Brutális csata zajlott a budai csomópontban 1956-ban
ElemzésekA Széll Kálmán tér szomszédságában hiába vonultak fel több mint ezren a szovjet tankok ellen, az orosz előretörés elmosta az ellenállást. Október 23-a alkalmából felelevenítjük mi történt '56-ban a Széna téren.
Bár a Széll Kálmán tér és a közvetlen mellette található Széna tér viszonylag fiatal jövevényeknek számítanak Budapesten, sajnos itt a Várhegy lábánál máris több véres tragédia folyt le.
A Széll Kálmán tér helyén régen agyagbánya, majd mesterséges tó is működött. Igazán a két világégés között kezdték el valódi térré, majd tömegközlekedési csomóponttá alakítani.
Először a második világháború végnapjaiban vált egy mészárlás helyszínévé. Amikor a Várnegyedbe szorított német és magyar katonák megpróbáltak kijutni a szovjet gyűrűből öt nap leforgása alatt a kitörők közel fele, vagyis úgy 17 ezren haltak meg. A többségük a kitörés első hat órájában a Széll Kálmán tér-Hűvösvölgy térségben vesztette el az életét.
A terület az 1956-os forradalomban is kiemelt helyet kapott. Részben a metróépítkezés munkásszállóját használva jött létre egy helyi ellenállás, először még egy egyetemista vezetésével, akinek a neve nem maradt fent.
A Széna téren vagonokból alakítottak ki barikádokat.
A tér hőse, vagyis Szabó János október 26-án látogatott ki, hogy szemügyre vegye az ellenállást. Az 59 éves gépkocsivezető korábban harcolt az első világháborúban, egy időben pedig még a francia idegenlégióban is megfordult. Amikor besegített a fegyverek pakolásába, oda szóltak neki: „[…] maradjon köztünk azzal a nagy bajuszával, legalább megismerjük.”
Végül ő lett a helyi csoport vezetője. Alatta szolgált az ekkor még mindössze 15 éves Mansfeld Péter is, aki a széna téri csoport gépkocsis összekötője lett.
A Széna tér 1956-ban, háttérben a Margit körúti egykori fogház épülete. Forrás: Fortepan / Berkó Pál
Az első nagyobb összecsapásra egy nappal azután került sor, hogy Szabó János csatlakozott az ellenálláshoz. Egy ÁVH-s osztag akart rajtaütni a szabadságharcosokon, de végül az egyetlen áldozat egy államvédelmis lett.
Egy ponton azonban úgy tűnt, hogy a Széna téri ellenállás gyors véget ér. Amikor október 28-án katonák és rendőrök vették körbe a parancsnokságnak használt munkásszállót, egy kis időre szétszéledtek az emberek, mert
Szabó János ezen a ponton nem akarta harcba vinni őket.
Rá egy napra azonban a katonák és a felkelők megállapodtak. A tárgyalások jól alakultak: a forradalmárok a honvédekkel együtt járőrözhettek. Ezután egyre nőtt a tömeg a Széna téren. Az ÁVH-sokat sorra fogták el.
A dicső napok november 4-én értek véget az orosz tankok bevonulásával. Szabó a megmaradt forradalmárokat arra buzdította, hogy harcoljanak az utolsó csepp vérig. Először lövegtüzekkel, géppuskákkal támadták, majd aknavető tűz alá vették a széna téri ellenállókat, akiknek nem voltak megfelelő eszközeik arra, hogy hathatós választ tudjanak adni a szovjeteknek.
Többnyire csak a tankokat kísérő motorkerékpárokat tudták kilőni.
Látva a harc elkeseredettségét, sokan elmenekültek. A helyi ellenállást november 10-re számolták fel teljesen. Szabó Jánost 1957-ben végezték ki. A későbbi exhumáláskor kiderült, hogy valószínűleg agyonverték, mivel 35 helyen voltak eltörve a csontjai.
A széna téri szabadságharcosok közül összesen 14 kapott halálos ítéletet. A legfiatalabb közülük Mansfeld Péter volt, akit 1959-ben 18 éves korában végeztek ki.
