Az Eszterházy család földterületei ma 75 milliárd forintot érnének - Ismerjék meg az 1800-as évek nagy földbirtokosait!
ElemzésekgazdagokföldbirtoknemesekA legtöbb magyar földterület az 1800-as évek végén herceg Esterházy Pál és fia kezében volt, 403 ezer hektáron voltak szántók, birtokok, kastélyok. Ugyanez napjainkban 75 milliárd forintot érne. Festetics Tasziló sem panaszkodhatott, több mint százezer holdas birtokai közöl akadt olyan, ahol a lovak itatója is márványból volt.
Igaz a mondás: akinek a legtöbb földje van, az a leggazdagabb. A XIX. században a Magyar Királysághoz tartozó földek egyharmada a főnemesi nagybirtokosok tulajdonában volt. Ez 2500 férfiembert jelentett 1885 körül, ugyanis a levéltári adatok szerint ennyi felnőtt korú főnemest tartottak nyilván. Ezen kívül jelentős szeletet hasított ki a korona (vagyis a XIX. században a Habsburg-dinasztia) és a középbirtokos nemesség.
A gazdasági és közéleti hatalom tulajdonképpen harminc család kezében összpontosult, közülük is kiemelkedtek az Esterházyak, a Festeticsek, a Zichyek, a Széchenyiek, a Teleki, a Csáky, a Pálffy és Bánffy családok.
A polgárosodás magával hozta a birtokviszonyok átalakulását is: egyrészt a tehetséges kereskedők, nagypolgárok, gyáriparosok igyekeztek minél több földbirtokot szerezni vállalkozásaik jövedelméből, így új nagybirtokosi réteg jött létre a dualizmus második felére.
A földterület nagysága alapján a rekorderek a XIX. század végén az Esterházyak (403 300 hold), Festetics Tasziló herceg (115 900 hold), Schönborn család (226 800 hold) és Szász-Coburg-Koháry Fülöp herceg (192 hold) rendelkezett a legnagyobbal.
Apropó bevétel: a Monarchia idején körülbelül kétezren adóztak azok, akik összesen 11,3 millió, az egyházi és a vállalati földbirtokkal együtt 15,4 millió holdat, az ország földbirtokállományának 27 százalékát birtokolták. Az adórendszer bonyolult volt, 1870 után már több mint 15 féle fő adónem volt érvényben, mindegyik tucatnyi álágazattal.
Érdekesség, hogy az 1867-es kiegyezés után, újabb építkezési boom kezdődött: tizenhét kastély több tucat kúria épült a századvégi évtizedben, hozzá hatalmas földbirtokokkal, amelyket teljesen kivontak a piaci forgalomból a kiváltságos nagyurak. Az egyes országrészeken eltérő volt a főnemesi zárolt birtokok aránya, a Dunántúlon például rengeteg ilyen területet találtunk, míg például Erdélyben jóval kevesebbet.
Boldogkőváralja, Péchy-Zichy-kastély, hatalmas birtokal.
A felvétel 1895-1899 között készült, a kastélyépítési boom ideje alatt. (Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára)
Az évtizedek alatt a legnagyobb földbirtokos családok ranglistája alig változott, a sort toronymagasan vezette herceg Esterházy Pál és fia. A család összes földvagyona 403 ezer hold volt.
A földbirtokos-rekorder apa és fia: a két Esterházy Pál (Forrás: Wikipedia)
Birtokaik kataszteri tiszta jövedelme csaknem 1,8 millió aranykorona volt, ennek mai értéke - figyelembe véve, hogy a 163 falura kiterjedő birodalom zöme a Dunántúlon feküdt - jócskán meghaladja mai áron a 75 milliárd forintot. Esterházy Pálnak Ausztriában is volt mintegy 60 ezer holdnyi birtoka, és számos kastélya, budapesti ingatlana – legalábbis ez az összegzés maradt fent az 1935-ös kiadású Gazdacímtárban.
Az Esterházy család összvagyona, mai árfolyamon számolva 150 milliárd forintot tett ki, ebből csak a földbirtok 75 milliárdot érhetett.
Nem panaszkodhatott Festetics Tasziló sem, aki kiváló gazdává vált, miután apjától, Festetics Lászlótól megörökölte a közel 120 ezer ezer holdas Festetics uradalmat: mintaszerűen keszthelyi gazdaságának, a Fenéken tenyésztett angol és félvér telivér ménesének, magyar gulyájának csodájára jártak a messzi földről érkezett vendégek.
Festetics Tasziló (Forrás: Wikipedia)
Világhírű volt, mint sportember, versenyistállóját külföldön is ismerték. A társasági lapok gyakran írtak fényűző életmódjáról és arról, hogy az istállókban még az itatók is márványból voltak.
A harmadik leggazdagabb földbirtokos család a Schönborn família atyja, Schönborn-Buchheim Ervin volt, 226 ezer holddal. Többek között a Stájerországban lévő Hefesensteini, Schönborni, Muhibergi, Göllersdorfi, Mauterni, Rossazi, Arafelsi, Waldöneteini és Dornecki, valamint a magyarországi munkácsi és szentmiklósi uradalmakat is birtokolták egy 1864-ben tartott összeírás szerint. A fő irányító Ervin volt, aki 1842. november 7-én született Schönborn Frigyes Károly és Bolza Anna gyermekeként. Ervin 1878-tól már személyesen maga vezette a Bécsben az uradalmi főkormányzatot. Erre azelőtt nem volt példa, elődei az uradalom jószágkormányzóin keresztül igazgatták az uradalmat. A Schönborn grófok általában csak áldásukat adták a jószágkormányzó intézkedéseire, ha úgy vélték, azok növelni fogják a birtokból befolyó jövedelmüket.
Schönborn-Buchheim Ervin
Az egyik legnagyobb mecénás volt, támogatta a gazdákat is: úgy próbálták motiválni a legelők igénybevételére, hogy a felhajtott állatok után beszedett díjat ősszel visszafizették nekik. Az uradalom élén végzett tevékenység nem az általa hozott újítások vagy fellendülés miatt jelentős, hanem mert előtte egyik Schönborn gróf sem vette ki ennyire a részét a vidék társadalmi életéből.
Ők voltak tehát a legnagyobb földvagyon birtokosai, bár a társadalom változása nyomán illetve Trianont követően gyorsan utolérték őket a gazdag polgárok. A főrendi arisztokraták ősi családokból származtak és egészen az 1800-as évek közepéig az ősiség törvénye szerint örökölték vagyonukat.
Ez alapján az ősi jószágokat, azaz földeket, legelőket, erdőket és mezőket mindenkor a legidősebb fiú örökös kapta meg, hacsak az édesapja másként nem rendelkezett. A birtokos mindig csak a haszonélvezője volt a birtoknak, mert az örökölt gazdaságokat nem igen értékesíthette, sőt, ha erre adta volna a fejét, akkor elővásárlási jogot kellett biztosítani a rokonoknak. Ezt a szabályt egyébként a XIX. század második felében törölte el Ferenc József császár, illetve az öröklést tekintve egyenjogúságot hirdetett a férfi és női gyermekek között.
Birtokélet a századelőn. Munkában a Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth cséplőgép-és tüzesgép (Forrás: Fortepan)
Ebben az időben kezdett terjedni a hitbizományok intézménye, amely szintén a birtok egybentartását, illetve igazságos elosztását hivatott biztosítani. A korábbi ősiségi törvénynek megfelelően a hitbizományhoz tartozó, örökölt javakat sem lehetett elzálogosítani vagy értékesíteni, bármennyire is szerette volna azt a hitbizomány élvezője. Ugyanakkor a különválasztott hitbizományokkal lehetőség nyílt a gyermekek közötti igazságosabb vagyoni felosztásra is. Voltak olyan főnemesi családok, mint például a Zichy vagy Andrássy család, ahol több kisebb-nagyobb hitbizomány szállt generációról generációra és az örökösök megosztva rendelkeztek az ősi vagyon felett.
A nagybirtokosok elitjét az 1800-as évek végére három hercegi, 91 grófi és 115 bárói nemzetség alkotta. Azokat soroljuk ide, akik ezer holdon felüli birtokkal rendelkeztek és 2000 korona adót fizettek. Vagyoni erejük hatalmas volt!
A kiegyezés után a századelőre gyors ütemben alakult át a földbirtokosok világa: megjelentek a jórészt zsidó származású, a terménykereskedelemből, majd a banküzletből meggazdagodó, de hamar földet is felvásárló pénzmilliomosok. Jó példa erre a Budapesti Áru- és Értéktőzsde alapításában is részt vevő bankár és terménykereskedő, Wahrmann Mór.
A földszerzés rekordere: Wahrmann Mór, aki hatalmas földvagyonra tett szert pár év alatt
(Forrás: Wikipedia)
Vagyonát 1890-ben négymillió forintra becsülték. Halálakor, már csaknem ötmillióra rúgott az összeg.Mai árfolyamon mindez hétmilliárdot érne.
A kiegyezés után Magyarország teljes nemzeti jövedelmének 60 százalékát a mezőgazdaság állította elő. Az első világháború előtt az ipar és szolgáltató ágazatok fejlődése következtében ez 40 százalékra esett, de még így is a nemzetgazdaság legjelentősebb ágazata maradt.
Az ország termőterületének 1/3-át az 1000 hold feletti nagybirtokok képezték. A földművelés legjelentősebb ágazata a gabonatermesztés volt.
A folyamatosan emelkedő kalászosok eredményei mögött a termőterület növekedése és nagyobb részt a termésátlagok javulása állt. 1851 és 1914 között közel 60 százalékkal, 14 millió holdról 22 millióra nőtt az ország szántó területe.
Mezőhegyes Belsőperegpuszta, Gluzek Gyula elevátor-magtár (Forrás:Fortepan)
A nyereség kisebbik része a korábban művelhetetlen területekből meghódításából származott.
A birtokélethez hozájrult az állattartás is, és vele a takarmányozás fejlődése. Az istállózó állattartás bevezetése maga után vonta a szürkemarha helyett az érzékenyebb, ám nagyobb tejtermelő szarvasmarha fajták (például a Holstein fríz, nugati tarka) meghonosítását. Az 1870-es évek után egyre több gazdasági haszonállatunknál kezdődött meg az új fajták meghonosítás a és szaporítása. Az állatállomány tehát rohamos mennyiségi és minőségi javulásnak indult.
A legnagyobb csapást a nagy kiterjedésű főnemesi birtokokra minden bizonnyal Trianon mérte, hiszen az újonnan alakuló országokban a főnemesek elvesztették korábbi területeiket. De ez mr más történet...
