője Chris Matthews szerint Sanders legutóbbi főlényes győzelme épp annyira meglepő, mint az, hogy a náci Németország annak idején bő egy hónap alatt térdre kényszerítette Franciaországot.

Már ezen a hasonlaton is látszik, hogy sok politikai kommentátor nem rajong túlzottan Sandersért.

Már csak azért sem, mert a vermonti szenátor évek óta kritizálja az amerikai sajtót. Négy éve például azt mondta, hogy a legtöbb újság és csatorna elvesztette a kapcsolatát a valósággal és nem foglalkoznak az átlagemberek gondjaival.

Egy interjúban külön nekiment két nagy TV társaságnak: a CBS-nek és az NBC-nek. Tavaly pedig a Washington Post szavahihetőségét kérdőjelezte meg. Szerinte a napilapnál azért támadják a személyét, mert az újság tulajdonosa Jeff Bezos fél attól, hogy meg akarja emelni a minimálbéreket.

A vádak akkor nem csak a Washington Postot borították ki. Azzal, hogy a médiát támadta a CNN egyik riportere Jeff Zeleny szerint Sanders épp úgy viselkedett, mint Trump. Az kétségtelen, hogy a regnáló elnök és a vermonti szenátor között vannak hasonlóságok. Egyikük se számít klasszikus értelemben vett pártembernek.

A demokraták mérsékelt szárnya például ki nem állhatja Sanderst. Hillary Clinton szerint Washingtonban senki nem kedveli őt. A szenátor viszont nem is kér a politikai elit szeretetéből.

„Van egy hírem a Republikánus és a Demokraták vezetőségének. Nem tudnak megállítani minket” – írta múlt héten egy Twitter üzenetben. Sanders akár csak Trump a munkás-rétegre alapozza a kampányát. Viszont mivel neki nem voltak milliomos szülei (Brooklynban egy munkás család gyerekeként látta meg a napvilágot), ezért ezt a kört hitelesebben tudja megszólítani. A politikával ráadásul nem holmi passzióból kezdett el foglalkozni. Hisz Sanders már a 60-as években is részt vett a polgárjogi mozgalmakban.

Épp ezért tűnhet hitelesnek, amikor azt állítja, hogy ingyenes oktatást és egészségügyet akar bevezetni, eltörli a diákhitel-tartozásokat, vállalati tulajdonrészt ad majd a munkásoknak annál a cégnél, ahol dolgoznak, és plusz terheket ró a milliárdosokra. Sanders olyan átfogó reformokat akar végrehajtani, amelyek komolyan átalakíthatják az amerikai gazdasági életet.

Amikor Trumpot négy éve megválasztották, a politikai elemzések egyik konklúziója az volt, hogy a hatalomra kerülését a vidéki tömegeknek köszönheti, akik csalódtak a fennálló rendszerben. Akkor viszont még csak kevesen sejtették, hogy a demokrata szavazók jó része is szeretne gyökeres változásokat látni. Sanders előretörése azonban megmutatta, hogy Amerikában sokkal nagyobb az elégedetlenség, mint ahogy azt a legtöbb elemző sejtette.

A közkedvelt elnökjelölt-aspiráns széles rétegeket tudott megszólítani: ha demokrata szavazókról van szó, Sanders a latinok, a feketék és a fehérek közt is kifejezetten népszerűnek számít.

Legutóbb a nevadai előválasztáson egyes becslések szerint ő szerezte a latin szavazatok 70 százalékát. Viszont ahhoz, hogy bebetonozza a helyzetét még tarolnia kell jövő héten a szuperkedden vagyis azon a napon, amikor egyszerre 14 államban tartanak előválasztást.

Most már az lenne a meglepő, ha nem ő kerülne ki győztesként. Kérdés: hogyan tovább? Az már biztos, hogy a demokraták körében roppant népszerű a szenátor. De vajon ez elég lesz a végső diadalhoz? Egyelőre a felmérések szerint Sandersnek komoly esélye van arra, hogy legyőzze Trumpot. Viszont Amerikában sok ember szemében a "szocialista" szitokszónak számít, már pedig Sanders demokratikus szocialistának tartja magát.

Nemrég ráadásul egy interjúban a régi Fidel Castro vezette Kubáról állapította meg, hogy ott se volt minden rossz.

Ha Sanders lesz a Demokrata Párt elnökjelöltje Trump stábja minden bizonnyal azon lesz, hogy az amerikaiak őt kommunistaként könyveljék el.

Ha ez sikerül nekik, akkor bizony könnyen lehet, hogy ősszel újra a republikánusok fogják nyerni a választást.