Csapdahelyzetbe kerülhet több magyar régió is - Fontos problémára világítottak rá

Többszintű, területi tervezés-intézményrendszerre és a központi területi és helyi érdekek koordinálására van szükség - derül ki Lengyel Imre és Vas Zsófia közgazdászok a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányából, melyben a magyar vármegyék különböző típusainak újra iparosodás át és felzárkózási lehetőségeit tekintették át a 2000 és 2022 közötti időszakban.

Fő megállapításuk, hogy

- 2016 után új felzárkózási pályák figyelhetők meg, miszerint a főváros térségének gazdasági fejlődése felélénkült, míg a feldolgozóipari vármegyék visszaestek, a többi vármegye pedig lassú maradt.

- véleményük szerint az ország gazdasági növekedését nemcsak a kevésbé fejlett, hanem a feldolgozóipari térségek is visszafogják, mert a jelenleg zajló újraiparosítási programok és projektek több vármegyében egy rövid távú felzárkózást követően várhatóan tartós fejlődésicsapda-helyzetet idéznek elő, hasonlóan a korábban sikeres feldolgozóipari térségekhez.

Újraiparosítás és felzárkózási pályák

Az EU-ban a 2008-as válság után más és más módon zajlottak le az újraiparosítási törekvések. Magyarországon a régióbeli országokhoz hasonlóan mindez 2016-ig tartott majd után megindult a dezindusztrializáció. Hosszabb távon egy ország gazdasági növekedése elsősorban a feldolgozóipar termelékenységének alakulásától függ. Megállapítható, hogy Magyarország termelékenységi mutatói 2016-ig az EU12 átlaghoz viszonyítva a visegrádi országokhoz hasonlóan mozogtak, de ezután a magyar feldolgozóipar felzárkózása megállt - írják.A felzárkózási pályák vizsgálatát öt vármegyetípus alapján elemezték, a 2000 és 2022 közötti időszakban. Megvizsgálták a feldolgozóiparban foglalkoztatottak számát, az öt vármegye típusban:

1. Centrum (Budapest +)
2. FDI - külföldi közvetlen tőke befektetéssel támogatott (Komárom-Esztergom, Heves, Győr-Moson-Sopron, Vas, Jász-Nagykun-Szolnok)
3. Iparosodott (Fejér, Bács-Kiskun, Veszprém, Borsod-Abaúj-Zemplén)
4. Tudásközpont (Baranya, Csongrád-Csanád, Hajdú-Bihar)
5. Agrár (Nógrád, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Békés, Zala, Tolna, Somogy)

Megállapítható, hogy az FDI megyékben a legmagasabbak ezek a mutatók és az iparosodott megyékben is az országos átlag feletti. A vizsgált adatokból kiderül. hogy Magyarországon 2015 óta egyértelmű dezindusztrializáció zajlik.Kiderült, hogy 2016-tól új felzárkózási pályák figyelhetők meg. A korábbi időszaktól eltérően a főváros és térségére gazdasága dinamikusan fejlődött , míg a korábbi FDI feldolgozóipari sikertérségek felzárkózása stagnál, sőt Győr Moson Sopron vagy Vas vármegyék egyre inkább leszakadnak az EU 12 átlagtól.

Mindez megkérdőjelezi a hazai ipar fejlesztése politika hatékonyságát, mint például az Irinyi tervét amelyet 2016-ban fogadták el. Úgy tűnik hogy ezeknek a vármegyéknek a többsége fejlődési csapdába került.

A meglévő feldolgozóipari tevékenységek már nem képesek élénkíteni a gazdaságot, a szerkezetváltáshoz szükséges innovatív tényezők pedig szinte teljesen hiányoznak. Mindez azt is jelenti hogy ezek a vármegyék Magyarország fejlődését is visszahúzzák hiszen egy ország GDP je lényegében térségei GDP-jének az összege.

Mik a fő problémák?

A szerzők a fő problémát a hazai gazdaság fejlesztési szemléletében és intézményrendszerében látják. Nem a feldolgozóiparral vagy a külföldi érdekeltségű vállalatokkal van a gond, hanem azzal, hogy a vállalatoknak nincs hazai bázisa, hiányzik a stratégiai kutatás-fejlesztés, a marketing stratégia. Gyenge vagy egyáltalán nincs kapcsolat a helyi gazdasági szereplők, egyetemek, önkormányzatok, szakmai szervezetek között.

A hazai központosítás politika egy-egy nagyobb projektet képes ugyan menedzselni a helyi szereplők szűk körét bevonva, de látható, hogy ennek hatékonysága gyenge, nem jönnek létre térségi multiplikátor hatások. Míg a nagyvárosi térségek és a hárommilliós fővárosi térség fejlődését piaci mechanizmus élénkítik, addig a kisvárosi térségek, például a hazai feldolgozó ipari térségek fejlődése nem automatikus.

A szerzők meglátása szerint, Debrecenben a BMW, Szegeden a BYD csak rövid távon fogja élénkíteni a térségek felzárkózását. Győr Esztergom és Kecskemét példáihoz hasonlóan fejlődésük egy idő után lelassul, egyúttal ezeknek a térségeknek az innovatív tudás alapú fejlődési pályára is ellehetetlenülhet.

Hogyan tovább?

A külföldi feldolgozóipari beruházások főleg energetikai közlekedési fejlesztéseket igényelnek, így elvonják a tudás alapú infrastruktúra fejlesztésére szánt források jelentős részét és az intézményi kapacitásokat is lekötik. Ezeket az autóipari, akkumulátor gyártási kapacitásokat nem a tudásközpontokba, hanem pl. Szolnokra Nyíregyházára vagy Miskolcra lehetne átirányítani oda ahol az  innovatív fejlődés lehetőségei korlátozottabbak.

Csak összehangolt fejlesztési programokkal lenne esély a sikerre, amelyek alapos hatáselemzésekre támaszkodnának és bevonnák a folyamatba a helyi szereplőket. A fővároson kívül mindegyik kisvárosi térség egyedi, így mindegyikben a helyi feltételekre épülő, integrált, alulról szerveződő intelligens szakosodáson alapuló fejlesztési stratégiákat kellene kidolgozni.

Ehhez jelenleg nem megfelelőek a hazai intézményi feltételek pl. a megyei jogú város önkormányzata nem része a vármegyei közgyűlések, a hely források és döntési lehetőséget pedig igen korlátozottak.

Amíg nem alakul ki a több szintű területi tervezés intézményrendszere a központi területi és helyi érdekek koordinálására és amíg a döntések és források centralizáltak addig a kiemelt feldolgozó ipari projektek csak szigetként működhetnek.

Átmeneti fellendülés hozhatnak ugyan, de a felzárkózást nem. iparosítási politikán nem változik akkor szinte biztosra vehető a fejlődési csapda kialakulása és a feldolgozóipari térségekre felzárkózási lehetőségeinek kifulladása.