Az Elon Musk jelenségről

Az utóbbi időben sokakat foglalkoztatott a Tesla részvényeinek száguldása, az okokról számos elemzés született. Hagyományos fundamentális elemzés készítése a Teslánál természetesen hiábavaló, még azzal együtt is, hogy a részvényelemzés általában is inkább művészet, mintsem tudomány – még ha ez meglehetősen sértő kijelentés is lehet a művészetekre nézve - írja az MNB Tanszék Blogon megjelent elemzésében Tapaszti Attila.

Röviden: a jelenlegi árban az a hit tükröződik, hogy a Tesla az elkövetkező évtizedben egyszerre lesz a világ egyik legnagyobb profitot termelő autógyártója (legfejlettebb akkumulátorok fejlesztője és gyártója) és technológiai cége.

Megtörténhet? Az árazás alapján sokak szerint igen, míg mások szerint totálisan esélytelen. Előbbiek szerint utóbbiaknak csak savanyú a szőlő, utóbbiak „majd meglátjuk ki nevet a végén”-nel fenyegetőznek. Sokszor látott, hétköznapi és unalmas események ezek a piacokon, mondhatni zaj.

Mégis ezúttal talán érdemes egy kicsit mélyebbre ásni. Muskról rengeteg cikk, könyv született, szuperhős alakokat ihletett, ő a világ egyik leggazdagabb techceleb ikonja. Ezért a Tesla 1000-es P/E, 15x P/S rátája és a világ legértékesebb autógyártó címe is könnyebben érthetővé válik, ha kiszabadulunk a negyedéves CF kimutatás fogságából.

De előtte egy kis történelmi kontextus: a technikai fejlődés töretlenségébe vetett hit a modernitásban kapott igazán főszerepet. Descartes szavaival élve a technológia és a tudományok segítségével az emberiség a „természet urává és birtokosává képes válni”. Ezen felül – globális társadalmi kontextusban – a technológia birtoklása alá-fölé rendeltségi, uralmi viszonyokat is generál, amelyekre sok esetben gazdasági egyenlőtlenségek is épülnek.

A technológia ekként hatalom is.

A modernitás elmúltával azonban manapság még a reáltudományos eredményeket is szkepticizmus övezi a posztmodernizmus jegyében. E kor jellemzője a nagy elbeszélő történetek (ideológiák, vallások), a nagy narratívák elvetése és helyettesítése a… nos… a semmivel.  A korszellem szerint az igazság sem más, csak egy szubjektív kategória (lásd még „post-truth”, így parciális igazságok vannak csak), ezért értelmezhetetlen és érvénytelen bármilyen teljes igazságkeresésre vonatkozó szellemi erőfeszítés.

Ez nem jelenti azt, hogy ne használnák továbbra is sokan az ismert cím- és hívószavakat, de a 21. században ezt már többnyire se maga a beszélő, se a hallgatóság nem veszi komolyan, ráadásul ezzel nagyjából minden szereplő tisztában is van. Az elmúlt idők koreográfiáját azonban végig kell játszani. Ebben a Zeitgeistban vizsgáljuk meg a Musk jelenséget, amely egyrészt nagyon is beleillik, másrészt azonban látszólag túl is akar lépni ezen.

Musk: a techszekta-vezér

A Tesla vezére bizonyos tekintetben a modernitás technológia optimizmusát éleszti újra – némi természetfeletti-vallásos zamatot is adva ennek –, de ezt nem materiális színezetű módon teszi meg. Egy eszmék és ideológiák nélküli világban ősi kérdésekre – amelyek a vallás és egyéb narratívák terepét képezték – profán, technikai válaszokat ad: azaz csodát tesz. Nézzünk pár példát nagyon röviden.

Musk egy megújult, beavatott, újjászületett ember ígéretét adja. Az ember „belső utazása” hosszú évezredekig a vallások, a filozófia terepe volt: a bölcsesség elérése, a lélek fejlesztése mind-mind ide tartoztak. De mennyivel egyszerűbb egy chipet az emberi agyba ültetni (Neuralink), és rátenni egy Ember 2.0 operációs rendszert?

A gép és az ember összeolvadása új perspektívát nyit majd meg, a következő evolúciós lépcsőfokot vetíti előre a teremtésben. Sőt Musk szerint enélkül az emberiség veszélyeztetett fajjá válna a mesterséges intelligencia előretörése miatt. Azaz egy megújult ember ígéretét adja, egyfajta instant technológiai „megtérést”, a szilíciumlapra szerelt nirvánát.

A Tesla vezére továbbá híres világmegváltó ötleteiről is. Éghajlatváltozás okozta katasztrófákra, az apokalipszis eljövetelére elektromos autót, folyamatosan növekvő energiasűrűségű akkumulátorokat fejleszt, a házakat fedő cserepeket napelemmé változtatja, a lakhatatlan Marson emberi kolóniát hoz létre.. Az emberi tévedést és gyarlóságot önvezetéssel váltja ki – a jámbor élethez elengedhetetlen egy halk, környezetbarát autó. A gondviselés helyett pedig ott az Autopilot üzemmód.

Az éves termékbemutatók szakrális jellege nem maradhat ki a Tesla esetében sem. Nem csak Elon Muskra jellemző, de korszakunk egyfajta furcsaságát (sekélyességét?) jelzi a nagy techcégek éves termékbemutatóját körüllengő misztikum, amely jellegében és koreográfiájában hasonlatos az amerikai vallásos szekták és motivációs trénerek előadásaihoz. Vajon idén mit jelent be, milyen termékkel oldja meg az emberiség problémáit, szükségleteit – izgatott milliók figyelik a híreket. Még az sem baj, hogy olyan szükségleteket, amelyekről sok esetben a bemutató előtt nem is tudtuk, hogy léteznek. Úgy tűnik, hogy a még a posztmodern korban élő embernek is szüksége van hitre, hogy a világ igenis fejlődik és jobb lehet. Még ha ez csak annyi is, hogy egy akkumulátor nem 30, hanem 25 perc alatt tölt fel 80 százalékig, illetve hogy egy autó oldala nem horpad be egy vasgolyótól.

Végezetül Musk világmagyarázat nyújtására is kísérletet tesz: többször nyilatkozott ugyanis „a világunk csak egy szimuláció” elméletről. Eszerint amennyiben egy kellően fejlett civilizáció elért addig, hogy képes teljesen élethű szimulációt generálni, azt végtelenszer megteheti, míg valóság ugye csak egy van.

Így valószínűleg a világunk is csak egy szimuláció. Érdekes világkép ez, hiszen míg magában rejti a számunkra még kifürkészhetetlen célt – amelyet a szimuláció megteremtői, a „kódoló istenek” tudnak csak, de legalább van valamilyen értelme az emberi létezésnek –, addig a posztmodern korszaknak megfelelően mátrixszá degradálja saját világunkat. Amely végül is csak egy a sok közül, így szinte lehetetlen az univerzális valóság megismerése.

A muskizmus tehát rengeteg aspektust villant meg a korszellemből, sőt, zseniálisan használja és alakítja azt.

Musk: a valóságot gyártó nagyiparos

Musk online jelenléte, kommunikációja azonban már ízig-vérig a posztmodern korszakát idézi, amelyet hívek már-már szektára hasonlító áhítatos tömege követ. Akik térítő módjára végzik tevékenységüket a Twitteren és a TikTokon. Teslát birtokolni nem befektetés, hanem maga a nagybetűs identitás. Minden márkamenedzser álma ez, de keveseknek sikerült ezt ilyen mértékben megvalósítani.

Musknak pedig nem szükséges megmagyaráznia semmilyen kijelentését, hisz a vizionárius cégvezetők osztályrésze a valóság úgymond lazán történő kezelése. Valamilyen beígért fejlesztés éveket késik? Valamelyik projektet már-már titokban törölni kell? Míg 20-30 éve a világ legnagyobb értékű autógyártójának vezetőjét a szokásos éves késések miatt valószínűleg szétszedték volna a befektetői, mára ezekkel senki nem törődik igazán. Az egyetlen látható és valósnak tekintett mérőszám, a tőzsdei árfolyam ezt a viselkedést maximálisan vissza is igazolja, szentesíti azt.

Ezúttal legyen a következtetés is olyan, mint a korszellem: mindenki azt vonja le belőle, amit szeretne. Hisz a post-truth világában az igazságból is pont annyi van, ahány ember.

Ha valaki Tesla részvény befektetésben gondolkodna, akkor erősen javasolt Elon Musk varázsának „hőmérőzése”, esetenként sokkal jobban, mint a negyedéves jelentések böngészése.

Aki túl földhözragadt módon az utóbbit tette, az garantáltan hatalmas nyereséget hagyott ki, aki pedig az előbbi alapján befektetett, annak ez a dal ajánlható.