Ezeket látni kell – A legjobb horror filmek az új évezredben

Amerikai pszichó (American psycho - 2000)

Christian Bale színes és hosszú pályája során több mint ötven filmben fordult meg, de olyan hátborzongató alakítást, mint amilyet az Amerikai pszichóban nyújt se előtte se utána nem láttunk tőle. Egy dúsgazdag menedzsert játszik, aki szabadidejében gyilkosságokkal üti el az idejét. Egy ideig a hajléktalanokkal is megelégszik, de végül egy „jóbarátját” is elteszi láb alól.

Az eredeti könyv, amelyet a film adaptál ugyan sokkal naturálisabb volt, viszont ez a mozi explicit vérengzések nélkül is képes sokkoló lenni.

28 nappal később (28 days later - 2002)

Mielőtt Danny Boyle ünnepelt Oscar-díjas rendező lett volna, a pályája elején forradalmasította a zombifilmek műfaját.

A klasszikus Romero-féle csoszogó zombik helyett az ő rémei bárkit képesek lesprintelni. Mivel ez volt az egyik első olyan film, amelyet teljesen digitálisan vettek fel, az egész kicsit úgy néz ki, mintha valaki egy házikamerával rögzítette volna.

Ettől fura módon még életszagúbbnak és realisztikusabbnak néz ki Boyle nyomasztó poszt-apokaliptikus világa.

Magasfeszültség (Haute tension - 2003)

A francia horror a 2000-es évek elején a reneszánszát élte. A franciáknál sorra készültek az egészen emlékezetes filmek a műfajban. Olyanok, mint az Inside, a Martyrs vagy a Frontiere(s). Ennek a trendnek pedig a csúcsa a Magasfeszültség volt.

Az alapfelállás egy jól ismert klisé: egy sorozatgyilkos üldözi a főszereplőt egy kietlen vidéken. Amitől mégis emlékezetessé válik, az a torokszorongató hangulat, amely belengi a mozi majd mind a 85 percét.

Haláli hullák hajnala (Shaun of the Dead - 2004)

Sajátos műfaji mixet kevert ki Edgar Wrigth: a zombifilmeket ötvözte a romantikus-vígjátékokkal. A főhős eleinte szinte észre se veszi, hogy Angliát elárasztották az élőhalottak és amikor világossá válik, hogy a világnak vége, akkoris a leghőbb vágya, hogy a barátnőjével eljussanak a kedvenc kocsmájába. Wright hol viccet csinál belőle, hol meg vérkomolyan veszi a filmjét.

Emiatt a néző is hol nevethet hol pedig elborzadhat a jelenetek láttán.

A barlang (Descent - 2005)

A mozi túlnyomó része egy barlangban játszódik, amely tele van szűk járatokkal. Igazából szörnyek nélkül is kellően ijesztő az alapfelállás. Erről a klausztrofób helyszínek gondoskodnak. Amikor már épp kezdenénk hozzászokni a természetes fény és a tág terek hiányához akkor kiderül, hogy lent a mélyben emberevő szörnyek lakoznak, akik elkezdik ritkítani a barlangászó hősöket.

Egy időben a rendezőről Neil Marshallról úgy tűnt, hogy ő lesz a következő nagy sztárrendező. A Trónok harca sorozatban két nagy csata epizódot is ő dirigált. Végül aztán a pályája váratlanul és hamar lealkonyult. Ám ettől még ezt a kiváló horrorját érdemes megnézni.

A gazdatest (The Host - 2006)

Amikor az egyik legnagyobb filmfalónak Quentin Tarantinonak meg kellett neveznie, hogy melyek voltak a kedvenc filmjei az utóbbi évekből, akkor a listájára a dél-koreai Gazdatestet is felvette.

Ebben Szöult egy víziszörny terrorizálja. A rendező Bong Joon-ho a saját elmondása szerint egy olyan szörnyfilmet akart készíteni, amelyben nem egy izomember, vagy a tudósok, hanem az átlagember veszi fel a küzdelmet egy rémség ellen.

A maga idején ez volt Dél-Korea legsikeresebb filmje.

Zombieland (2009)

A Haláli hullák hajnala mellett a viccelődő zombifilmek másik koronázatlan királya, amely ugyan úszik a durva jelenetekben, mégse veszi komolyan magát egy pillanatra se. A főszereplők a világvége után kevéssel is beérik. A fiatal Columbus csak egy barátnőt szeretne, a tökös Tallahassee viszont ennyit se akar: neki elég lenne az is, ha az élőhalottaktól hemzsegő Amerikában végre ráakadna a kedvenc süteményére.

A trollvadász (Trollhunter – 2010)

Egy dokumentumfilmes stáb a skandináv világ mitikus lényeit, a trollokat kutatja és szerencsétlenségükre bele is futnak párba. Bár ez a norvég film modern környezetben játszódik a trollokat igyekszik a mesék világából átemelni: a kinézetüknél például a XIX. századi festő Theodor Kittelsen képeit vették alapul. A végeredmény roppant hatásos.

Fekete halál (Black death – 2010)

A középkorban járunk, ahol elterjed a hír, hogy a pestis, amely sorra tizedeli a lakosságot egy falut teljesen érintetlenül hagyott. A háttérben boszorkányságot sejtenek ezért egy fiatal pap és egy maréknyi katona igyekszik kideríteni, hogy pontosan mi is történt a kérdéses faluban.

A film nagyon ügyesen végig bizonytalanságban tartja a nézőt. Egész a fináléig azt se tudni pontosan ki is a történet igazi gonosza: a falusiak vagy a kutakodó lovagok.

Halállista (Kill list – 2011)

Vannak horror filmek, amelyek nem elégszenek meg némi ijesztgetéssel: inkább sokkolják a nézőt. Ez a brit film is ebbe a kategóriába esik. Úgy kezdődik mintha egy családi drámába oltott bűnügyi film lenne. Egy volt katona Jay elvállal egy bérgyilkosságot. Az ügy viszont ahogy telik az idő egyre bizarabbá válik. Végül az egész egy szürrealisztikus horrorba csap át. Tipikus megosztó film: vagy imádni vagy utálni fogjuk.

Elmebeteg (Maniac - 2012)

A talált felvételekre alapuló horrorfilmeket annak idején a Blair Witch Project tette népszerűvé. Ezekben az eseményeket folyamatosan a szereplők szemszögéből követjük, hisz csak azt látjuk, amit felvettek a kameráikkal. Az Elmebeteg ezt a koncepciót viszi tovább egy kisebb csavarral. Itt már nincsenek kamerák. Szimplán csak végig a gyilkos szemével követjük az eseményeket. Mintha állandóan a fejében lennénk. A gaztevő – akit a Gyűrűk Ura filmek Frodója, Elijah Wood játszik - csak akkor tűnik fel a vásznon, ha a szereplő épp belenéz egy tükörbe.

Nem egy szívderítő film, viszont rém hatásos.

Gonosz halott (Evil dead - 2013)

Az eredeti 1981-es Gonosz halottat Sam Raimi gyakorlatilag fillérekből egy rakás barátjával forgatta le, mégis olyan filmet raktak le az asztalra, amely méltán vonult be minden idők legjobb horrorjainak a sorába. Ez a remake több pénzből ugyanazt a történetet viszi vászonra: egy rakás fiatal a semmi közepén egy faházikóban megidézi a holtakat. Ami pedig a legnagyobb meglepetés: a mozi nem okoz csalódást. Nem olyan jó mint az eredeti, de már majdnem felér a közelébe.

Valami követ (It follows – 2014)

Arra, hogy néha egy egészen egyszerű koncepció is lehet ijesztő, a Valami követ remek példa. Ebben a 2014-es alkotásban a gonosz nem ölt rémpofát. Van hogy egy barát vagy egy ártatlan idegen képében érkezik. Nem rohan ordítva baltával a kezében. Csak nyugodtan, kimért tempóban lépked az áldozat nyomában. Viszont ha utoléri az illetőnek vége. 

Vonat Busanba - Zombi expressz (Train to Busan - 2016)

A rettenetes magyar cím ne ijesszen meg minket. Ez ugyanis a Walking Dead sorozatot is könnyedén lekörözve az élőhalottas produkciók közt a legjobb az utóbbi évekből. A történet egyszerű, mint egy faék: apuka a kislányával épp a vonaton utaznak, amikor elszabadul a pokol és mindent elárasztanak a zombik. A film hol remek drámát épít ki a túlélők között, hol adrenalin pumpáló akciókkal rukkol elő.

A horror-irodalom atyja Stephen King is odáig volt érte.

Aki bújt (Ready or not – 2019)

A roppant bájos Samara Weaving karaktere épp élete egyik legszebb napját éli meg: hozzámegy élete férfijához. Ám kiderül, hogy a férj családjának van egy sajátos szokása. A família minden új tagjának részt kell vennie egy játékon, amelyet nem is olyan könnyű túlélni.

Az elmúlt évek egyik legkellemesebb meglepetése az Aki bújt. Az izgalmat és a humort is jól kimérve tálalja és szemben sok modern filmmel nincs túlhúzva: alig másfél óra az egész.

Vadászat (The Hunt – 2020)

Az egyik kedvelt horror közhellyel indítunk: egy rakás átlagembert összegyűjt néhány dúsgazdag pszichopata, csak hogy emberre vadászhassanak. Ebből az alapfelállásból már annyi film készült, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük. Csak hogy ez a mozi jó pár csavart visz a megszokott történetbe. Az első tiz percben például még az se egészen világos, hogy ki lesz a főszereplő.

Bloody Hell (2020)

Először bűnügyi-akciófilmnek indul. Egy fickó lemészárol egy rakás bankrablót. Aztán ül pár évet a snitten. A sztori innentől viszont egyre furább lesz: amikor kijön már meg van hasadva a személyisége. Elmenekül Finnországba, ahol viszont egy nap arra ébred, hogy egy pincében láncra kötve lóg a plafonról és levágták az egyik lábát. Az a fajta film, ami akár még kultfilm is lehet idővel. Pergős, merész, szórakoztató.

A barbár (Barbarian - 2022)

A tavalyi év horror-szenzációja, amely a Disney+-on landolt, okkal lett agyonajnározva. A legjobban akkor járunk, ha semmit nem tudunk a történetről. Legyen elég annyi, hogy az első jelenetekben egy nő azzal szembesül, hogy a házban, amelyet kibérelt már lakik valaki.

A történet ezután nem spórol a fordulatokkal. Ha szeretjük a borzongató filmeket akkor mindenképp adjunk neki egy esélyt.